Hányszor csenget a becsületkassza?

Először a kávégép mellé kitett desszertes dobozt nevezték ki, majd a szendvicsek mellé állított persely lett a becsületkassza, aki elveszi - kifizeti elv alapján. Az volt a meglepő, hogy a dobozban reggel óta gyűlő aprópénz a nap végén sokszor kevesebb volt, mint induláskor. Egyértelmű volt, hogy valaki mindent vitt: a közös szendvicset és a közös kasszát is. Igazán bosszantó hír annak, aki fizetett. Ki is alakult irodán belül a Lúzerek és a Nagymenők csoportja. 

Az, aki leszámolta a reggelirevalót, dühönghetett, hogy már megint mennyire hülye és becsületes volt. Az, aki meg sokadszorra eltette, az meg azt gondolhatta, aranyoskáim szemesnek áll a világ! Hiába születtek újra és újra fogadalmak arra, hogy majd szabotálják, kilesik, rajtakapják a dezertőr(öke)t, szembesítés soha nem volt. Cselszövések, talányok és pletykák születtek ezidő alatt, hogy ki az, aki látta, aki hallotta a kollektíva árulóját a köz megrablásakor. Aztán lassan újabb hírek kaptak szárnyra, hogy lehet nem is egy ember csinálta? Persze voltak, akik rezignáltan legyintettek, hagyják már a fenébe az egészet. Intrikák, minek? Kinek jó ez? Ez is csak egy munkahely!

A becsületkassza fogalma mostanában került ismét gondolataim előtérébe. Kőszegen járva az utcákon, kis asztalokra tett, kimért gyümölcsök, zöldségek, képeslapok vártak gazdára. A cédulákra csak az árakat írták fel. Döbbenetes! A perselyekbe ott is mindenki annyit dob be, amennyit nem szégyell. Ami nem működik egy irodában az az utcán igen? A város szeme mindent lát?! Szép ez a hagyomány kultúrantopológusok szerint is. Az ősi cserekereskedelem alapjai maradtak fenn benne. A tisztes távolságból gyakorolt felügyelet, ami  az adok - kapok elvre épül. Arra a szociális bizalmi hálóra, amely egy közösség együttműködését is áthatja, a kollektív MI tudat. Átlátható és ellenőrizhető. Hiteles.

A becsületkasszához hasonló koncepció a 20. századi játékelmlélet kutatóit is foglalkoztatta, bár kezdetben inkább a hidegháborús időszak fegyverkezésének modellezésére szolgált elsősorban. A szemet szemért modellben a kooperálók, amíg együttműködnek, jutalmat kapnak, viszont, ha valaki megsérti az együttműködés szabályait, azért azonnali büntetést kapnak a játékosok. Viszont ha dezertálás után ismét egymásfelé nyitnak, akkor megbocsájtás és  jutalom a részük együttműködésükért.  Mivel semmi sem fekete-fehér, a kezdeti modell finomítására a tudósok később a   közlegelők dillemáját is felvetették. Mi van akkor, ha az egyenlően rendelkezésre álló javakból mindenki egyenlően jutnak haszonhoz, viszont valaki vérszemet kap a többlethaszontól, fütyülve a korábbi megállapodásra a dezertőr saját malmára kezdi hajtani a vizet? Nem vezet-e oda, hogy lassan mindenki elkezdi saját pecsenyéjét sütögetni a közösség elveivel szemben? Hülye lesz osztozkodni, ha az önálló akcióból többlethaszna származik! (ismerős helyzet?)  

De ha a becsület nem eladó, akkor ki vevő rá? És ha nem eladó, akkor mégis miképp mérik az árát egy párbajnak vagy egy becsületsértési pernek?

Ausztriában két kutatást végeztek egy becsületkasszás módszerrel is terjesztett bulvárlap vásárolóiról, amelyekből kiderült, hogy sokan egyáltalán nem fizetnek, mások fizetnek ugyan, de kevesebbet, mint amennyi az újság ára, a legkevesebbet pedig azok, akik vallásosnak nevezték magukat.

A két kutatásra Ausztria Vorarlberg tartományában került sor. Az első kutatás során azt vizsgálták, hogy a becsületkasszára helyezett feliratok mennyiben befolyásolják a lap iránt érdeklődők fizetési hajlandóságát. Az egyik felirat csupán annyit közölt, hogy „A lap ára 60 cent”, a második „A lap ára 60 cent. Újságot lopni bűncselekmény”, a harmadik pedig „A lap ára 60 cent. Köszönjük, hogy becsületesen fizetett”. A kutatók megállapították, hogy a felirat megfogalmazásától függetlenül a „vásárlók” kétharmada egyáltalán nem fizet; harmada pedig a lap áránál kevesebbet (mivel az újság elsősorban hirdetésekből él, a nagyobb „eladott” példányszám miatt így is megérni nekik).

A bedobott összegre nézve a bűncselekményre való utalás nincsen hatással, amit a kutatók annak tulajdonítanak, hogy a vásárló ezzel amúgy is tisztában van. A becsületre való apellálás azonban valamelyest növelte a kifizetett összeget, amely azonban így is a tényleges ár alatt maradt.

A második kutatásban a vásárlókról a vásárlás után felmérést végeztek úgy, hogy a vásárlókat nem világosították fel a felmérés céljáról, illetve az újságvásárlással való összefüggésről. Alig találtak összefüggést a vásárló demográfiai mutatói és aközött, hogy a lapért fizettek-e vagy sem, és ha igen, mennyit; az összefüggések nagyjából fedik az eddig ismert adatokat: a férfiak kevesebbet fizettek, a nők, azok, akik önkéntes munkát végeznek, civil szervezeteknek adományozni szoktak, illetve bíznak a jogrendszerben, többet fizettek. A legnagyobb korreláció azonban a templombajárás és a keveset fizetés között mutatkozott: azok, akik azt állították magukról, rendszeresen templomba járnak, 22 centtel kevesebbet fizettek a lapért.

Egy Kőszeg környéki bank, feltuningolta a regionálisan élő hagyományt és Budapestre hozta azt. Itt tesztelve a becsületkassza létjogosultságát a 21. században. A próbaidőszak alatt a fizetők és nem fizetők aránya csúnyán megcsúszott. A vízvásárlók 38% fizetett csak. A többiek vettek, ittak és nem fizettek. Nem tudni azonban, hogy a fizetőket mi motiválta a jótékonyság vagy pedig a saját becsületük.

A világban sok helyen, Berlinben, Prágában és Budapesten is indultak olyan kezdeményezések, többnyire az un. foglalt házakban, ahol a lakók bevételeik rendszeresítésére vendéglátóhelyeket tartanak fenn, és ahol saját belátása alapján fizethet a betérő vásárló. A kezdeti eufórai után azonban be kellett állni az árlistás értékesítésre, mert kevesebben fizettek, mint ahányan fogyasztottak. Egy  nagy hipermarket 4 kasszát üzemeltet egyéni fizetésre szakosodva Magyarországon, úgy hogy a vásárló sorbaáll, lemér, kasszázik kártyával fizet és elégedetten elmegy. Elégedett vevő, mert úgy érezte kontrollálhatta a vásárlását. A marketing kisördögeivel, amelyek a polcok részleteiben rejlenek itt most ne foglalkozzunk.

A business coachingban is felmerül párszor, hogy van-e az olyan etikai kérdésnek létjogosultsága vállalaton belül? Kell-e arról beszélni , hogy mi is a becsület/becsületesség egy munkahelyen? Kell-e az oda és mire használható?

Ahhoz, hogy az érvek eladhassák magukat, érdemes közösségben, közös célokban gondolkodni. Az egyén racionalitásának abszolutóriuma ugyanis közösségben csődöt mond. Az egyéni érdekek kizárólagos érvényesítése kevesebb nyereményhez juttatják a döntéshozókat hosszútávon.  Ha világosak a vállalat főbb stratégiai pontjai, ha menedzsment működése hiteles, ha vannak ellenőrzési pontok és a kontrollnak, szankcióknak és jutalmaknak súlya van, ott világosan és érthetően kikristályosodnak ki a közösségi hovatartozás értékei. A lojalitás kiépítése hitelességen alapszik, a legjobb vállalat brandjéhez való tartozás büszkesége sokszor többet jelent a hatékonyságban, mint az egyéni karrier. Amíg a munka csak egyéni felelősség dolga, az a hovatartozás és  integrálás hiányában teljesen elértéktelenődik. És akkor a cég duplán veszít hosszútávon, nemcsak mert meglopják /ellógják a munkaidőt dolgozói, de oda lesz a mundér becsülete is.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.