Pletykalapokba
pillantok, reklámarcokat látok. Valahol a terrorista fiúból a tinik bálványa
lesz, máshol a sportág kiégett csillagaiból, ügyes szakemberek húznak le még
egy utolsó bőrt. Még friss, még jól alakítható, jól eladható divatikont szabnak
belőlük. Jézus Krisztus már régóta szupersztár,
a tehetségkutatók azonban gyorsan felejtenek. Kellenek a friss húsok. A
hipszter nem elég férfias, a modell fiú túl nőies, a politikus túl macsó, a
király túl polgári, az író nem megnyerő, a menő színész - rendező meg túl
közönséges. A férfi arcai. Mikor, hogyan
és miért váltak nem eléggé, és túl ilyenekké? Miért tűnik délibábnak, pünkösdi
királyságnak a férfi? Hol van az ész, erő és szent akarat egysége? Már csak
lóerőben és megapixelben lehet elmesélni?
A
nők történelemformáló szerepéről régóta legendák keringenek. Nyílt történelmi titkok szólnak híres
vagy hírhedt férfiak élettársairól, szerelmeirő - akik nagy kurtizánok vagy éppen
rövidéletű szentek voltak- de ízléseikkel, véleményeikkel történelmileg
meghatározó szereplővé váltak. Miközben az asszonyok jól meghatározó
ízlésvilággal hagytak nyomot a következő generáció ízlésén, stílusán, nagyon érdekes hogyan
alakul a mai férfi önkép. Vajon látják-e, van –e saját Én- képük hozzá?
Az
ember nem születik férfinak, hanem azzá válik, mondják. Ahogy gyermekből
felnőtt lesz és aggastyán, úgy adódik egyre több lehetőség ennek a szerepeknek
csiszolására- vagy nem. Sok
kultúrában a nőknek nincs, vagy alig akadt beavatási rítusuk a történelem
során, mert akkor és ott úgy gondolták, hogy a kultúra elnyomottjait nem illik,
nem kell beavatni sehova sem, még rítussal sem. Van, ahol az újszülöttnek már 8.napon
megpecsételődik a sorsa, a közösség tagjaként minden korban át kell esnie a tűzkeresztségen. Hiába Isten- bármelyik időben és helyen- az embert saját képére
teremtette férfinak és nőnek. Egyszerre férfinak és nőnek. Ott, ahol állati
altestesttel bírónak vagy kétarcúnak, több karúnak ábrázolják az embert, ott
tudják csak igazán, hogy hol vannak az átmenetek és a határok, hol kell meghúzni a határt
szellemi és anyagi, érzelmi és testi értelemben. Tudták és nem feledték, hogy
megismerni önmagunk férfias és nőies
oldalait több, mint jó. Szükséges.
De
van-e létjogosultságuk az archeikus hősöknek a 21. században? Van-e értelme a
beavatási rítusoknak, szükséges-e meghatározni az életkort, amikortól önállóan el
kell indulni? Nem elég csak úgy hagyni, hogy majd alakul? Mikor van az, amikor végleg ki kell lépni a tojáshéjból? Mikor vab a last day check-out a mamahotelből? Ok talán nagyszerű,
de ha van önérzet, meg mellé ott van az
öntudat, akkor ugye kicsit bekacsint a félelem is. Mi lesz ha? De tud-e? Akar-e a férdiember beszélni?
Erikson
a fiatalkori válság jellemzőjének azt tartja, hogy olyankor az emberek vagy
nagyon tökéletlennek, vagy nagyon tökéletesnek látják magukat, s elvárják, hogy
más is így gondolkozzon róluk. Spirituális
utazás? Ugyan kérem! Menő vagyok, rallycsapatban utazom távoli helyekre. S mert
igazi király vagyok, magammal viszek mindent, ami nekem kell. Bárhova is megyek otthon érezem magam. Nem szállok ki a kocsiból
térkép nélkül és nem hagyom el a határt pacalpörkölt nélkül. Menő vagyok. Hős
vagyok. Király vagyok. Isten vagyok. És szerető? Hm az érzelmeket azt talán most hanyagoljuk, nem illik a képbe.
Max Weber szerint az elvarázstalanodó, racionalizálódó civilizáció hideg és
bizonytalan jövőt kínál. De van, akinek ez is jobb, mint a semmi, és hát ezért
a cserért meg is fizetünk szépen. Freud szerint a civilizációért az ösztön
énünk elfojtásával, s így boldogtalanságunkkal kell fizetnünk. Hoppácska! Szociológusok
szerint a fogyasztói és azon túli társadalmak is új, önmagát kábító
lehetőségeket keresnek. Látványosságokba menekülnek és mítoszvilágot építenek a
tömegkommunikáció sztárjaiból, a divatvilág úgyanis lehetőséget kínál ahhoz,
hogy újravarázsolja a racionalitása miatt hideggé váló világunkat,
felmelegítse lelkünket rövid ideig ható jutalomfalatokkal és gyorsítsa a felejtést.
Azt a régiek által ismert emberi gyarlóságot, hogy ami egyszer már megtörtént, akkor megtörténhet még egyszer. Csak rövid távon gondolkodik a divatvilág, amikor az aktuális ikonokkal felvillantatja „a nem vagytok egyedül” transzaparenst. Elég uniszex üzenet. De legalább költséghatékony, mindenkinek eladható. Na de akkor mitől lesz egy férfi, férfi ha az egyetlen értelmezhető üzenet is kétnemű?
Azt a régiek által ismert emberi gyarlóságot, hogy ami egyszer már megtörtént, akkor megtörténhet még egyszer. Csak rövid távon gondolkodik a divatvilág, amikor az aktuális ikonokkal felvillantatja „a nem vagytok egyedül” transzaparenst. Elég uniszex üzenet. De legalább költséghatékony, mindenkinek eladható. Na de akkor mitől lesz egy férfi, férfi ha az egyetlen értelmezhető üzenet is kétnemű?
Régen
kivívták a jogot, arra hogy egy fiú férfiként éljen a közösségben éa férfiként viselkedhessen.
Akkor nem divatékszerekkel és márkákkal ékszerezték fel magukat, hanem vadászat, harc
során szerzett valódi hegekkel. Az afrikai törzseknél a piercingek a gazdagság jelképei, s
persze minél gazdagabb valaki, annál sikeresebb a párválasztásban is. A hegtetoválások Nigéria, Szudán, Kongó területén élő törzseknél
törzsi hovatartozási jelek. Európában is még megvannak ennek élő jelei: a
veteránok párbajban, csatában szerzett sérülései
tiszteletet váltanak ki a közösségben, bár nem biztos hogy mindenki előtt menő lesz tőle.
Az emberek bármennyire is a nem veszik észre továbbra is jelentéstulajdonító és
szimbólumgyártó lények. Jelek, szagok és szimbólumok alapján tapogatózik, ismerkedik, gyűlölködik.
Minden, amit az ember felvesz, amit testével csinál, legtöbbször szándékos
jelentést hordoznak magukon. Ki segít ezek értelmezésében? Ki mondja meg mikor
és hol a határ?
Mitől lesz férfi a férfi, az egymást követő életekben teszi fel sokadszorra is
a kérdést Richard Rohr amerikai lelkész. Ki mondja, hogy meg mitől válik
önálló, teljes életet élő férfivá az ember a 21. században, ha szinte mindenki
ugyanazokat a jeleket hordozzák magukon? Férfiak, nők egyaránt. Mitől válik el
a férfias és a nőies vonal? Hogyan lehet megerősíteni az identitást a saját
határokon belül, hogy azon túl újra
egyesülhessen? Hogy ne üres álarc, hanem tartalmas műalkotás?
Szerinte
attól, hogy az ember elhagyja apja és anyja házát, családját és kultúráját,
hogy majd egyszer visszatekintve kívülállóként, felfedezve annak különcségét és különlegességét minél
jobban felismerve, egyszer visszatérjen önön magához. Richard Rohr azt mondja,
hogy az ember úgy válik férfivá, hogy ha minden- és itt a minden szón nagy hangsúly van- stációját bejárja a
férfilétnek, nem ugrik át helyzeteket és tapasztalatokat, nem ragad benne, hanem megéli és beépíti saját
életébe az ott szerzett tapasztalatokat.
Ugye
a kérdésem az volt, hogy intézményesíthető-e a lelki utazás? És egy férfinél?
Megszervezhető-e önmaguk alakítása és megváltása? És másokkal, segítséggel?
Lehetetlen- mondják sokan. Vezetést lehet tanulni, ötleteket lehet adni,
tanácsot és bátorítást is, de mást nem nagyon. Mégis vannak erre nevesített
szerepek. Egy valódi mentor elvezet a problémához és átvezet azokon. A főnökök,
edzők és tanárok csak megmondják, hogyan oldjuk meg az ő lehető legjobb
elképzeléseik szerint, de nem teszik személyes kalanddá a tanulást. De akkor
egy mentor miben más? Egyáltalán miért csak egyben gondolkodunk? Miért dobja a férfi
sutba a sokoldalúságot?!
Egy életem egy halálom?
A
király, a mágus, a harcos és a szerelmes. Ez a Férfi négy arca, a férfias
játszma négy archetípusa. Ezek a segítők akik a férfi énképet erősíti, vallja Rohr. A négy
archetípus mindegyike külön-külön is hős, de nem szabad egyetlen szerepbe sem
sokáig bennragadni, tanítja. Mert a férfi bizonyosságának útja az, hogy hőssé
kell válnia saját környezetében. Akár hadseregbe megy, sportoló lesz vagy
zenekart alapít, mindig is a Nőtől, az anyától való leválás felé kell, hogy
mutasson az útja.
Bár
sok fiú pótpartnere lesz az anyjának, ahol igazi áldozattá válik a családi
viszonyok konstellációjában, a saját hőssé válásában az a feladata,hogy rendbe tegye
a dolgokat: a férfinak el kell mennie, el kell hagynia a szülői házat, hogy felismerje
nem lehet mindent rendbe tenni.
Az egészséges beavatást végigkísérő azt tanítja, nem kell és nem lehet minden sárkányt megölni, de meg kell ismerni azokat. Ahogyan a saját belsővilágát is tanulmányozni kell újra és újra az embernek az útja során, végül tudnia kell mindezeket az ismereteket kreatívan kifejezni.
A király, a mágus, harcos és a szerelmes mind azt tanítják, amit a hivatalos Marlborlo Man reklámban nem, az élet nehéz, de nem lehet belőle csak úgy lóháton kivágtázni.
Az egészséges beavatást végigkísérő azt tanítja, nem kell és nem lehet minden sárkányt megölni, de meg kell ismerni azokat. Ahogyan a saját belsővilágát is tanulmányozni kell újra és újra az embernek az útja során, végül tudnia kell mindezeket az ismereteket kreatívan kifejezni.
A király, a mágus, harcos és a szerelmes mind azt tanítják, amit a hivatalos Marlborlo Man reklámban nem, az élet nehéz, de nem lehet belőle csak úgy lóháton kivágtázni.
1. Az élet nehéz
2. Meg fogsz halni
3. Nem vagy annyira fontos
4. Nem te irányítasz, vannak határok ,amiket
túl kell lépni
5. Az élted nem rólad szól
A
férfiaknál, állítja Rohr, az élet legnagyobb
tragikuma a szerelem titka, a megsebzett szív és az ezzel járó legnagyobb
vereség. A félelem attól, hogy ha túlságosan beleesik egy nőbe, akkor elveszíti
a határait és férfi identitását. A beavatás azt tanítja a férfiaknak, ha
nagyon szeretsz, akkor igen, meg fogod szenvedni az elválást is és ha megérti
ennek az üzenetét, akkor nem fél újból s újból felállni a gyászból.
Az a férfi, aki elindult és végigjárta az önismeret útját, van élete mások számára, ő nem hatalmi játszmákkal helyez nyomás alá másokat, nyugodt és önbizalma van, mert biztosan tud. Ismeri magát, mert az apja megtanította milyen a harag, a szenvedély, a hatalom, milyen haragudni, szenvedni és szeretni. Megtanította, hogy merjenek végigmenni az útjukon és fizessék meg az árát annak. Mert a kockáztatás maga az út.
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.