Nem értem mit mond!

Egy nagyvállalat angol, csoportos nyelvtanfolyamra kötelezte munkatársait, írja az újság. Az angol, mint üzleti nyelv korában ez egyáltalán nem meglepő kívánság egy munkáltatótól.  A cikk azért érdekes, mert mindez az Egyesült Királyságban történt. Angolt tanítanak angol angoloknak, gyönyörű! Mindenki, aki eddig frusztrációt érzett egy idegen nyelv elsajátítása iránt most újraértelmezheti kétségeit! Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. A munkahelyi tanfolyamon ugyanis nemcsak a nyelvtanra és nyelvhelyességi szabályokra kell figyelni, hanem a szavakon túl, mindenkinek  önmagát kell megértetni miközben  kollégáira is figyelnie kell.  

Számtalan alkalommal mondtuk már, hogy valakivel félszavakból is megértjük egymást, viszont vannak, akikkel  nem vergődünk zöldágra, pedig egy nyelvet beszélünk. Van, akivel elbeszélünk egymás mellett, de olyan is van, hogy süket fülekre talál mondanivalónk, pedig elméletileg ugyanaz az anyanyelvünk. Nem azt hallja a másik, amit mondok, és mást mond tovább, mint amit mondtam, visszakérdez, de nem figyel a válaszra. És ezek csak a szavak!  Megannyi düh és harag, frusztráció és szorongás melegágya. Határán vagyunk a türelmünknek ilyenkor.

Az emberi kommunikáció 70 százaléka nem szavakra épül. Legjobb esetben gondolatainknak, viszont kevesebb, mint 40 százaléka alapul csak konkrét tényekre! A valóságot elménk egészíti ki azzal, amit talál. Saját kútfőből és hozott anyagból dolgozik.  Elménkben hiedelmeink, félelmeink és ismereteink viaskodnak a szavakon túl: történelem, kultúra, vallás és nyelv. Ősi szimbólumok, rítusok, értékek és hősök mintázatai irányítanak a tudatosság helyett. Azt, hogy a szavaink ablakok lesznek vagy falak, kinyílunk –e a másik megismerésének igényével vagy pedig elutasítóan bezárkózunk a magunk világába azt is jelnelegi, meglévő ismereteink határozzák meg.

A multik olyan cégek, ahol több nemzet lányai és fiai  elvben, közösen felépített cél érdekében dolgoznak. A pénz nyelve állítólag univerzális, mégis úgy tűnik a profithoz vezető útat  másképp értelmezi a német, a japán vagy az amerikai. Ezekszerint bármilyen nemzetiségű cég vállalati kultúrája fejleszthető. Mindenki számára elsajátíthatók az alapok. Legfőképp azoknak, akik nyitottak azokra az értékekre amelyeket a munkaadó képvisel. Aki képes a leírt elvárásokhoz igazodni, és a cég stratégiáját magáénak érzi, annak nem okoz problémát zárt vagy éppen nyitott ajtók mögött  dolgozni. Annak viszont, akinek nem egyezik a hagyományaihoz a nyitottabb, mobilabb életforma, nem szívesen kezdi el karrierjét egy olyan cégcsoportnál, ahol a karrierépítéshez szükséges loyalitást az utcasepréssel kell bizonyítani.

Hogy tudjuk kivel fogjunk kezet, ki mire használja a jobbat és  balt,  és kinek hajoljunk meg, hogy hol hordjunk kalapot és hol vegyük le a cipőnket,  hogy ki eszik sertést és ki nem iszik alkoholt, hogy kinél nincs karácsony és mikor van ramadam, hol van a jobb és hol a balkéz szabály nem születésünktől fakadó ismeretek, hanem egy tanulási folyamat része.  A kollégákkal való kapcsolattartás is hasonlóan működik. Akinek az értékeit hasonlónak érezzük, azt vonzónak és szimpatikusnak tarjuk, aki pedig kirí környezetéből, ahhoz nem is találunk szavakat egykönnyen. Hogyan lehet ezek után együtt dolgozni egy projekten?

A kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika, kezdődik a sokkoló  Borat film. Azok, akik látták Sacha Cohen filmjét és emlékeznek arra, hogy a humorista hogyan leplezi le a két ország kulturális evidenciáit, hogyan és mikép mutatja be a kínosságot súroló az otthoni és a hivatali férfi – nő viszonyt, az eltérő étkezési szokásokat, a homoszexualitást, a vallási különbségeket, azok elmondhatják mit jelent a kulturális különbség. A Monthy Python történetei szintén olyan evidenciaként elfogadott kulturális határokat súrolnak, amelyek megbotránkoztatnak, megnevetettnek de egyben  el is gondolkodtatnak. A humoristák kedvelt és hálás történetei azok a nemzetekről szóló sztereotípiák  és családi helyzetek, amelyek az ellentétekre épülnek.  Gondoljunk csak Colombo láthatatlan feleségére vagy Hofi anyósára. Egyiket sem láttuk, de ismerni ismerjük őket. Nevetünk rajtuk, miközben magunkon nevetünk. 


A munka országa lettünk hivatalosan is a tudásalapú társadalom helyett. Egyre több bedolgozást vállalunk.  Hivatalosan, felülről próbálják integrálni a fogyatékosokat, a csökkent munkaképességüket  és más kultúrkörből érkezőket, mert erre kap támogatást a vállalat. De házon belül óriásira nő a távolság ember és ember között, mert nem értik meg egymást. Hiába csökken le a földrajzi távolság mert már utazni is hajlandóak leszünk egy-egy lemezből épült gyárvilágba, ha félünk a másiktól, mert más. Hiába tanuljuk meg a nemzeti ételüket és a munkamódszerüket, és ha feljebb akarunk lépni napi dolgokról is tudni kell beszélgetni a vezetőnkkel.Nagy szakadék ez a jövőkép előtt!

Az üzleti coachingban számos hasonló nehzen kommunikálható helyzet feldolgozásásra adódik lehetőség. A coach ilyenkor nemcsak  szinkorntolmács, hanem nyelvtanárként  is segít a helyzetek értelmezésében, eligazodásban. Ha kell szókincsbővítés, ha kell kultúrális ismeretek kerülnek előtérbe. Egy HR vezető és projektvezető számára egyaránt  fontos mit közvetít a dolgozók és az alvállalkozók, valamint a tulajdonosok felé.

Fontos, hogy az általuk felügyelt  tárgyalás előkészítése ne akadozzon, az üzleti öltözék illően pontos legyen és az ebéd is jó hangulatú legyen. Van amikor,  ha egy helyzet úgy kívánja,  az alapoktól kell   együttdolgozni a csapatnak ahhoz, hogy a csapat túllépjen a nehézségeken.

Úgy tünik mindig akad olyan terület, amiben kezdők vagyunk, amit fejlesztenünk kell. Megnyugtató, viszont, hogy akár  az olaszt , akár az eszperantót választjuk a másik ember megismeréséhez,  jobban motiváltakká válunk a beilleszkedésben, ha tudjuk mit miért teszünk.


Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.