S.O.S - Segítség Oltári Sérülékeny

Egy középvezető, aki sikeresen irányít egy üzletet, napi szinten egyre több problémával találkozik az adminisztrációjában. A nyilvántartási rendszerében a gyenge internet kapcsolat mellett megszakításokkal tud csak dolgozni, ami megkétszerezi az arra fordítható idejét. Kéri az illetékest és az IT osztályt ugyan erősítsék már meg az informatikai rendszerét, hogy ne a homokóra nézésével teljenek napjai. Kéri háromszor, négyszer, de nem történik semmi. Közben jönnek a szabadságok ideje és a munkatársak pótlása és a rendszerrel való egyedüli vívódása kiborítja, mert késnek az adatok. A számonkérés során hivatkozni kényszerül a halmozódó felesleges problémákra. A HR vezető azt tanácsolja menjen pszichológushoz, ha nem tudja kezelni a kihívásokat. A munkatárs ezzel a frappáns válasszal be is zárul. A megmértetés előtt álló eddig bezzeg csapat pedig leáll. A vezetőség nem érti, hogy miért nem jönnek a számok.

A túlélésben a harcolj vagy menekülj reakciók mellett, a kérj segítséget evolúciós parancs is az erősebbeket segíti a túlélésben. De mint látjuk nem mindegy, hogy mikor és kitől kér segítséget az ember! Kérni ugyanis ciki több, mint kínos. Végül még kiderülnek sebezhető pontjaink. Ha feltárulkozunk és megnyilatkozunk, félelmet vált ki bennünk, mert a gyöngeség kinyilvánítása társadalmilag káros és lesajnált kategória.

Ahhoz, hogy elkerüljük a humánselejtként történő kategórizálásunkat, nagyon ügyesen és praktikusan becsomagoljuk félelmeinket és szorongásainkat egy jó nagy adag hárításba és puhának látszó habkönnyű hazugsághálóba, amit aztán nyakonöntünk dupla egotrippel, hadd álljon össze! Így aztán, mint aki jól végezte dolgát ki is állhatunk embertársaink elé, hogy mi, a felkészült versenyzők jól megedződtünk, van ám nekünk önvédelmi hálónk, meg baseball ütőnk is. Ha ezek után a sérülékenység legkisebb látszatát is látják rajtunk, akkor a hiba az ő készülékükben van. Tessék dolgozni rajta nekik tovább!

A szervezet számos figyelmeztető jelzést ad le fizikai szinten, ha veszélyben érzi a rendszert: baktériumtámadás esetén lázat produkál, alkoholmérgezésnél, túladagolásnál hányást, kimerülés ellen ájulást, kiszáradás ellen pedig szomjúságot generál. Még a csecsemő is folyamatosan kommunikál a számára szükséges segítőkkel, életbemaradása érdekében. Más kérdés, hogy sokaknál az anyai ösztön nyújtotta segítség folyamatos (ki) provokálása jelenti az egyetlen túlélési esélyt egy életen át. Mesés a természeti kereslet – kínálat egyensúlya, ahol ugye van szado ott van mazo is. Viselkedésünket ugyanis folyamatosan a környezetünkhöz való alkalmazkodás határozza meg akkor is, ha kórós és akkor is ha egészséges érzelmi életet élünk, vagy legalábbis törekszünk rá.

 A fizikai fenyegetettség ideje elméletileg lejárt, helyette a pszichés terhelések korát éljük. Érzelmi reakcióinkat ennek ellenére nem rugalmassá fejlesztjük, hanem redukáljuk. Persze két vese helyett lehet élni eggyel is, ha elmegy a párunk nem baj van másik. Aztán már csak a csonka család, a betegség és a szövődmény látszódik az elfojtásainkból De ki mondja, hogy ezzel együtt kell élni?

Az érzelmi élet kiteljesedésének elutasítása és segítségkérés elutasítása egyet jelent a túlélésért folytatott küzdelemben való alulmaradásban. A figyelmeztető jelek után tényleg megjelenik a farkas, a szorongás, az elhízás, a magas vérnyomás képében.

 A határozott nő, a kiváló családapa, a csúcsvezető olyan társadalmilag nevesített kategóriák, amelyek a megdönthetetlenség és tökéletesség nimbuszához kötődnek azoknak, akik szinte egyedül jutottak el sikereik csúcsára. Eddig igaz, de azok a vezetők maradnak meg hosszútávon a sikerben, akik képesek széleskörű kapcsolataik révén, segítséggel dolgozni.

A családon belüli elutasítástól (szeretetmegvonástól) való félelem helyett tisztába kerülnek saját érzéseikkel. Ha tudják, merik megfogalmazni, értelmezni, tudatosan kimondani, leírni a különböző helyzetekben feltörő reakciókat, akkor tisztázni is tudják azokat. Ezáltal ugyan teljesen más perspektívák is felvázolódhatnak. De egyáltalán nem baj ha  végiggondolják kik lehetnek partnereik további lehetőségek megvitatásában.

Azok az igazán sikeresek, akár egyedülállóak vagy párkapcsolatban élők, akár vezetők vagy az élet dolgait intézők, akik az őszinte, együttműködő, kiterjesztett kapcsolat erejével élnek. És tudnak segítséget kérni elakadáskor munkájukban, magánéletükben. Régen varázslónak, javasasszonynak, papnak, csodarabbinak, gyóntatóatyának hívták ezeket a támogatókat. Megvolt a helyük a faluban, a világban. Mára eltűntek ugyan ezek az intézmények, de születtek helyettük újak. Családsegítő, tanácsadó pszichológus, coach mind olyan személyek, aki segítenek az univerzális utazásban.

A közlekedési szakemberek, akik közlekedési balesetek statisztikáit vizsgálják, kíváncsiak lettek a melyik autótípusok vezetői okozzák a évente a legtöbb halálos kimenetelű balesetet. A régi, buherált gépjárművek vagy a legújabb mindennel felszerelt modellek vezetői azok, akik a legtöbb autópálya baleset okozzák?

A tanulmány eredménye meglepte a kutatókat is. Azok a vezetők ugyanis, akik a legújabb sorozatokkal száguldanak az utakon, a sebességhatárt nem ismerik, vezetői képességeiket a fék csalhatatlanságába vetik. Agyuk, hasonlóan a mindent tudó kocsijukhoz automata üzemmódban dolgozik. A veszélyt nem érzékeli a szervezetük, mert a veszélyt jelző csak az autóba van beszerelve, a vezetőben nincs.

 A régebbi autók vezetői viszont, akik ismerik az járgányuk előnyét és hibáit is, az önkontroll vezérli. A veszélyre való állandó figyelem is jelen van a vezetés során. A koncentráltabb figyelem a gyengeségükre, eképp segíti a balesetek elkerülését a régi autótulajdonosoknál.

Veszély esetén előbb reagál a vezető, ha észleli környezetét, ha  ráhangolódik arra. Úgy tűnik megelőző, felismerő magatartással tovább él az, aki egyaránt ismeri önmaga és autója gyenge pontjait.

És Ön, tud segítséget kérni?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.