Kíváncsiak klubja

Kedves Olvasóm, úgy tűnik Ön  kíváncsi! Mit sem törődve az öregedését előre megjósoló  babonákkal, kockáztatott és klikkelt. Jól van! Ennek szívből örülök! Persze nem ígérem, hogy mostantól szebb lesz vagy egészségesebb, vagy mindkettő, de úgy tűnik egy hullámhosszon vagyunk. Érdekli a kíváncsiság, szóval vagy ahogy mondani szokták, még lehet belőlünk valami.

Persze a kíváncsi Fáncsi, a kíváncsi kacsa vagy a kíváncsi majom köznépi metafórák egyike sem annyira pozitív jelzők, hogy azt önként dalolva magunkra aggatnánk. Márpedig a csimpánz  (nemhiába rokon) a természet legérdeklődőbb emlőse. A majmok azok, amelyek a kíváncsiságot, a játékot, az utánzást és a tanulást kombinálva saját szolgálatukba állítják a megszerzett ismereteket és beépítik mindennapi életükbe.

Nagyon meglepő, hogy a 21. században milyen szűzies szégyenlősséget, olykor pedig haragot és frusztrációt érzünk minden olyan témában, ami az ismeretlen felé sodor minket. Az ismereteink határához érve, legyenek azok kulturális, nyelvi határok, azok feszegetésekor még orcánk is kipirul.  Mint valami nyomozókutya, amikor is szagot kap, izgatottak leszünk, szaglásunk (mindenbe beleüti az orrát) látásunk ( kiesik a szeme) erősödik, elménk élesedik és nyelvünk minden gátlás nélkül kérdez ( nem tud csomót kötni a nyelvére). Szervezetünk minden sejtünket bevetve koncentrál az újra, szomjazik vagy éhezik? a válaszra és arra, hogy a bevésett infókat egy adandó alkalommal, lehetőleg minél hamarabb hasznosítani tudjuk túlélésünk érdekében.

A gyerekek kíváncsisága csodálatraméltó. Evidenciák számukra még nem léteznek, azokat szépen lassan a felnőttek építik köréjük saját tapasztalatikból szőve, óvó–védő pajzsként, megfelelni vágyásból. Az olyan kérdések, hogy miért van lábunk és miért nem kerekeken gurulunk, miért megyünk dolgozni és mi az, hogy tél egy valamire való gyerek szülőjét meg sem lepi, válaszolni rá azonban nem tud egyszerűen. A „csak”, a „nézd meg a neten”, „kérdezd meg anyádat/apádat/ nagymamát/nagypapát„ vagy a „kussolj már”, „ne kérdezz hülyeségek” valóban lehetséges válaszok egyike, de valljuk be  nem éppen motiválóak. Nem fejleszt kreativitást és kiöli a kíváncsiságot. Amennyiben felismert saját gyerekkorában elhangzó reflexióra, viszont továbbra is egészséges kíváncsiság űzi az élet néhány területe iránt? Jó jel. Az öregeknél a kulturális evidenciákat indiszkrét kérdésekkel rombolja le  cseppet sem finomkodva.

Jobban járunk, ha fokozatot építünk be a kíváncsisággal együtt járó (ön)keresés és tanulás folyamatában, mert a túl sok információ valóban öregít. A rosszkor rosszidőben megszerzett tudás nemcsak  Lótot változtatta sóbálvánnyá. A szellemi vezetők a tudás 7 lépcsőfokáról, 7. mennyországról beszélnek, amelyet a fokozatosság szabályait betartva nem ajánlanak kihagyni , óvva intik a kezdő de lelkes tanulókat. Alapok nélkül nincs mire építkezni.

Mert hát ugye vannak a kíváncsiak, de nem tesznek érte semmit, elmennek jósnőhöz, ingaállás elemzőhöz, horoszkópkészítőhöz és eleve elrendeltnek vélnek sorsukban mindent. Vannak, akik kíváncsiságuk által vezérelve elkezdenek egy–egy dolgot alaposabban megvizsgálni, és szakértőjévé vállnak előbb maguk majd környezetük számára, de érdemi változás nem történik.Aztán vannak, akik kíváncsiak lesznek egy-egy folyamatra, amelyet körbejárnak, tanulmányoznak, és a veszélyeket és előnyöket  megtapasztalva, sok-sok gyakorlás után fejlődést érnek el korábbi ismereteikhez képest. Ez a fajta önmegtapasztalás a fejlődés maga.

A kíváncsiság nemcsak Nobel-díjassá tehet, de ébren tartja a szociális hálónkat, társas kapcsolatainkat, az érdeklődés nyitottá tesz minket új dolgok iránt, a kíváncsiság révén könnyebben oldhatunk meg problémákat, mert motiváltakká válunk azok megoldásában. Emocionálisan érzékenyebben nyithatunk a szomszéd felé, ha valóban kíváncsiak vagyunk rá, hogy miért zöldebb a kertje.

A kíváncsiság kihívás az unalom ellen. Ha nem vagyunk valamire kíváncsiak, akkor az érdemtelenné válik számunkra.  A pozitív pszichológia a kíváncsiságban jól lét iránti vágy felkeltését látja, aziránt az élet iránt, amit élni szeretnénk, ott és azzal , akivel jó, akire kíváncsiak vagyunk, mert folyamatosan fenntartja az érdeklődést bennünk. A kíváncsi emberek kreatívak, mert több és szélesebb területről látnak meg összefüggéseket. A kíváncsi emberek rugalmasak, mert játszanak.

Az elején nem ígértem, hogy szebb, lesz vagy fiatalabb, de ha megtalálja azt, ami mindig is Önben motoszkált, de még  nem merte megkérdezni, hát tegye meg most!
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték