Senki sem tökéletes

Egy nap egy ember, a házához közeli a tengerparton sétálva nézte a tengert, hallgatta a hullámokat. Elgondolkodott  a nagy messzeségen, elrévedt a horizont mögé lebukó napon és  úgy döntött, hogy hazatérve  keres egy szép nagy  üveget, amelyet palackpostának fog használni és vízre bocsájtja azt. Hadd tudja meg, hogy mi van, ki vár rá a nagy vízen túl. Izgatott lett nagyon saját tervétől, attól hogy üzenetet küld a jövőbe. Egy papírra szépen felírta nevét, elérhetőségét és kérve kérte a kedves megtalálót hogy, aki kinyitja a palackot küldjön neki egy levelet arról, hogy hol és mikor találta meg a lezárt üveget. Leviaszolta pársoros üzenetét és másnap lelkesen a dagályra bízta sorsát  üvegének. Hazatérve napokig azon ábrándozott, hogy milyen csodálatos helyeken jár az ő üvege, milyen egzotikus partra veti majd ki a hullám az ő palackba zárt levelét. Milyen jó sora lesz a távoli napfényben. Milyen híres lesz ő ha ezt megtudja a falu. Napokig várta, hogy ki küldi meg a jelet, hogy vette az adást.

Egy nap két ember sétált az elcsendesedő strandon apály idején, amikor is egy moszatos üvegre lettek figyelmesek, amelyet akkor lökött ki a hullám a sziklák felé. Utánamentek, feltörték és találtak benne egy üzenetet, amelyben a levélküldő visszajelzést kér, szépen leírva nevét, címét és a vízrebocsájtás dátumát.  Fellelkesedtek a vízről kapott feladaton a megtalálók, GPS-be ütötték a koordinátákat és elmentek a kapott adatok alapján a palackposta tulajdonosához. Az ember csalódottan hallgatta a lelkes megtalálók történetet. Sokkal fantasztikusabbat várt. Amikor megtudta, hogy a levelét kézbesítő megtalálók házától csupán párszáz kilométerre találták meg 45 évvel korábban  írt üzenetét, akkor ott  egész életén át dédelgetett  álmát megsiratta.

Mindnyájunknak vannak nagy tervei az életben. Vannak, akik álmodoznak róla, vannak, akik álmodoznak és hozzá is fognak a megvalósításukhoz és vannak, akik  végül csalódnak saját álmaikban,  mert lekicsinylik azokat, összehasonlítva mások álmaival. Pedig az álmok a mieink. A mi  olyanok, amilyeneknek megéljük őket, nem másmilyenek. Se nem jobbak, se nem szebbek másokénál.

Az igazság pillanata mindenkihez becsönget egy nap és megmutatja hol vannak az oly csendben álmokból szőtt, jövőbe küldött  üzeneteink magunknak. Egy távoli egzotikus tengerparton vagy a szomszéd faluig  jutott el maga erejéből?  

Ki mondja meg hogyan éld az életedet? Ki kérdezi mivé lettek az álmok? Ki mondja meg mivé lettek a nagy tervek? Ki mondja, hogy ne játsz, ha játszol? Ki büntet és ki vígasztal ha hibázol? Kinek esély és kinek lassú halál az élet? Kinek tükör és kinek műalkotás minden pillanat? Ki az aki megalkotja  és ki az aki tanul belőle? Van aki kalandozik és van aki tévelyeg egy életen át.

Pedig nincs miért viszakozni. Nincs miért szégyenkezni. Azok követik el a legnagyobb hibát, akik nem próbálnak meg semmi újat. Akik biztosak az  örökben, a megvétózhatatlan tudásukban, a múlhatatlan szépségükben, aki  tévedhetetlen tökéletességükben meredve állnak egy helyben. Nehogy leperegjen az álarc. Nehogy megrepedjenek a merev falak.  Megújíthatatlanok.

Az igazi értéket nem a fizetési egyenleg adja meg úgysem, hanem az, hogy mennyire vagy játékos az életben. Nem azok kérdések mutatnak be, hogy  milyen ember vagy, hogy milyen terveid  vannak nyárra, hogy kinél bankolsz, meg hogy kinek jelentesz, hány embernek vagy a főnöke és lehetsz majd még 10 év múlva. Hanem hogy mitől vagy emberi. Attól, hogy ha  rájösz  hány alkalommal maradtál benne némán egy méltatlan helyzetben,  hány alkalommal alkudtál meg a körülményekkel és kerestél álkifogásokat, bújtál mások mögé  azért, mert féltél.  És mindezek ellenére egyszer mégis tudva, hogy fájni fog felállsz  és  kilépsz. Meg attól, hogy  megdicsérsz. Attól, hogy megköszönöd a segítséget.  Meg amikor nevetve tudsz  sírni.  Hogy vannak hibáid és ezekkel együtt vagy az, aki. Ha ismered az iránytűdet belül.
Nem tudhatod mennyi idő kell, hogy felismerd hova tartasz. 1 hét vagy 45 év. Senki sem tudja náladnál jobban. Nem más mondja meg, hogy mennyi ideig tart felállnod. Te érzed meg, ha az idő elérkezett. Most vagy soha.

Senki sem tökéletes. Olyannyira nem, hogy látszólag míg egy perfekt csak illúziókat tervez,  álmokat sző és ábrándozik, addig piti kis  átlátszó trükkökkel csal csak azért, hogy  megcáfolja önmagát. Mert igazából le akarja leplezni magát. Meg akarja mutatni gyenge pontját, azt amit szeretni akar.  Igazából szeretetre vágyik. Szeretve lenni akar. A nagy falaktól még nem elérhető, mert  nincs bent térerő. Még nem hallja, nem látja a másikat.

Senki sem tökéletes. De ki akar ezek után egy senki lenni?
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.