A befőzés öröme- üvegbe zárt flow

 „Érett birsalmákat kell venni, vízzel feltenni és addig főzni míg a birsalma megpuhul” kezdi sajt receptjét Katóka szakácskönyve a századfordulón. Mára, akik nem elégszenek meg az üzemi ízekkel és elég affinitást éreznek magukban a befőzéshez, azok  most élhetneknek igazán.

Izzíthatják a fazekat, moshatják az üvegeket, válogathatnak halomban. Befőzni lehet muszájból de lehet kreatívan is. Lehet keverni és kavarni, dunsztolni, címkét tervezni és polcot barkácsolni hozzá. 

Akinek dunsztja sincs mindezekhez, annak lehet trendin gasztokonyhán, főzőklubbokban sertepertélni. Aki tud az a nagymama mellett a kiskonyhában lesi a fortélyt, de a panelban a 10. emeleten is lehet kincseskamrát találni. Mindenesetre a befőzés társas dolog. Lehet blogokat olvasni, könyvesboltban könyvtárakban szakácskönyveket lapozgatni, cipősdobozból kockás füzetlapokat keresni, órákat telefonálni és intuícót lesni, kérni kofáktól és utolsó mentsvár lehet  az Anyuuu segíts is!

Az sem mindegy mit, hogyan és kinek főzünk, mert jókedvünk dele  kihat a környezetünkre. Család, barátok, ételek, ezeket kombináljuk a nap minden percében,és úgy tünik  mindenkinek saját, tuti receptje van. Az étel üzemanyag az élethez.  A kolostorokban régen nem engedték azokat a szerzeteseket főzni, akiknek nem volt jókedvük. A lelki vezető nem engedhette meg, hogy a rosszkedv, a levertség másokat is megmérgezzen.

Nem kell azoknak sem megijedni, akik nyáron  tücsök módjára hegedülnek.  Az őszi szüret után nemcsak befőtt és lekvár, de a tél beköszöntével jóízű bor és pálinka készülhet  a nyár ízeiből. Földrajzi sajátosságunk miatt az év 12 hónapjából csupán 5 hónap alkalmas a természet adta helyi viszonyunkon a kultúrnövények betakarítására, a fennmaradó időszakot csak előrelátó tárolással és feldolgozással lehet ellátni.

De hol vannak azok az idők, amikor még kubai narancsot és grépfuitot grepfruitot is reklámoztak? Míg a modern táplálkozástudomány a rendszeres és változatos zöldség és gyümölcsfogyasztásra alapozza doktrínáit, addig a valóság az, hogy a hazai éves gyümölcs és zöldségvásárlás alulmarad a kutatók által elvárt mennyiségtől. A KSH adatai alapján 1880-1884 között az egy főre jutó éves zöldség és gyümölcs fogyasztás átlagosan 131 kg volt, 110 év alatt   2007-re ez a mennyiség csupán 194 kg –ra emelkedett. Hogy minek köszönhető a háztáji termelések sajnálatos és drasztikus visszaesése? A zöldség és gyümölcsfogyasztás alapvetően függ a mezőgazdasági ágazat helyzetétől, az időjárástól, az import alakulásától és természetesen a rendelkezésre álló jövedelemtől is.  Sokszor és sok fórumon elhangzott már, hogy a magyar mennyire árérzékeny nép, itthon a friss gyümölcs fogyasztását az árak határozzák meg leginkább.

A KSH fogyasztási és költési tagozódás alapján végzett vizsgálata alapján a jövedelmek tekintetében figyelhető meg leginkább az alsó és a felső jövedelmi csoportok szétválása a gyümölcs fogyasztási szokásokban is megtapasztalható. A kutatók megállapították továbbá, hogy az emberek a válságra az élelmiszer vásárlások visszafogásával próbálják a bizonytalan helyzetüket kezelni, hiszen egyre szűkebb forrásból kell gazdálkodniuk, ennek ellenére a gyermektelen háztartások gyümölcs és zöldség kiadásai 1,7 szer magasabbak, mint a gyermekeseké.

A vásárlói magatartás egyre inkább a begubózás és az önellátás felé fordul,de tudunk-e figyelni egymásra?  Megnőtt a magyar gyümölcsök iránti igény, illetve a vágy hogy önmaguk állítsunk elő élelmiszereket (kenyérsütés, befőttek és lekvárok, joghurtok és sajtok készítés) ahelyett, hogy megvásárolnánk azokat. Míg külföldre sokáig  büszkén vittük a kalocsai paprikát, a makói hagymát, vagy a szabolcsi szilvapálinkát, addig azzal kell szembesülnünk a piacokon, hogy már nem írják ki az áru eredetét.  

Az import lengyel burgonya, a kínai fokhagyma, a spanyol paradicsom és a görög szőlő szállítás, tárolás és nagykereskedői haszonkulccsal történő továbbértékesítése  után is olcsóbbak, mint a magyar termékek, ami sokakat megalkuvásra késztetnek. 

Egy-egy régió korábbi hírnevét figyelmes és érzékeny, lokálpatrióták helyi összefogással próbálják megmenteni. Az őszi betakarítások után megrendezésre kerülő vendégváró lekvárfőzések, lecsófesztiválok és tök napok országosan  is jól hangzó  brandek-ké állnak össze. A noszvajiak szilvalekvárfőzése,a  penyigeiek Lekváriuma, az etyeki Kezes-lábas, az országosan felbukkanó  szüreti napok békéscsabai Lecsófesztivál, őrségi Tök- napok vagy Geszetenyefesztivál, mind olyan egyedi hangulatú rendezvények, amelyek nem csak az odalátogatókat, hanem az ottélőket is energiával tölti fel a hosszú téli napok előtt. Ezek a fesztiválok nem csak a felesleg feldolgozására hatnak ösztönzőleg, hanem a helyiek számára is motiváló tényező. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kézi munka, a hagyományos értékek fontosak, értékük van.  

A külföldi utazások visszaesésével egyidőben a hazai programok támogatása révén nagyszerű lehetőség  több generáció együttes bemutatkozásának. Annak, hogy hogyan kapcsolódnak be saját környezetük jövőépítésébe, azzal hogy megmutatják hol terem a gyöngyösi málna, a panyolai somlekvár vagy kecskeméti barack, ismerté és elismerté teszik életüket, munkájukat. A fiatalok ilyen édes ismeretszerzés mellett később, felnőttkorban is  keresni és vásárolni fogja azokat a termékeket, amelyekhez kellemes emlék kötődik. Adjunk élményt egymásnak, tegyünk  napfényt be  a szánkba.

És Te hogyan készülsz a télre?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.