A válságok hallgatnak

Egy, a Fb oldalamon  publikált, elveszett bárányról szóló kínai meséből kibontakozott beszélgetés során,  tanult kollégáim igazán rátapintottak a lényegre. Fecseg a felszín, hallgat a mély. Körbejárjuk a lehetőségeket, bevonunk mindenkit, panaszkodunk, megvígasztaltatjuk magunkat azzal, hogy másnak sem jobb, aztán szépen hazamegyünk, anékül, hogy érdemben segítettünk volna magunkon.

A coaching során az a legelemibb kérdés, hogy hogyan találjuk meg a coachee-ba zárt bárányt? Észrevesszük-e a coaching során, hogy melyek azok a tényezők, amelyekkel mindezidáig  nem is számoltak a keresők, de a birtokukban vannak?  Be tudják-e azonosítani a keresők saját lehetőségeiket jelenlegi ismereteikkel, tudásukkal, eszközeikkel?  Esetleg be merik-e vallani maguknak, hogy mindezekről a kérdésekről fogalmunk sincs? Megoldható-e egy probléma ugyanazon a szinten, amelyen létrejött?


Ha egy vállalkozás a piaci kínálat, a fogyasztói szokások, a kereslet és a verseny elemeire koncentrálódik, úgy méltán elgondolkodhatunk azon, hogy a klasszikus üzleti  problémamegoldások kivezetheti-e a tulajdonost/ vállalkozót különböző helyzetek által felvetett problémából vagy kérdéskörből?

A vendéglátás - mint az ételek és élelmiszerek általában - túlmutatnak eredeti primer, fizikai szükségletet kielégítő jelentésükön.  A választék, a minőség, a fogyasztás helye és ideje mindig is  társadalmi szimbólum volt és az is marad. Az vagy, amit megeszel, mondják, amelyhez aztán magunkban szépen hozzátesszük a pozíciót és a státuszt. Amíg a fogyasztók elérése egyre problémásabbá válik a hagyományos csatornákon keresztül, addig, a vendéglátás iparosai egyre inkább ragaszkodnak a hagyományos jól bevált eszközeikhez, vagy ez csak a látszat?  Várnak és remélnek vagy merik és teszik?

Úgy tünik pedig, szívesebben költünk többet  arra, hogy hosszúranyúló  életkorunkat tartalmasan éljük meg. Ebbe beletartozik, az is hogy életünk végéig tanulunk, képezzük magunkat,  minőségibb ételeket eszünk,  más városban dolgozunk, költözünk így a  megnövekedik az utazásra, sportolásra eltöltött idő, míg a családdal, barátokkal szórakozás  olyan pillanatokká válnak, amelyet érdemes emlékezetessé tenni.

A Funky Business-ben  már a gyorsuló időről beszélünk, a rohanó idő helyett. A gyorsuló időben   fogyasztóknak, termelőknek, eladóknak együtt kell mozdulni,  ahhoz, ha fenn akarnak maradni. Már nem évek, évtizedek alatt fejlesztenek ki új  technológiát és alapanyagot,  hanem akár óráról órára, percről percre is másolhatunk, termelhetünk újat mások ötletei alapján. Egyszerre és többszereplősen  vagyunk jelen térben és időben egyaránt, ennek függvényében pedig  a kínálatnak is  ehhez kell(ene) igazodnia.

Mára a kereslet – kínálat aranyszabályát túlfeszíti a kereslet csökkenése és túlkínálat. És ez az amit a piac  láthatólag nehezen fogad el. A szükség és szűkösség helyett az itt és most jelöli ki a kereslet optimumát. Egy  piaci szegmens  bővülési  lehetőségei ilyen a helyzetben az lehetne,  ha  a vásárlók számának  növelése helyett az egy főre jutó  vásárlási értéket (tálcaértéket) növelné. Ehhez a  kínálatbővítéshez és túltermelés elkerüléséhez, az ágazat minden résztvevőjének együtt kell változtatnia:

·         A vendéggel történő kommunikációban

·         A termékről történő kommunikációban

·         Az áru  gyártójának/előállítójának hitelességében

·         A szállítók kiválasztásában,

·         A szállítási idő lerövidítésében

·         A just in time értékesítési koncepció kidolgozásában

Ha a Funky  Business  vendéglátását akarjuk adoptálni, akkor azt  a leginkább kézenfekvő változást kell  megragadni, ami  a túlkínálat mellet  az idő szűkössége alatt születő vásárlói a döntési motívációban rejlik.   

Az  itt-és-most pozíció a kell- és- akarom attitüddel párosul, amelyek azt eredményezik, hogy a jól áron értékesíteni kívánt árunak :

·     mindig központban kell lenni,

·     mindig  gyorsan és egyszerűen és könnyen elérhetőnek  kell lenni,

·     mindezt úgy, hogy ne zavarja  meg vásárló saját magáról kialakított  image-ét. 

Ahhoz viszont , hogy az étel egyedi és igazodó lifestyle legyen, nemcsak mint szolgáltatást kell kínálni, hanem mint életérzést is el kell   tudni  adni. Ehhez viszont már  egy teljesen új kommunikációt kell kialakítani a piaci résztvevők minden tagja számára. A  hozzáadott értékek alapján kell az egyre önállóbb személyiségű fogyasztót elérni, hasonlóan a kozmetikumok, az autók és a mobiltelefonok piacához, az áruhoz kapcsolódó mítoszt teremtő életérzést kell az áru koncepciójához  csatolni és értékesítésekor ezt kiemelni és hangsúlyozni

Az alkalmak , úgy is mint a mindennapokból elcsenő  alkalmi tolvaj is, akár hivatalos vagy érzelmi töltetűek,  egyaránt bírhatnak önálló, csakúgy mint  társas jelleggel. A lényeg, hogy ezeknek az alkalmaknak  mindig meghatározóaknak kell lennie, olyannak, amely megadják a pillanat varázsát, kiszabadítanak elrepítenek a hétköznapokból, és megszólaltatják a bennünklakó, látszani és  tobzódni akaró (fekete) bárányt.