Két kicsi lego

Soha nem gondoltam, hogy  kapok Legot ajándékba. Hát persze soha ne mond, hogy soha. Legoztam én a tesómmal, a szomszéddal, vendégségben, de saját kockáim soha nem voltak. Mágneses pláne nem! Nem álmodoztam csillagbázisról, kertes házról- legalábbis Legoból nem. Bár  a kupacok tetején mindig sikerült úgy felépíteni egy házat, egy autópályát egy holdbéli csónakost, úgy ahogy akkor az éppen tetszett.  S mert nem volt se sablon, se minta, csak a sokfajta kocka egyveleg „Akár egy halom hasított fa, heveregymáson a világ,szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált”  Jól esett az egész szőnyeges keresés, a kutakodás a dobozból, az illesztés, a növekedés látványa, de még a leborulás és újraépítés is.

Mindenki játszik valamit, mondja Jeopardy, mert hát az emberi kultúra a játékban kezdődik kontrázik rá Huizinga. Játszó az ember, egy homo ludens, nem csupán homo econimucus.

A mesékből születő ötletekből, a játszó ember teremt. A teremtő ugye előbb saját képére alkot meg mindent maga körül, majd egyszer csak az elétoppanó problémán nagyszerűen felülemelkedik. A játszó ember ugyanis lehetőséget teremt. Valóságtól elrugaszkodót, merészet. Könnyedén, elegánsan, néhol durván vagy  meghökkentően, mert a teremtésben lehet repülni, úszni, lőni és eltűnni. Szabad kitűnni, szabad kooperálni, segítséget kérni sőt szabotálni is. Ezért akár csúnya büntetés is járhat, de megéri a kockázatot. A hatalomból való kizárás, a törés-zúzás és egy kis hiszti belefér a játékba, itt nem eredendő bűn, hanem játék. A játék elmélet. De ahogy az aikido mester mondja:

„Nyolc féle erő működteti a világot:
Mozgás és nyugalom,
Megszilárdulás és folyékonyság,
Kiterjedés és összehúzódás,
Egyesülés és szétbomlás.”

A játék reflektív tevékenység. Tükör. Azt játszuk el, amit látunk, de nem tudjuk megfogalmazni. Eljátszuk a papás-mamást, a Tom és Jerryt és Starsky és Hutch-ot is. Paneleink behatároltak legyenek akár 4, 6 vagy 8 lyukúak, akkor is építkezhetünk belőlük, lebonthatjuk, rápakolhatunk fát, kerítést, lovakat.  Hogy éppen az aktuális kockáinkból felépített paneleink gerendák lesznek vagy dísze a műnek, attól függ... ki kell próbálni. Hankiss szerint a játék világában ösztönösen szabadulunk ki az eredendő bűn világából. Nincs bűn és bűnhődés. Egymásba gabalyodva tudattalanul dolgozik mindaz, amit a felügyelőszervek másutt kontrollálni akarnak.

Játszani kell. Ha leborul, ha összedől, ha elvész  nem baj, mert van másik! Pótolható Egy másik űrhajóból is lehet egy nem teljesen  eredeti Big Ben. De az eredeti már úgyis ott áll,  másolni pedig nem mindenki tud csak úgy. Figyelni kell, ellesni a formákat, hogy is van az ebben modellben? Mitől új, de miben ugyanaz? A játék egy mástípusú találkozás. Olyan találkozás, amiben a folyamatok megfordíthatóak, ha tetszik visszafordíthatóak. Nincs baj. Problémakezelés van. Megnyugvás van.

A Lego építőkockái már az 1932-es kezdetektől megtervezésüktől  fogva magukban hordozták az oktatási segédeszközként történő felhasználásukat. Az összerakásukhoz és szétszedésükhöz szükséges erőpontosan meghatározott, maguktól nem eshetnek szét az összerakott darabok. Ha túl könnyű lenne szétszedni őket, az alkotások nem lennének elég stabilak. A Lego kocka azért csalóka, mert nagyon egyszerűnek tűnik, mert úgy tervezték , hogy használata magától értetődő legyen.

A fejlődéspszichológia szerint a kulturális tanulás formáit utánzás, tanítás alapján és együttműködés alapján sajátítják el: a gyerekek. Ez a neveléspszichológia alapja is úgy 0-99 éves korig számol, mert életkorban számol, lineárisan ott ahol a kétszer kettő négy és öt után jön a hat. Nem számol élethelyzetben sem életkörülményekben. Mert ugye mi van akkor, ha valakinek nem adatott meg gyerekkorban az Iphone használatának elsajátítása, de tud kígyót bűvölni? Vagy éppen mosógép helyett a mosómedvék életét ismeri jobban? Hogyan illeszkedik kulturálisan az, akinek hiányos a képessége az együttműködési stratégiák elsajátításában? Mert mondjuk például nem legozott, se nem babilonozott, de bárányokat legeltetett?

Azt mondják, hogy a kulturális tanulási forma mindegyikét az teszi lehetővé, hogy az ember fajtársait olyannak látja, mint önmagát. Ha a másik személy mentális helyébe tudjuk magunkat képzelni, akkor a másikon keresztül tudunk tanulni. Mi történik egy multikulti környezetben otthon, munkahelyen? Nem vagyunk-e mi magunk is tanulók egy ismeretlen szervezetben?

Mi van akkor, ha az öregedő fiataljaink generációjának visszafordulási kérdések vetődnek fel félúton? Mi van akkor, ha egy 30-40-50 éves elakadást jelez saját életében? Ha azt mondja, eddig így csináltam, felépítettem ezerszer a saját  űrhajómat, de most már unom,  most már érzem, hogy nem így kell csinálni. Mert hiányoznak a készleteiből az új  elemek.  Tudja-e ugyanazokat a paneleket tudja-e máshol máshogyan felhasználni? Tud-e felülemelkedni, ha időközben  tériszonya lett? Leküzdhető-e más építési technikákkal? Túl egyszerűnek tűnnek a kérdések?

Tanulás terén és mellett az érzelmekkel is csehül állunk. A koopeáció játékos tanulása pl. Legon kersztül,nem hiányozhatnak a szintén tanulandó viselkedési formák, amelyek révén érzelmileg közelíthetnek a játékosok egymáshoz . Úgy felebarátilag vagy egészen úgy. Az alapérzelmek közül az öröm, a düh, az undor, a félelem és a szomorúság azonnal kifejezést nyer mozdulatainkban, rá van írva az arcunkra. De ha szeretünk valakit az már kevésbe fellelhető az egyes agresszív viselkedések mögött. Hiába húzzák  a copfomat, mert szeretnek, ha egyszer az fáj. Hiába mondja, hogy szeret, ha minden héten ver. Szóval vagy tettel.

A játék és a szeretet tanulható folyamat Olyan coaching révén elsajátítható folyamat, amelyek révén többek leszünk az állatoktól.
Amit szeretnek flowban mérni az emberek.  De, hogy mi van a legos üveghegyen túl, csak az tudja meg, aki elindul felépíteni a saját birodalmát.  

 

Coaching és tanulás. Tréning és tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

 

Kuponvilág

Kuponos akciókban jó vagyok. Persze vannak, akik sokkal jobban nyomják a kedvezményes lehetőségekre való vadászást, legyen szó illatszerbolt parfümajánlatáról, divathét akcióiról, konyhabútor ajánlatról, extra és nagy szendvicsekről a gyorsbüfében, olajos masszázsról, kozmetikai kezelésről, mellplasztikáról, last minutenak látszó utazási ajánlatról, fogfehérítésről vagy rúdtáncról. Vegyetek, legyetek amik akartok!-mondják az erre szakosodott marketingesek. Vagy nem is tudjátok, hogy mit akartok? Még jobb! Ugye, hogy van az a pénz, amiért kipróbálod a hegyibiciklizést, a hajbeültetést, az éjszakai vonatozást és az állatkertlátogatást egy zsúfolt hétvégén?

A kuponos piacot elemzők szerint a recesszió mindent elsöprő gyorsasággal élesztette fel ezt az új sportágat, amiben „mindenki  fut a pénze után ” című játékot játszanak a résztvevők, hirdetők és vásárlók egyaránt. Egy év alatt 14 %-kal nőtt kuponfelhasználók köre az Egyesült Államokban, 2006-hoz képest, pedig az arány 47 %-kal emelkedett 2011-re. A kuponokkal való spórolás leginkább az élelmiszereket és háztartási cikkeket érinti Amerikában. A kuponokra szakosodók figyelmét a napilapokban elhelyezett utalványok izgatják leginkább, a felhasználók közel 88 % újságból vagdos. Az üzletekben kiosztott bonok iránt csak a felhasználók 5 % érdeklődik.  Itthon kicsit más a helyzet. Az online ügynökségek e- kuponjai, a boltokban beváltható hűségpontok azok, amelyek leginkább hevítik a harciszellemet és tartják ébren a gyűjtőszenvedélyt. Vannak, akik csak néhány termékcsoportra specializálódnak, de vannak, akik a játék miatt szereznek be 20 akciós takarót és 30 kedvezményes barackbefőttet. Elgondolkodtató, hogy ha fél és harmadáron is megéri a terméket eladni, miért vegyük meg ugyanazt duplán vagy éppen triplán? Ki a nyerő, akinek céljai vannak a vásárlással vagy az, aki csak a hecc kedvéért gyűjt?

Egy 1979-es Harvard egyetemi tanulmány a célok megfogalmazásról készített felmérést  Mark McCormack vezetésével a végzős egyetemisták körében. „Megfogalmazott-e világosan, írott formában, Önmagára vonatkozó, saját jövőjére vonatkozó célokat, amelyeket a közeli vagy a távoli  jövőben tervez megvalósítani?„ szólt a kérdés. A végzős válaszadók 3 %  -a azt válaszolta, hogy vannak leírt, megfogalmazott céljai és tervei saját  jövőjére vonatkozólag. 13 %  azt válaszolta, hogy vannak ugyan céljai, de nincsenek leírva, 84 %-kuk pedig azt válaszolta, hogy egyáltalán nincsenek specifikus céljai az életben. 10 évvel később, a kutatást vezető újra felkereste a már végzett hallgatókat és életútinterjút készített velük. Azok, akik 10 évvel korábban, azt mondták, hogy vannak céljaik, de nincsenek leírva azok kétszer többet kerestek, mint a 84%-ba tartozók, akik céllal nem rendelkeztek az egyetemi interjú idején. Azok pedig, akik a határozott célokkal és tervekkel indultak neki az egyetemi évek után az életnek, azok átlagosan tízszer többet kerestek, mint a  végzettek 97%- a összesen.

A kérdés persze az, hogy saját magunknak vannak-e céljaink, nyomtatott vagy virtuális, írott vagy íratlan szabályokkal? És ha vannak miképp állunk hozzájuk? Nagy lépésekben akarunk eljutni hozzájuk, vagy  kis lépésekben akár akciós kuponfüzetekkel? Ki vevő ránk? Mi magunk mennyit szánunk céljaink eléréséhez? Mennyit engedünk az árunkból? Na és meddig érvényesek ajánlataink. Mi van ha már lejárt az idő?


A kuponvilágban a beváltható bonok folyamatosan megújulnak, rendszeresen frissülnek, egyesek visszatérnek, mert népszerűbbek, mások kikopnak, mert nem volt sikerük. Érdemes  néha lejjebb adni magunkból is, többször elérhetőbbek lenni azoknak, akiknek eddig nem voltunk azok. Írjuk össze vonzó ajánlatainkat, jutalomként adjunk át egy -egy anyanapot, közös teázást nagyival, fröccsözést barátainknak. Előnyösebb tartósan alacsony ár helyett egy kibővített, frissülő választékban gondolkodni.  A bónuszok jobban mutatnak  a portfóliónkban, amik révén vonzóbbak és egyedibbek leszünk. Van, amit nem lehet megunni, és ez a játék.

Van egy jó ajánlata valakinek?

Támogatta a Seniagroup.

Hányszor csenget a becsületkassza?

Először a kávégép mellé kitett desszertes dobozt nevezték ki, majd a szendvicsek mellé állított persely lett a becsületkassza, aki elveszi - kifizeti elv alapján. Az volt a meglepő, hogy a dobozban reggel óta gyűlő aprópénz a nap végén sokszor kevesebb volt, mint induláskor. Egyértelmű volt, hogy valaki mindent vitt: a közös szendvicset és a közös kasszát is. Igazán bosszantó hír annak, aki fizetett. Ki is alakult irodán belül a Lúzerek és a Nagymenők csoportja. 

Az, aki leszámolta a reggelirevalót, dühönghetett, hogy már megint mennyire hülye és becsületes volt. Az, aki meg sokadszorra eltette, az meg azt gondolhatta, aranyoskáim szemesnek áll a világ! Hiába születtek újra és újra fogadalmak arra, hogy majd szabotálják, kilesik, rajtakapják a dezertőr(öke)t, szembesítés soha nem volt. Cselszövések, talányok és pletykák születtek ezidő alatt, hogy ki az, aki látta, aki hallotta a kollektíva árulóját a köz megrablásakor. Aztán lassan újabb hírek kaptak szárnyra, hogy lehet nem is egy ember csinálta? Persze voltak, akik rezignáltan legyintettek, hagyják már a fenébe az egészet. Intrikák, minek? Kinek jó ez? Ez is csak egy munkahely!

A becsületkassza fogalma mostanában került ismét gondolataim előtérébe. Kőszegen járva az utcákon, kis asztalokra tett, kimért gyümölcsök, zöldségek, képeslapok vártak gazdára. A cédulákra csak az árakat írták fel. Döbbenetes! A perselyekbe ott is mindenki annyit dob be, amennyit nem szégyell. Ami nem működik egy irodában az az utcán igen? A város szeme mindent lát?! Szép ez a hagyomány kultúrantopológusok szerint is. Az ősi cserekereskedelem alapjai maradtak fenn benne. A tisztes távolságból gyakorolt felügyelet, ami  az adok - kapok elvre épül. Arra a szociális bizalmi hálóra, amely egy közösség együttműködését is áthatja, a kollektív MI tudat. Átlátható és ellenőrizhető. Hiteles.

A becsületkasszához hasonló koncepció a 20. századi játékelmlélet kutatóit is foglalkoztatta, bár kezdetben inkább a hidegháborús időszak fegyverkezésének modellezésére szolgált elsősorban. A szemet szemért modellben a kooperálók, amíg együttműködnek, jutalmat kapnak, viszont, ha valaki megsérti az együttműködés szabályait, azért azonnali büntetést kapnak a játékosok. Viszont ha dezertálás után ismét egymásfelé nyitnak, akkor megbocsájtás és  jutalom a részük együttműködésükért.  Mivel semmi sem fekete-fehér, a kezdeti modell finomítására a tudósok később a   közlegelők dillemáját is felvetették. Mi van akkor, ha az egyenlően rendelkezésre álló javakból mindenki egyenlően jutnak haszonhoz, viszont valaki vérszemet kap a többlethaszontól, fütyülve a korábbi megállapodásra a dezertőr saját malmára kezdi hajtani a vizet? Nem vezet-e oda, hogy lassan mindenki elkezdi saját pecsenyéjét sütögetni a közösség elveivel szemben? Hülye lesz osztozkodni, ha az önálló akcióból többlethaszna származik! (ismerős helyzet?)  

De ha a becsület nem eladó, akkor ki vevő rá? És ha nem eladó, akkor mégis miképp mérik az árát egy párbajnak vagy egy becsületsértési pernek?

Ausztriában két kutatást végeztek egy becsületkasszás módszerrel is terjesztett bulvárlap vásárolóiról, amelyekből kiderült, hogy sokan egyáltalán nem fizetnek, mások fizetnek ugyan, de kevesebbet, mint amennyi az újság ára, a legkevesebbet pedig azok, akik vallásosnak nevezték magukat.

A két kutatásra Ausztria Vorarlberg tartományában került sor. Az első kutatás során azt vizsgálták, hogy a becsületkasszára helyezett feliratok mennyiben befolyásolják a lap iránt érdeklődők fizetési hajlandóságát. Az egyik felirat csupán annyit közölt, hogy „A lap ára 60 cent”, a második „A lap ára 60 cent. Újságot lopni bűncselekmény”, a harmadik pedig „A lap ára 60 cent. Köszönjük, hogy becsületesen fizetett”. A kutatók megállapították, hogy a felirat megfogalmazásától függetlenül a „vásárlók” kétharmada egyáltalán nem fizet; harmada pedig a lap áránál kevesebbet (mivel az újság elsősorban hirdetésekből él, a nagyobb „eladott” példányszám miatt így is megérni nekik).

A bedobott összegre nézve a bűncselekményre való utalás nincsen hatással, amit a kutatók annak tulajdonítanak, hogy a vásárló ezzel amúgy is tisztában van. A becsületre való apellálás azonban valamelyest növelte a kifizetett összeget, amely azonban így is a tényleges ár alatt maradt.

A második kutatásban a vásárlókról a vásárlás után felmérést végeztek úgy, hogy a vásárlókat nem világosították fel a felmérés céljáról, illetve az újságvásárlással való összefüggésről. Alig találtak összefüggést a vásárló demográfiai mutatói és aközött, hogy a lapért fizettek-e vagy sem, és ha igen, mennyit; az összefüggések nagyjából fedik az eddig ismert adatokat: a férfiak kevesebbet fizettek, a nők, azok, akik önkéntes munkát végeznek, civil szervezeteknek adományozni szoktak, illetve bíznak a jogrendszerben, többet fizettek. A legnagyobb korreláció azonban a templombajárás és a keveset fizetés között mutatkozott: azok, akik azt állították magukról, rendszeresen templomba járnak, 22 centtel kevesebbet fizettek a lapért.

Egy Kőszeg környéki bank, feltuningolta a regionálisan élő hagyományt és Budapestre hozta azt. Itt tesztelve a becsületkassza létjogosultságát a 21. században. A próbaidőszak alatt a fizetők és nem fizetők aránya csúnyán megcsúszott. A vízvásárlók 38% fizetett csak. A többiek vettek, ittak és nem fizettek. Nem tudni azonban, hogy a fizetőket mi motiválta a jótékonyság vagy pedig a saját becsületük.

A világban sok helyen, Berlinben, Prágában és Budapesten is indultak olyan kezdeményezések, többnyire az un. foglalt házakban, ahol a lakók bevételeik rendszeresítésére vendéglátóhelyeket tartanak fenn, és ahol saját belátása alapján fizethet a betérő vásárló. A kezdeti eufórai után azonban be kellett állni az árlistás értékesítésre, mert kevesebben fizettek, mint ahányan fogyasztottak. Egy  nagy hipermarket 4 kasszát üzemeltet egyéni fizetésre szakosodva Magyarországon, úgy hogy a vásárló sorbaáll, lemér, kasszázik kártyával fizet és elégedetten elmegy. Elégedett vevő, mert úgy érezte kontrollálhatta a vásárlását. A marketing kisördögeivel, amelyek a polcok részleteiben rejlenek itt most ne foglalkozzunk.

A business coachingban is felmerül párszor, hogy van-e az olyan etikai kérdésnek létjogosultsága vállalaton belül? Kell-e arról beszélni , hogy mi is a becsület/becsületesség egy munkahelyen? Kell-e az oda és mire használható?

Ahhoz, hogy az érvek eladhassák magukat, érdemes közösségben, közös célokban gondolkodni. Az egyén racionalitásának abszolutóriuma ugyanis közösségben csődöt mond. Az egyéni érdekek kizárólagos érvényesítése kevesebb nyereményhez juttatják a döntéshozókat hosszútávon.  Ha világosak a vállalat főbb stratégiai pontjai, ha menedzsment működése hiteles, ha vannak ellenőrzési pontok és a kontrollnak, szankcióknak és jutalmaknak súlya van, ott világosan és érthetően kikristályosodnak ki a közösségi hovatartozás értékei. A lojalitás kiépítése hitelességen alapszik, a legjobb vállalat brandjéhez való tartozás büszkesége sokszor többet jelent a hatékonyságban, mint az egyéni karrier. Amíg a munka csak egyéni felelősség dolga, az a hovatartozás és  integrálás hiányában teljesen elértéktelenődik. És akkor a cég duplán veszít hosszútávon, nemcsak mert meglopják /ellógják a munkaidőt dolgozói, de oda lesz a mundér becsülete is.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.