Befejezetlen történet

Kezdetben vala egy történet, de kevesen emlékeznek rá, pedig régóta elég jó szlogennel fut: „Mindannyian végtelen lehetőségekkel és határtalan erőforrásokkal bírunk”. Színház az egész világ, fussunk hát neki ennek a storynak is!

Legszebb ruha, vasárnapi cipő, pontos kezdés. Mégis úgy érzed már az elején , hogy káosz az egész. Kicsit nem figyelsz,és nem tudod, hogy mikor is vált el a Lehetőség és az Erőforrás egymástól. Átcsoportosítás miatt zárva.  

Amire a Drama Queen színre lép, az okoska Döntéshozó már meztelenül arcoskodik. Kioszt, ordít ereje már nincsen. Nevetünk rajta:” Szegénytehátnemlátod?!”  A kérdés izgalmas és kézenfekvő: Ki segíti majd a Drama Queen-t a következőkben? A Szív vagy a színfalak megbúvó  Tacit Knowledge, a láthatatlan elme csodás ragyogása? Láthatólag ők hiába várnak. Némán figyelnek, érzelegnek, nincs olyan jó PR-juk, mint a harsogó ésszerűségnek. A racionalizmussal szemben nekik nem sokan hisznek. Ők sem magukban. A Szív, a Hit és az Önbizalom totál bénák, valahogy nem jól játszanak, nincsenek a helyükön.”Ki tudom számítani a mennyei testek mozgását, de képtelen vagyok kiszámítani az emberi őrültséget” - panaszkodik Newton. Drámához pont jó.

Mint ahogy a szünet is. Büfé, száraz perec és pofavizit. Eresszük ki a feszültséget!

Mikor lesz már a beígért happy end? Mikor történik meg a csoda?! És mert a büfében is csak a rövidtávú memóriában rugóznak a kérdések, nemcsak a színpadon, fogadások köttetnek a linzer felett, ki meddig játssza még  unalmas, kínos monológját? 

Mikor jönnek már végre össze?! Mármint a Lehetőség és az Erőforrás, a Hit és a Szeretet. A Drama Queen meg húzzon el, hiszen az egész olyan egyértelműűűűű, hogy csak feleslegesen kavar!

Kritikusok szerint nem elég ütős a darab. A happy endben való hit nem elég hiteles, és ahhoz hogy megálljon az ünnepélyes romokon, valami több kell.  A színészeket ne dobálja  a színpad, szeressék, amit csinálnak. A Szív, a Hit ősrégi félelmekkel játszanak, gátolja őket az elavult szöveg, a súgó, a  merev díszletek és a nyomás. Látszólag biztosított a kasszasiker:  klasszikusok újratöltve. A régi játszmák modern keretben mégsem jönnek át. Nincs meg a színészi eszköz a varázslathoz, az egyensúly megteremtéséhez. Miközben küzdenek elfelejtik, hogy  „Az élet remek, de nagyon veszélyes kaland. Olyan tragédia és komédia egyszerre, aminek van, de még sincs értelme.”

Sóhaj.

Akkor ködösítsünk vagy fényezzük magunkat?  Azt mondják minden arany, ami fénylik. Világosító, terepauta, coach van?! Nem kell az életbe beledögleni!  Modernkori aranyláz aranyembereknek.  A tökéletes ember alig több, mint napi 1200 kalóriával ég. Minősége, tisztasága ugyan nem állandó, de ki ellenőrzi azt, ki húzza le a királyvizet?

Amikor gyerekként nyakig vizesen dideregve, aranyásók vagyunk és megtapasztaljuk azt, hogy az élet kaland, akkor felnőttként ezt miért felejtjük el? Ha egy játék és arra vár, hogy játsszuk, miért megyünk el mellette? Miért adjuk át másnak a főszerepet, önként a lapátokat és a vödröket?          

Élünk a pótszerekkel és marad egy darabnyi hiányérzetünk arról, hogy az élet tulajdonképpen egy befejezetlen szimfónia.  A történetünk, meg egy kopott fényű, félig kész darab még mindig. Hiába. Csakis ránk vár mióta a fiókban, hogy képzeljük el, gondoljuk ki a folytatást, de már nem hallgathatunk senkire Tacit Knowledgere pláne nem. Még akkor sem,  ha tudjuk, hogy a hallgatás helyett a halogatás az új cukiság. Aranyos a design gondolkodás? Egyeztessük óráinkat, nálad mikor történik meg a csoda?!

Amikor a szív bezárul, a test merev lesz és a mindennapokat a szürke ötven árnyalatával  együtt a fáradt közöny szövi be, akkor hit,  erő és színek nélkül tájékozódunk a napi rutin dzsungelében, akkor bizony kőkemény szorongást és őrület bizonytalanságot élünk  meg önmagunkkal kapcsolatban.

Védekezési mechanizmusok irányítják robotba oltott érzéseinket. A várj! Még nincs kész! Várj míg felnövök a feladatra! Várj amíg megérek a döntésre! Csak most még valami hiányzik, de nagyon! Keresem magam, vagy inkább belefojtom magam a helyzetbe, megmérgezem a környezetem, de akkor is ez a harc lesz a végső! Csak nem hagyjuk megtörténni.  Pörögjön 220 felett egy történet fusson ki a végére megoldással.Pedig „Csak egy befejezetlen ember lehet szabad”. Fékezz, lassíts! 

Fekvőrendőrt vagy elfekvőt akarsz?

A középkori alkimisták megvoltak arról győződve, hogy kellő prüszkölés után bármilyen anyag  arannyá változik. Persze kell hozzá idő, sok hókuszpók, de működik. Cserébe méltó jutalmat is kapunk.

Az emberi test és elme varázslata: a hit. A hit nem látható, nem fogható. De ereje nagy. Félni lehet tőle. Sőt helyette is.

Az egysíkú és lélektelen rohanásban, a várakozás monoton ritmusában, az intuíció képességére. Játékra ritkán hagyatkozik  az elme.  Azt hiszi alkotáshoz  rend és fegyelem  kell – és hozzá mindenki más lázas figyelme.

Pedig a  mindennapi élet mágiája magányos folyamat. Színpadok mögött zajló csendes őskáosz. A varázslat akkor történik, meg amikor képesek vagyunk saját képünkre és előnyünkre változtatni az életünket, teret adni az érzelmeknek, a hitnek és a mindaddig megszerzett tudásnak. Kitágítjuk a teret, helyet csinálunk a tartalomnak.

Hogy mivel arra őszintén szólva nincs csodaszer, sem tuti megmondóember. Az egzisztencialista varázsszót nem kizárólag terápauta, coach mondja ki helyetted.

A válasz az a sok minden, amiben vagyunk. Az ételeink, a sportunk, a kikapcsolódásaink, az állatok, a barátok, a zene és a tánc, barkácsolás, varrás. A mindentudónak álcázott (terápia, coaching)  akár  elégedetlenné is tehet, mert „ Minden aminek hatása van, mellékhatása is lehet. És ez nem csak a gyógyszerekre vonatkozik, hanem a coachingra is, hiszen azzal is aránylag gyorsan érünk el hatást. A coaching mellékhatásai vizsgálta nemrégiben Christoph Schermuly, aki szerint a coaching ülések felénél felfedezhető negatív hatás is, amely tartósan vagy átmenetileg megmarad. A negatív hatás abból adódik, hogy a coaching folyamat alatt vagy után mélyebb problémák jönnek fel, ami újabb feldolgozást igényel.” Merjünk és  nyeljünk.

Szarból is aranyat-mondták az alkimisták a középkorban és a 21.századi ember EU szabvány szintén újrahasznosított életet él. Start- up emberekként, apró lépésekkel, új tőke és újrahasznosítható erőforrások bevonásával, rendhagyó módon alternatív energiákkal is.  

Újra felállni és járni. Saját lábon, saját ritmusban. Lassan járj, és tovább érsz, mint a takaród.

De az már ugyanennek az életnek, egy másik története.

Mert van másik!

És hogy van-e happy ending vagy nincs, az csak azon múlik, hogy hol hagyod abba a történetet és kezdesz el egy másikat, ahol végtelen lehetőségekkel és határtalan erőforrásokkal bírsz. 

Játszd el! 

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.