Haramiák és útonállók

'I am a passanger' énekli Iggy Pop és én is az vagyok. Volt idő, amikor sokat utaztam, együtt vagy egyedül, de többet, mint mások, máskép mint mások. Vizsgák után  ha untam a Rákóczi expressz monotóniáját Miskolcról Pestre stoppal vezetett az út. Ha  Szerbia felé  tartottunk, csakis török kamionokban ültük az utat végig Zentáig. Erdélyben télen is Dáciákra vadásztunk, csak hogy  néhány lejből megússzuk a terepgyakorlatot.  Izraelben majd minden útszélen ültem már Cfáttól Eilatig, Hebrontól Tel-Avivig. Érdekes, hogy Londonban nem űztem ezt a sportot, oda sok csomaggal érkeztem, nem volt könnyű senkinek sem. Viszont, amikor Genfből Budapestre 26 óra alatt tettem meg az utat, akkor megfogadtam, hogy nem stoppolok többet vasárnap.

Az igazság az, hogy  jobb  úton lenni, mint megérkezni. Kell az adrenalin, az idegen táj, a kapcsolódási pontok.  Nemcsak pénz kérdése  a kaland az, ami vonzó. A kalandvágy az, ami minden pénzt megér. Barátaim, akik a Budapest-Bamako túrát szervezik és idén is sokadszorra teljesítették távot, ők a megmondhatói annak, hogy az évente jelentkező résztvevők elszántsága és kitartása milyen sok mindent megmozgat versenyen kívül és embereken belül. Kell a biztostól való távolság, kell a messziről való rácsodálkozás, eltávolodás a rutintól, kell a kultúrsokk a felébredéshez. Az utazás és életvezetés kéz a kézben jár. Gyönyörű metafóráink vannak hozzá.

Egész országúti társadalom alakult ki utasokból és stopposokból, kaminonosokból és kurvákból, kocsimosókból és kéregetőkből, úton levőkből és útonállókból. Útszéli motelekkel, kávézókkal, csárdákkal és shopping centerekkel kisstílű Casanovakkal és Robin Hoodokkal, saját farkastörvényekkel.

Vannak, akik készülődnek. Nem találják a helyüket és a nagyvilágba vágynak, azt gondolják könnyebb szerencsét próbálni csak úgy. Van akinek sikerül, van akinek nem. A modern kori  utazás  is nehézséggel jár, ahol nincsenek  igazi segítők. A 21. századi nomádok helyüket keresik  a nagyvilágban álruhás pincérek képében, magányosan. Rózsalovagok viszont nem küzdenek már olyan nagy elánnal.  Az utazás most is veszteséggel jár nemcsak az otthonhagyottak miatt, hanem az útközben elszenvedhető károk miatt is. De erről nem trendi beszélni.Nem mindenhova vezet el király út, még a szerencse földjére sem, pedig az útonlevésnek komoly írásos hagyományai vannak már az ókortól kezdve. Nem kékharisnyások szóló kaland ez, kalandorok kíméljenek!


Az igazság az, hogy igen kevesen kerekednek fel hosszú időre csupán pihenés céljából, mégsem készülnek fel rá igazán lelkileg. Többnyire élet és halál kérdése  az útrakelés, semmint kedvtelés és semmittevés. Kockázat nélkül nincs eredmény se. Sátorfát felszedni önvédelemből, túlélésből kezd az ember. Aztán mikor elcsendesedik újból megáll, letelepedik, aztán háztűznézőbe megy, majd családot alapítani indul el valahova a környékre. Ha van miért és kiért, akkor már szent helyekre is eljár hátralevő életéért imádkozni. Kicsit többre vágyva üzletelni kell. Olykor harcolni és  tanulni is kell. Mindig megvoltak az aktuális menő helyek a nagyvilágban, ahova érdemes volt eljutni bármi áron egy misére, egy sárkánynézőbe, de akár meghalni is megérte.

Számos törvénykező előírás kapcsolódik, akár hajós, akár karavánnal vándorló őseinkről keresünk az út porában nyomokat. A kutya ugat, a karaván halad- van amikor nagyon lassan. Vadállatok etetése tilos! Az utazás veszélyes kaland.

A talmudi időkben írásos hagyomány készítette fel az utazni vágyókat a világban való tájékozódásra. Igen egyszerűen leírva hogyan utaz hegyektől a tengerig, napkeltétől napnyugtáig. Step by step. Megadják az indulás és megérkezés legkésőbbi dátumait, javasolva azt hogy ne dacoljanak feleslegesen a természeti elemekkel ha nem muszáj. Az atyák tanításai  felhívják figyelmét az útrakelőknek arra is, hogy az utazással nem mindenki jár jól. A veszteségeket be  kell kalkulálnia  annak aki  lépni készül. Nemcsak a szervezet legyengülésére, de a vagyon elvesztésére, a család felbomlására és nem először  a halálra is felhívják a figyelmet a törvényhozók.

Hogy úton lenni nem életbiztosítás azt azok a dokumentumok bizonyítják, amelyek  elrabolt, elsüllyedt karavánokból maradtak fent: válási papírok és a végrendelet tisztasága ugyanolyan fontosak voltak, mint a teve itatása. Tudni kell továbblépni. Meg kell  adni az életbemaradottaknak az újrakezdés lehetőségét.

Az írások lehetőség szerint olyan emberek társaságát írja elő útitársként, akik  mind  gondolkodásban, mind gazdagságban hasonlóak, az irigy és buta emberek társaságától óva intenek a hasznos tanácsok talán a similis simil gaudet elv alapján.

Régen hallottam  az alábbi  történtet, régóta keresem autentikus forrását és azt, hogy kiről is szól igazán. Ha emlékeim nem csalnak a babilóniai időkben játszódik, amikor igazán menő volt arrafelé tanulni mindenkinek, aki számítani akart a későbbiekben.  Legyetek beírva!  nagy munkával gyűjtötték a szóbeli hagyományt az előrelátók. Már akkor, régen is elég sokáig húzódott el a tanulás annak, aki komolyan vette azt. Egy nap megunva a poros festékszagot, felállt  a fiú a padból, összecsomagolta gazdag atyai apanázsát, felszerelte a tevéket, ládákba tette tekercseit, a szolgáknak kimérte a vizet, az olajat és elindult hazafelé, hogy végre otthon folytassa az apai karriert.

A karaván követte a csillagokat, teltek a napok és múlt el sok hideg éjszaka, míg lassan az út vége felé tartva, legyengülve  homoktól és délibábtól  útonállók vették körbe az elcsigázott csapatot.
Kérték önként az értékeket, kezdték a ládákkal, bontották a nyergeket, fenyegettek halállal. Sírtak az asszonyok, imádkoztak a szolgák, a fiú csak a könyveiért könyörgött adják vissza neki azt amiért éveken át tanult, messze családjától. Magas lóról kacagott le rá a tolvajok fejedelme, ' Mi értelme volt hát annak a sok év tanulásnak, atyád pénzének, ha nem a fejedben van mindaz, ami a lényeg?!' Felkapta zsákmányát, lovasait füttyszóval összegyűjtve elviharzott a vádik mélyére, és drágaköveivel díszes  könyveitől kifosztva hagyta maga után  a  fiút.

Ült a fiú a homokban, üresen és megszégyenülten. Pergette a homokot egyik kezéből a másikba, míg egyszer megunta az önsajnálatot felpattant, hazaküldte a szolgákat apja házába, és majd  ő maga elindult visszafelé, Babilóniába, hogy megtanulja azt, aminek fontosságára egy útonálló  hívta fel figyelmét.

Csak azt lehet elvenni, ami nem mienk. A kutya ugat, a karaván halad. Tovább.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

Ajtók

"Ird fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra"Mózes V. k. 6., 4-9

Igazából mindig is ki akartam cserélni a bejárati ajtómat. Igazából mindig meggyőztem magamat arról, hogy tudom én másra is költeni azt a pénzt, mint amibe egy jóravaló bejárati ajtó kerül. És különben is, kinek kell egy időigényes árajánlatkéréssel, alkudozással és bontással járó, piszkos kis procedúra? Világos lakás ablakos ajtóval elég jó dolog. Ugyan mindenki mondta, luxus a rács nélküli, napfényes élet manapság, pláne a Nyóckerben, de nem hallgattam az ijesztgetőkre. Zsigerből utasítottam el a rácsot, zsigerből nem akartam ablaktalan börtönajtót dafke sem. Mindennek, ugyanaz az erőssége, ami a gyengesége is. Az ablak pedig egy gyenge pont valljuk be. A leggyengébb láncszem a védelemben. Hiába a heveder és három másik zár, ha ablak van felette, mellette vagy alatta. Így hát igen egyszerűen oldottam meg a kérdést úgy két éve, felfüggesztettem a gyenge pontokról való diskurzust, ezáltal a probléma meg is oldódott-szerintem- úgy kb.a betörésig.

Egy ajtó nem magánügy, pláne nem egy lakóközösségben. A háznak múltja van, lakóinak meg érdekei. Nem lehet nagyon egyénieskedni. Igazodni kell színben, méretben, formában eleinkhez. Ezt hívják műemlékvédelemnek, igényesebben kulturális örökségnek.  Persze ez az elv. A valóság pedig kacagva megmutatja, hogy ki vagy.(Erős, decensen bátor, merész- nyerész vagy  naiv,  gyenge, félős és pláne kispénzű kivagyi.)

Újrakezdtem hát néhányszor felhagyott programomat és ismételten ajánlatokat kértem be színre, méretre és formára, amelyeket ár, tartalom és stílus alapján csoportosítottam. De minél közelebb voltam a betörés napjához annál nagyobb volt a nyomás a mesterek részéről az azonnali döntésen. És még mondják, hogy a férfiak nem foglalkoznak pszichológiával! Ilyenkor működik csak igazán az félelemre apelláló érzelmi zsarolás! Úgy látszik ez volt az én üzenetem feléjük.

Masszív férfiemberek jöttek hümmögve, mérőszalaggal, Iphone-nal, kockásfüzettel, autóstáskával vagy csak úgy semmi nélkül. Mindegyik meg tudott győzni arról, hogy a világítóablakot azonnal be kell falazni, az ajtón az ablakot végleg meg kell szüntetni, sőt a biztonsági ajtó elé még egy vasrácsot is fel kell szerelni. Osztottak szoroztak azonnal. 78 ezertől 350 ezerig minden szám előfordult már nettóban, pedig a lényeg még hátravan. Az, hogy mit is hasonlítsak össze és mivel. Ugye mindenki azt akarja eladni, amije van. Mindenki azzal dolgozik, amiből tud. Nem mondanak konkrétumokat, saját szakzsargonjaikkal csűrik csavarják kérésemet, majd valami bizarr végeredménnyel előrukkolva tálalják szakmai tudáskészletük legjavát. Ez az ő üzenetük felém.

Mint kiderült a biztonság ritka és drága mulatság manapság. A biztonsági ajtó pedig monopólium, méghozzá állami. Ajtókat importálni csak keveseknek lehet, de nekik aztán nagyban. Egy Made in China  termék 20 dollár/ db konténerrel leszállítva. Probléma nincs vele, enni nem kér a leghosszabb hajóúton sem. A három színt ugyan nem Kieslowski ízlése szerint keverték ki. A fehér, mahagóni és fa a közízlést próbálja lefedni, a gyártók legalábbis azt hiszik. A vizuális környezetvédőknek biztos más a véleményük. Egy ilyen világot látott ajtót könnyen feltörnek, mert a neten számos  oktató film kering róluk. A gyorstalpaló alapján viszont tűnik mindig szükség lesz utánpótlásra. Kis pénz, kis biztonság- nagy piaccal.

Azok, akik még itthon dolgoznak, egyedi mértre hegesztenek, marnak, úgy vagdalóznak a Mabisz minősítéssel, mint egyszeri vendéglátós a HACCP–vel. Utána olvasva viszont egyáltalán nem érdem az ellenőrzött cím, hanem kötelező (lenne) a szakmában. Olyan is van, akinek visszautasíthatatlan ajánlata van, de cége nincs. Számlát nem ad, utalni nem lehet, csak készpénzt kér és kész meló, holnapra. Egy év garanciát vállal. Mire? 50 vagy 75 fejszecsapás ez itt a kérdés. Ugyanis a minősítések erre szólnak, 3 perc alatt vagy 30 perc alatt szeretném, hogy szétverjék az általam is kiszemelt ajtót. Vajon az, aki elkezd falat bontani, feladja-e 50 fejszecsapánál szándékát-önként? Egy jó biztonsági ajtó is kihívás ám a javából. Ha elhiszik, hogy megéri betörni, megéri a kockázat. Ez egy ajtó üzenete mások felé.

Igen–igen biztonságot akarok én is, kvázi zárható ajtót akarok, de nem bármi áron. A lakásban járva-kelve megint ráeszméltem, hogy azért ezt a lakást vettem meg, mert világos, mert napfürdőzni lehet benne. Amikor ezt újragondoltam, akkor már végleg eldőlt, hogy nem akarok vasajtó mögött, befalazva élni. Nem akarok pancserek által építészetileg lebutított, elsötétített lakásban élni azért, hogy  veremsötétben kucorogva szökkenjen szárba újra az ősbizalmam.

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat… kérleli a leányzót virágnyelven a nótás kedvű udvarló, bízva abban, hogy jól célzott üzenetét hamarosan tettek is követik és váron belül lehet (vagy valami ilyesmi). Montágh Imre az mondta, hogy a szavak fegyverek és vannak, akik fegyvertelenek. A szavak kemények, könnyen sértenek. Jó hír, hogy a fegyverforgatás is megtanulható, akár sportként, akár önvédelemből kezdi el tanulni az ember.  

Az erőszakmentes kommunikációban érthető fair play szabályokat tanítanak az érdeklődőknek. Olyan verbális és nonverbális eszközök használatára, amelyek elsajátításával az „én üzenetek” hatásosan jutnak el „mások” felé, a megértés felé. Két ember között probléma valódi okainak feltárásához elsősorban az üzeneteket kell kódolni, mert a mondanivaló lényege sokszor egy félórás veszekedés után sem teljesen világos, és homályban marad minden érintett számára. Ha évek óta a fogkrém nyomáson  veszekszünk egymással, akkor én két dolgot tehetek. Vagy nem veszek tudomást arról, hogy mi zavar a másikban és elkönyvelem, hogy a reggeli fogkrém mindennapi játszmáink aktív részét képezi közös életünk végéig. De ha megunom és teszek egy lépést afelé, hogy kifejezzem azt, hogy én mit szeretnék a jövőben.  Pl egyedül lenni 5 percet a fürdőszobában, akkor máskép alakul a fogkrémről szóló szócsata, mert rólam szól.

Azt mondják, külső kapcsolataink tükröt mutatnak önmagunkról. Arról szólnak, hogy  hogyan látjuk saját magunkat, milyen a belső világunk. Mindig átvágnak, becsapnak, átvernek, kirekesztenek, félreértik? Nem biztos, hogy másokkal van a baj. Lehet, hogy nem tudják értelmezni az én üzeneteimet. A kimondott szavak módja, stílusa, az elhallgatott sérelmek olyan falakat építenek az emberek közé, amiből hiányzik a gondolati átjárhatóság, ajtó a másik világára.

Kevesen vannak, akik gondolatolvasók. Nem is biztos, hogy szerencsés lenne, ha mindenki olvasni tudna kusza gondolatainkban. Éppen ezért senki nem fogja helyből kitalálni, hogy mit szeretnék, mennyiből és mikorra, ha nem mondom ki.

De ha én egy piros ajtót szeretnék, és végre eldöntöttem, hogy egy piros ajtót szeretnék nagy ablakkal, akkor két év után elérkezett az idő, hogy arra kérjek ajánlatokat. És még jószándékkal se húzzam az időmet és magamat olyanokkal egyezkedve, akinek eleve csak három színük van: fehér, mahagóni és barna.

Ez már egy igazán fair árajánlatkérés nem igaz?

Támogatta a Seniagroup.

Reszkessek, betörő?

Azt hittem, hogy már végleg felhagytam a horoszkópokkal. Azt hittem,  hogy nem érdekel már, hogy mit üzennek a kereskedelmi csillagok. Viszont, amikor azt olvastam, hogy 2012  az összeszedettség éve lesz, csettintettem. Igen, végre, milyen régóta vártam már erre az üzenetre!  Na ja, csak azt nem írták meg a csillagjósok, hogy  nem én kezdem el összeszedni, hanem valaki más. Nem kellett péntek 13-ig várni, ahhoz  hogy kiderüljön, csúnyán félreértettem a jóslatot. Elég volt ehhez egy szimpla 12-ke is. Elég volt  ehhez egy magánlakba való betörés. Lehet, hogy anonim látogatóm,  másokhoz  hasonlóan  babonás és 13-án nem dolgozik? Akkor hát nem kínai volt, ha kínai lenne, akkor imádná 13-át és megvárta volna sikeres akciójához azt a napot.

Igazából tényleg nem  tudom, hogy ki járt nálam. Azt, sem, hogy  egyedül volt –e vagy valaki mással. Ablakot betörve, zárakat, kilincset  letörve és még egy kis ajtókeret nyomással jött be. A rendőröknek senki nem hallott semmit, nem látott senkit. Hm. Aztán kiderült, hogy az alsó szomszéd néni egy magas férfit látott, na nem felemás cipőben, de egy érdekes színű nadrágban. A másik szomszéd néni, aki később csatlakozott a beszélgetésünkhöz, konkrétabb volt, és rákérdezett ” Te is arról, a kis köpcösről beszélsz?”

Szóval nem tudom, hogy ki volt vagy kik voltak nálam, de az kiderült, hogy nemcsak a laptopot és a fényképezőgépeket szeretik, hanem a csokit is. Iszonyat dühös lettem, amikor a nyomozóknak be kellett bevallanom, hogy a karácsonyi desszertgyűjteményem minden darabja lábra kelt. Nem kellett a Tokaji Aszú, sem a vodka, a csokiknak viszont külön tasit is kerítettek. Kinek vitték? Az asszonynak, esetleg gyereknek ovi utánra? Vagy jutalomként a nap végére saját maguknak? Lehet, hogy maguk is gyerekek voltak?

Szerintem nem voltak sokáig. Pontosan tudták, hogy mit akarnak. Pénzt, aranyat és gyorsan értékesíthető informatikai eszközöket.  Az egyiknek, mint utóbb kiderült futnia kellett. Ez volt az, ami felkeltette a Ház Szemének figyelmét, meg a nadrág színe. De vajon mi zavarta meg őket?

Mondhatni szerencsés vagyok. Aki bent volt,  nem borított szekrényeket, nem zúzott tükröt, nem vert le képet, nem szart a szőnyegre.  Viszont cudarul elbánt az  intimszférámmal. Amikor padlón megláttam, hogy a fehérneműk  sem voltak tabuk számára, csak őszintén  remélem nem valamelyik bugyimmal a fején billegett  egyik szobából a másikba. És el sem mosogatott a pimasz, pedig látta, hogy mekkora a halom, hát akkor ez mégsem felhívás a keringőre, hogy csináljon még nagyobbat!

Szerencsés vagyok, mert van biztosításom. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyi lesz a kárbecslő által felmért értékvesztés, mert ő még nem jelentkezett be  2 munkanap után sem. A telefonközpontos viszont javasolta, hogy addig is, amíg nem tisztázódnak a körülmények kössek életbiztosítást. Döbbenten hallgattam a vonal végén, „Gondolja visszajönnek?” suttogtam. Erre megismételte szerinte visszautasíthatatlan ajánlatát, 3 órán belül az üzletkötővel tárgyalhatom a részleteket.

Tényleg vajon mennyit ér az élet? És mennyit érnek pénzben másnak az elvitt laptoban őrzött képeim és dokumentumaim? A családi ünnepek, a kirándulások, a régi szerelmek, az el nem küldött, de megírt levelek, a háztartási napló?

Digitális korban élünk. Ide mentünk, oda lőjjük a mappáinkat, a fájlokat, de úgy tűnik hétköznapi szinten hamar elveszítethető a kontroll virtuális érékeink felett. Ki és honnan halássza majd elő őket? És mi lesz neki, egy kincsesbánya vagy csak egy ócska kis semmiség?

Léket vert  ez az eset az én-védőmechanizmusomon. Hogyan lehet begyógyítani a gyorsan illanő bizalmat, a hitet? Megállítani a tehetetlenség érzését? Csakis varázslással. Baráti szálakkal szőtt elő szeretet tapasszal, búfelejtő csokihalommal és éjszakai pálinkázással.

Nem kell Durkheimet olvasni ahhoz, hogy a betörési statisztikák és a társadalmi problémák közötti összefüggésére rávilágítsanak tanultabb kollégáink. Minél hosszabb ideje tartó megoldatlan feszültségek lapulnak egy országban, annál magasabb a vandalizmus, az erőszakos bűntények száma. Mindezekkel addig igyekszünk nem szembesülni, amíg nem érint meg minket személyesen a brutalitás. Addig elnézzük a bezárt üzleteket, és a betört ablakok mellett is gyorsan tovább szaladunk. Az emberek időről időre belebotlanak az igazságba, de legtöbben felpattannak és továbbsietnek, mintha semmi sem történt volna, mondta Churchill, de ugyanezt elemezte  Ranschburg Jenő  is, amikor azt mondta, hogy az  emberek inkább lehúzzák  a redőnyöket, csak hogy ne lássák, amit látnak, mert azt hiszik  velük ugyanez nem történhet meg. De van, amikor már nem lehet tovább homokba dugott fejjel álldogálni. Akkor már beszélni kell róla, és  el kell indulni apró lépésekkel a megoldás felé.

Betört ablaküveg elméletnek hívják azt a rendőrségi programot, amelyet New York-ban az 1990-es években William J. Bratton rendőrfőkapitány indított el a hírhedt brooklyn-i negyedben.Ha egy épület ablaka be van törve, nem javítják meg, akkor a vandálok hajlamosak lesznek további kárt okozni az elfoglalt épületben. A rendőrségi vezető elképzelése, ha apró lépésekkel ezeket az eddig nem ellenőrzött eseteket kezdik megszüntetni, akkor elejét vehetik a nagyobb károknak.   A felszedett szemetekkel, a graffitik megszüntetésével, a betört ablakok beüvegezésével nagyobb figyelmet szentelnek a környezetükre az ottlakók. Őszintébbek, együttműködőbbek a rend őreivel. Közösségi rendfentartási program és még több látó és beszélő szomszéd néni

Emerson azt, mondta, hogy „Csak úgy léphetsz tovább, ha kipróbálod, hogy magad mögött hagyd, amiben tökéletesítetted a tudásodat.” Az eltűnt dokumentumokkal együtt végül is úgy tűnik tényleg eljött az ideje az elszámolásnak és az összeszedettségnek, mégiscsak igaza lesz annak a horoszkópnak?

Csoki van hozzá?

Támogatta a Seniagroup.

Túlélőkönyv kockás füzetbe írva

Mikor gyerekkorom egyik legszebb nyarán a Pöttyös Könyvek sorozatból A két Lottit olvastam, két dolog maradt meg bennem.  Az, hogy az apa bejárónője által vezetett háztartási naplót valamelyik leányzó folyamatosan átnézi, valamint az, hogy anya receptje szerinti húslevesbe szerecsendiót reszelnek. Nyilvánvalóan olyan apró részletfinomságok ezek, amelyek nem mérvadóak a történet szempontjából. A főszereplők karakterének ábrázolásához azonban hozzáadott értéket képviselnek. Ezekről a gondolataimról akkor egyáltalán nem írtam a nyári olvasónaplóban,de  nem ám! Egyrészt, mert nem tudtam mi is az a háztartási napló, másrészt  a szerecsendióról sem hallottam akkortájt. Na de tegye fel a kezét, aki egyáltalán emlékszik ezekre a részletekre?! 

A legínségsebb időkben sem, még a Com-Pack  fűszerek és a grúz tea idején sem került són és borson kívül más fűszer a családi húslevesbe. A mai napig masszívan a hús, a csont és a zöldségek  trimuvirátusa tartja egybe az otthoni ízeket a lábosban. A szerecsendiót másra tartogatom.

A háztartási napló az már más. Ilyen szót nem tartalmazott sem Bakos Idegenszavak Szótára. Néhanapján elképzeltem, hogy főszereplőim egy könyv felett görnyednek, aztán sóhajtozva lapozgatnak benne, mint valami iskolai napló felett a tanárok. De nem jutottam fogalmilag közelebb hozzá. Aztán eltelt néhány év és megláttam.  Kockás füzet , hoppá bocsánat négyzetrácsos volt, satynya és vékonyka, amibe szálkás számokkal és dőlt sorokkal voltak beírva a kiadások lakbér, villany, közlekedés, posta címszavak havi bontásba. Aha, szóval erről van szó! Ilyen füzetet nem soha senki nem vezetett otthon.

A pénztelenségben a havi kiadásaikat nem összesítették családom tagjai, talán azt gondolván szégyen volna már az is, ha csak leírnák azt a keveset.  Még azzal is csak kopna értéke ha látnák.  Munkaszolgálat, kitelepítés, kulákvilág, földrengés a nagyobb állomások a családi legendáriumban. Nem volt sem jobb, sem szebb akkor sem az élet. És még olyan régen sem volt az, amikor a vakolatlan házakra felvett hitelre a fizetések nagyja a bankban landolt. Egyedül nem megy.. énekelték a Ripacsok című filmben, míg télen a szomszédok felváltva álltak éjszakákat sorban TÜZÉP telepen 5-5 mázsa szénért, ami egy hétre volt elég talán, aztán reggel irány a munka. Válságos volt akkor is a valóság, de aki akart segített, ott ahol tudott. Például egy tál levessel, vagy egy kiadós pogácsa recepttel.

1 kg liszt

40 dkg zsír
2 dkg élesztő tejben felfuttatva

1 pohár tejföl

1 tojás

2 tojás sárgája

ízlés szerint só

Problémák, nehézségek minden nap vannak, nem kell ahhoz maja világvégén izgulni, vagy egyéb jóslatokat olvasni korán reggel.  Ahogy Herbert Stein közgazdász mondta, ami nem tartható örökké, az valamikor megáll. A megakadás sem egy rögzülés. Jobb esetben dolgozunk rajta, hogy minél hamarabb kikerüljünk belőle.

Ha változik a világ, a legtöbb, amit tennünk lehet az az, hogy mi magunk is változunk. Ha egyéni életünkben bizonytalanok vagyunk saját lehetőségeinkben, akkor teszünk érte, hogy legyen egy biztos pontunk.

A coaching során minden egyes beszélgetésnél eljutunk a legkritikusabb pontig - függetlenül a kiinduló helyzet témájától-  oda, ahol meglévő világának legrosszabbikát, akár a purgatóriumot írja le a coachee. Elmondja mi lenne ha a mostani édes élet elmúlna. Elmondja, mi lenne, ha összedőlne akár egy kártyavár. Azt, hogy nem tudja mi lenne, ha mindez tényleg megtörténne. Ha vége lenne ennek a mostani világának. A coaching nem világokat rombol, hanem világokat épít, erősít. Olyanokat, amelyek az önmagát kereső ember számára megfoghatóak. Olyanokat, amelyeket  közös munkával valós tartalommal tudunk felruházni, amelyek illenek a coachee személyiséghez, gondolkodáshoz. Olyat, amelyben a coachee megtalálja a kontrollt az életében, hogy ismét  összefüggéseiben tudja értelmezni a világot, amiben él és érzi jól magát. A közösen felvázolt jövő szcenáriók olyan vágyteljesítőkre épülnek, amelyekkel észrevétlenül juthatunk el reménytelenségből a sokrétű lehetőségek élhető világába.

Mióta megszegtem a saját magam állított szabályt, miszerint hitelt nem veszek fel, nekem is  van háztartási naplóm. Igen tanulságos mutatókkal hónapokra visszamenőleg, elgondolkodtató diagramokat is tudok csinálni saját magam elrettentésére. Így kerül vissza (néha) egy-egy pár cipő a polcra a boltban, így marad el egy–egy mozi, de helyette ezekből lehet utazni, rendbehozni a lakásban. Igaz is, a mai modern kockásfüzetemet nem tarkítják zsírfoltok, szamárfülek. Excelnek hívják ezt az alkalmazást, amely a háztartási pénzügyek útvesztőimben helyretesz.

Apropó tudják, hogy mit jelent az excel angolul? Kitűnni, jeleskedni valamiben.

Excel van otthon?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

Lutri az egész?

Egy kedves ismerősöm minden év végén lelkesen  hív, hogy mondjam be -de most azonnal-  „Aszámokat”. Mert most lesz Atuti Főnyeremény, most lesz dupla jackpot  a lottón, most lesz Atelitalálatunk. 90-ből 5 vagy 45-ből 6, mindegy is melyiket játszuk, mert megtesszük mindet, nyerünk és felezünk. Döbbenetes hittel lelkesítő ajánlat! Hihetetlen izgalommal költjük sebesen a képzeletben már megnyert millióinkat. Évről évre nő a tét, egyre nehezebben megy a számok kiválasztása. Miben különbözik a 17 a 89-től? Melyik jobb taktika: születési dátumot játszani vagy a történelem jelesebb napjait megtenni? Ha tavaly csak páros számok voltak, akkor idén legyen mind páratlan? Vagy most legyen egy teljes sorozat?  Mennyi a valószínűsége, hogy bejön az 1,2,3,4,5 vagy egy a logikai feladványokat megszégyenítő számkombináció? Nem mindegy?! De mire is fel ez a cinizmus, ez a kabbalisztikus számmisztika? Mi múlik egy lottószelvényen?

Az élethez, kell egy kis szerencse, mondták már az ókorban is. Nem bízták méltatlanra sem az életet, sem a hatalmat. A véletlenre annál inkább. A döntésekkel járó felelősség felmentésként mindig segítségül hívták a sorsolást. Sorsot vettek mindenhol az Olymposztól Iliászon át, Eszter könyvéigMegtaláljuk a sorsvetést, mint hivatkozást a gyilokra. De legalább esélyt adtak mindenhol mindenkinek.  Voltak ebben a műfajban szerencsések, és olyanok, akik csak szerencsésnek gondolták magukat.

Az ókori Rómában szofisztikáltabban is zajlottak nyereménysorsolások. A gazdag családok minden lakoma alkalmával étkészletet, kulináris csodákat sorsoltak ki a vendégek között egy-egy pompás díszebéd emlékére. Augusztusz császár ezt az elterjedt szokást már pénzre váltotta. A lakomáin való részvételért fizetni kellett, amely összeget Róma újjáépítésre fordította.

A pénzért vásárolt szerencse joga a középkor után az észak-olasz városállamokban terjedt el a reneszánsz idején. A városállamok közül Génua és Velence is 120 majd később 90 tagú szenátusának tagjait cserélte eképp. Évente öt fő kerülhetett be sorsolás útján a városi testületbe. A választásokat mindig nagy csinadrattával  várták, és voltak, akik fogadásokat kötöttek a legesélyesebbekre.  A minimum 2 jelölt nevét eltaláló fogadót nyeremény illette, aki pedig mind az öt jelöltet eltalálta, az vihette el a fogadásokból összegyűlt pénzt. A történelem szerint Benedetto Gentile volt az, aki javaslatot tett a városvezetésnek, hogy a játékos választás hivatalos jelleggel bírjon. Az ebből származó jövedelem pedig szolgálja a városállam céljait. A 90 jelölt neve mellé egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak.  

Ahogy az idők változtak úgy csappant meg az érdeklődés is politikusok iránt. A számok egy ideig még névlistát takartak, amire a városban eladósorba kerülő szegény lányait írták fel, és az ünnepélyesen  kisorsolt 5 szerencsés lány gazdag hozományt kapott a várostól. Így kezdték eladni a leányoknak az álmokat, vagy elérhető ideáként eladni a lányokat. Mert a lányok angyalok, ki tudja?  De az biztos, hogy hozományvadászat emódja valamilyen oknál fogva eltünt a történelem viharában. Viszont a mai napig mondják arra, hogy megütötte  főnyereményt, aki jólházasodik gyarapodik, halad előre élete útján.

A lottó ötös  társadalmi sikernek számít. Megkülönböztetett figyelem és a kiválasztottság érzete, záloga a változásnak. Az emberek szeretik a saját életükben bekövetkező fordulatokat valamilyen külső, leginkább anyagi dologhoz kötni. Mindeközben sorsok mennek tönkre egy-egy váratlanul jött szerencse révén. Nem tudják feldolgozni a sikert, nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött többlettel.

Azt mondják merjünk álmainkra hallgatni. Egyáltalán észrevenni azt, hogy mi van bennünk. Megtenni azt, amit a tudattalanunk üzen, amikor végre lenyogodnak a kedélyek egy húzósabb időszak után. Úgy tűnik mindnekiben vannak nyerőszámok, csak nem mindig húzzák ki azokat. Néha összejön egy kettes, egy hármas vagy egy Lottó-háznyi. Imádkoznak, könyörögnek perelnek a sorssal, de nem tesznek álmaikért semmit. Ahogy az egyszeri szegény ember is rendesen imádkozik Istenhez, miközben mindennap elmondja vágyait:

“Istenem, egész életemet szegénységben töltöttem. Árvaként nőttem fel, aztán rengeteg munkával sikerült felépítenem egy házikót, lett családom is, becsületesen dolgoztam, és felneveltem 5 gyermeket. Bár keményen dolgoztam, egész életemben szegény voltam. Kérlek Istenem, hadd próbáljam ki, milyen a gazdagság. Add, hogy nyerjek a lottón!”
Ezek után a szegényember csak vár és vár, de nem történik semmi. Egy hónap múlva elkezd morgolódni, hogy hiába imádkozott, az Isten nem hallgatta meg. Két hónap múlva már hangosan zúgolódik, hogy egész életében egyetlen kérése volt, mégsem hallgattatott meg. A harmadik hónapban már nagyon dühös az egész világra, és egyszer hangosan kifakad “Ez az egy kérésem volt, hogy hogy nem teljesül?” Erre hatalmas szél támad, és mennydörgés közepette bosszankodva leszól az Úristen:
“A könyörgöm, legalább egy lottó szelvényt vegyél, fiam!!!”

Te ismered legalább 5 jó tulajdonságodat, főbb erősségeidet?Megtetted már rájuk egyszer is tétjeidet?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték