A spekuláció művészete

A spekuláció, mint művészet elég bizarrnak hangzik, de egy tőzsdespekuláns szájából több, mint frappáns gondolat. Dickson G. Watts -, aki a new yorki tőzsde elnöke volt 1878-ban, márpedig komolyan gondolta. Szerinte tőzsdézni csak elegánsan lehet. Az  igazi nagyágyúk ugyanis átlátják a hisztéria és a manipuláció keltette zűrzavart és még időben megteszik tétjeiket.

A spekulánst azt különbözteti meg a játékostól, hogy nem ad tippeket és nem hallgat tippekre. A spekuláns kivár, összevet és dönt- méghozzá gyorsabban, mint mások- és nyer. Elegánsan. A spekuláns beszélget, udvarol, időjárást néz az újságokban, eszik- iszik, látszólag tétlen, fura különcségei vannak. Figyel, információkat gyűjt és 2 lépésben sakkot ad partnerinek, ha ahhoz van kedve, ha azt ő úgy akarja. A spekuláns viszont  nem szerencsejátékos, akit kizárólag a jószerencse vezet orránál fogva, a spekuláns bizalmat szavaz vagy von meg, amivel hatalmas energiákat mozgat meg, mondhatni frissít.

A spekulációt, az ördögtől magától eredeztetik, akik félnek tőle. És jó okuk is van rá, mert felelősséggel jár a tudás: sokak életét határozza. Ismeretlen bűbájnak tűnik a spekuláns elme ragyogása, de ami  az egyiknek siker, az a másiknak nem mindig. A piaci krachok, a tőzsdei boomok,a befektetők nem a gazdaság működésén alapulnak, hanem a piacok hangulata alapján működnek. Hangulatok, ha találkoznak az ám a szép! Az embereket általában a kapzsiság, a félelem, a tudatlanság és a remény miatt kockáztatnak.

Emlékszik még a cukor árának gyors emelkedésére, az üres polcokra és a nagy sóhajjal megvett 350 forintos cukorra?  És a benzin heti áremelkedése érinti –e? Kapott-e már tuti tippet, hogy most kell fektetni ezüstbe és aranyba? Szólt-e már a nagymama, hogy  most spejzoljon be lisztből és olajból?  De mi történik akkor, amikor mindenki egy felé rohan?  Mi történik akkor, amikor mindenki egy kijárat felé tart egy sötét szobából?  Vajon mindenki kijut-e épségben? A pánik nem jó tanácsadó. Hiába van pánik szoba, pánik beteg, pánik roham és sorolhatnánk mi minden nem a józan észt kell a hömpölygő érzelem elé vetni. A spekuláns más logikával, a világvége vészesen csengő harangok idején csendben kezd el bevásárolni.

                                                                                                                                    

Andre Kosztolany, a 20 század egyik legegyénibb stílussal bíró tőzsdei szakembere intellektuális sportnak tartotta a spekulációs játékot. Olyan helyzeteknek, ahol a homo sapiensből homo ludens lesz. Itt azért nem finomkodott, azt mondta az igazi spekuláns egy keljfeljancsi. A viharok a tőzsdén ugyanis mindenkin átgázolnak, ez alól egy spekuláns sem kivétel, de nem mindenki áll fel. Az képes csak újrakezdeni, akinek van elképzelése, akinek van ötlete és akinek van önálló véleménye, ahhoz, hogy a befektetési tippeket  maga találja meg. Nem könyvből szerezhető tanulmányok ezek!

Na de miért is jó nekünk ennyi mindent tudni egy spekulánsról? Azért tartom fontosnak, mert úgy tűnik mi magunk is piacokon élünk, piacokból élünk. Van ugye a munkaerőpiac, a házassági piac, az ingatlan piac, az élelmiszerpiac, a gyerek és iskola biznisz,  az egészségünkről és a jólétünkről ne is beszéljünk. Szóval nem mindegy, hogy bábuk vagyunk, akit mozgatnak, vagy mi magunk is látjuk a bábuk következő lépését.

Mit gondol Ön mondjuk a saját házassági / párkapcsolati piacáról? Milyen befektető Ön ezen a piacon? Mennyit hajlandó még például befektetni aktuális kapcsolatába? Tudja, hogy mit és esetleg mikor szeretne nyerni belőle? Persze szögezzük le már az elején: rövid vagy hosszútávú befektetésben gondolkodik? Tudja, hogy mennyi most az Ön piaci értéke? Mivel lehet még növelni? És a másiknak? Ne mondja, hogy nincs! Mi teszi Önt vonzóvá?  És partnerét? Van  mondjuk vészforgatókönyve betegség esetén?  Ha megkérem,  lerajzolná egy idővonalban mit mutat a kapcsolatuk a kezdetektől mostanáig? Mit látna az évszámokkal osztott vonallal maga előtt? Csak hepék és hupák? Egyenesvonalú egyenletes emelkedés vagy éppen laposodás jellemzi? Emlékszik még mi történt a csúcson? És akkor, annál a nagy törésnél? Elment, megcsalta, beteg szülő,sok volt a munka? Esetleg együtt, ketten válaszolnának ezekre a kérdésekre? Összevetve mit mutat a két grafikon?

Hm, mennyi kérdés!  Ne válaszoljon azonnal, legyen nagyvonalúan elegáns! Ha nem teszik amit lát, van még mit tanulni! Legyen bizalma saját magában, keljen fel, járjon egyet és szerezzen még több tapasztalatot. Ne hazárdírozva, nem félve, hanem felkészülten.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

Kíváncsiak klubja

Kedves Olvasóm, úgy tűnik Ön  kíváncsi! Mit sem törődve az öregedését előre megjósoló  babonákkal, kockáztatott és klikkelt. Jól van! Ennek szívből örülök! Persze nem ígérem, hogy mostantól szebb lesz vagy egészségesebb, vagy mindkettő, de úgy tűnik egy hullámhosszon vagyunk. Érdekli a kíváncsiság, szóval vagy ahogy mondani szokták, még lehet belőlünk valami.

Persze a kíváncsi Fáncsi, a kíváncsi kacsa vagy a kíváncsi majom köznépi metafórák egyike sem annyira pozitív jelzők, hogy azt önként dalolva magunkra aggatnánk. Márpedig a csimpánz  (nemhiába rokon) a természet legérdeklődőbb emlőse. A majmok azok, amelyek a kíváncsiságot, a játékot, az utánzást és a tanulást kombinálva saját szolgálatukba állítják a megszerzett ismereteket és beépítik mindennapi életükbe.

Nagyon meglepő, hogy a 21. században milyen szűzies szégyenlősséget, olykor pedig haragot és frusztrációt érzünk minden olyan témában, ami az ismeretlen felé sodor minket. Az ismereteink határához érve, legyenek azok kulturális, nyelvi határok, azok feszegetésekor még orcánk is kipirul.  Mint valami nyomozókutya, amikor is szagot kap, izgatottak leszünk, szaglásunk (mindenbe beleüti az orrát) látásunk ( kiesik a szeme) erősödik, elménk élesedik és nyelvünk minden gátlás nélkül kérdez ( nem tud csomót kötni a nyelvére). Szervezetünk minden sejtünket bevetve koncentrál az újra, szomjazik vagy éhezik? a válaszra és arra, hogy a bevésett infókat egy adandó alkalommal, lehetőleg minél hamarabb hasznosítani tudjuk túlélésünk érdekében.

A gyerekek kíváncsisága csodálatraméltó. Evidenciák számukra még nem léteznek, azokat szépen lassan a felnőttek építik köréjük saját tapasztalatikból szőve, óvó–védő pajzsként, megfelelni vágyásból. Az olyan kérdések, hogy miért van lábunk és miért nem kerekeken gurulunk, miért megyünk dolgozni és mi az, hogy tél egy valamire való gyerek szülőjét meg sem lepi, válaszolni rá azonban nem tud egyszerűen. A „csak”, a „nézd meg a neten”, „kérdezd meg anyádat/apádat/ nagymamát/nagypapát„ vagy a „kussolj már”, „ne kérdezz hülyeségek” valóban lehetséges válaszok egyike, de valljuk be  nem éppen motiválóak. Nem fejleszt kreativitást és kiöli a kíváncsiságot. Amennyiben felismert saját gyerekkorában elhangzó reflexióra, viszont továbbra is egészséges kíváncsiság űzi az élet néhány területe iránt? Jó jel. Az öregeknél a kulturális evidenciákat indiszkrét kérdésekkel rombolja le  cseppet sem finomkodva.

Jobban járunk, ha fokozatot építünk be a kíváncsisággal együtt járó (ön)keresés és tanulás folyamatában, mert a túl sok információ valóban öregít. A rosszkor rosszidőben megszerzett tudás nemcsak  Lótot változtatta sóbálvánnyá. A szellemi vezetők a tudás 7 lépcsőfokáról, 7. mennyországról beszélnek, amelyet a fokozatosság szabályait betartva nem ajánlanak kihagyni , óvva intik a kezdő de lelkes tanulókat. Alapok nélkül nincs mire építkezni.

Mert hát ugye vannak a kíváncsiak, de nem tesznek érte semmit, elmennek jósnőhöz, ingaállás elemzőhöz, horoszkópkészítőhöz és eleve elrendeltnek vélnek sorsukban mindent. Vannak, akik kíváncsiságuk által vezérelve elkezdenek egy–egy dolgot alaposabban megvizsgálni, és szakértőjévé vállnak előbb maguk majd környezetük számára, de érdemi változás nem történik.Aztán vannak, akik kíváncsiak lesznek egy-egy folyamatra, amelyet körbejárnak, tanulmányoznak, és a veszélyeket és előnyöket  megtapasztalva, sok-sok gyakorlás után fejlődést érnek el korábbi ismereteikhez képest. Ez a fajta önmegtapasztalás a fejlődés maga.

A kíváncsiság nemcsak Nobel-díjassá tehet, de ébren tartja a szociális hálónkat, társas kapcsolatainkat, az érdeklődés nyitottá tesz minket új dolgok iránt, a kíváncsiság révén könnyebben oldhatunk meg problémákat, mert motiváltakká válunk azok megoldásában. Emocionálisan érzékenyebben nyithatunk a szomszéd felé, ha valóban kíváncsiak vagyunk rá, hogy miért zöldebb a kertje.

A kíváncsiság kihívás az unalom ellen. Ha nem vagyunk valamire kíváncsiak, akkor az érdemtelenné válik számunkra.  A pozitív pszichológia a kíváncsiságban jól lét iránti vágy felkeltését látja, aziránt az élet iránt, amit élni szeretnénk, ott és azzal , akivel jó, akire kíváncsiak vagyunk, mert folyamatosan fenntartja az érdeklődést bennünk. A kíváncsi emberek kreatívak, mert több és szélesebb területről látnak meg összefüggéseket. A kíváncsi emberek rugalmasak, mert játszanak.

Az elején nem ígértem, hogy szebb, lesz vagy fiatalabb, de ha megtalálja azt, ami mindig is Önben motoszkált, de még  nem merte megkérdezni, hát tegye meg most!
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték

Hányszor csenget a becsületkassza?

Először a kávégép mellé kitett desszertes dobozt nevezték ki, majd a szendvicsek mellé állított persely lett a becsületkassza, aki elveszi - kifizeti elv alapján. Az volt a meglepő, hogy a dobozban reggel óta gyűlő aprópénz a nap végén sokszor kevesebb volt, mint induláskor. Egyértelmű volt, hogy valaki mindent vitt: a közös szendvicset és a közös kasszát is. Igazán bosszantó hír annak, aki fizetett. Ki is alakult irodán belül a Lúzerek és a Nagymenők csoportja. 

Az, aki leszámolta a reggelirevalót, dühönghetett, hogy már megint mennyire hülye és becsületes volt. Az, aki meg sokadszorra eltette, az meg azt gondolhatta, aranyoskáim szemesnek áll a világ! Hiába születtek újra és újra fogadalmak arra, hogy majd szabotálják, kilesik, rajtakapják a dezertőr(öke)t, szembesítés soha nem volt. Cselszövések, talányok és pletykák születtek ezidő alatt, hogy ki az, aki látta, aki hallotta a kollektíva árulóját a köz megrablásakor. Aztán lassan újabb hírek kaptak szárnyra, hogy lehet nem is egy ember csinálta? Persze voltak, akik rezignáltan legyintettek, hagyják már a fenébe az egészet. Intrikák, minek? Kinek jó ez? Ez is csak egy munkahely!

A becsületkassza fogalma mostanában került ismét gondolataim előtérébe. Kőszegen járva az utcákon, kis asztalokra tett, kimért gyümölcsök, zöldségek, képeslapok vártak gazdára. A cédulákra csak az árakat írták fel. Döbbenetes! A perselyekbe ott is mindenki annyit dob be, amennyit nem szégyell. Ami nem működik egy irodában az az utcán igen? A város szeme mindent lát?! Szép ez a hagyomány kultúrantopológusok szerint is. Az ősi cserekereskedelem alapjai maradtak fenn benne. A tisztes távolságból gyakorolt felügyelet, ami  az adok - kapok elvre épül. Arra a szociális bizalmi hálóra, amely egy közösség együttműködését is áthatja, a kollektív MI tudat. Átlátható és ellenőrizhető. Hiteles.

A becsületkasszához hasonló koncepció a 20. századi játékelmlélet kutatóit is foglalkoztatta, bár kezdetben inkább a hidegháborús időszak fegyverkezésének modellezésére szolgált elsősorban. A szemet szemért modellben a kooperálók, amíg együttműködnek, jutalmat kapnak, viszont, ha valaki megsérti az együttműködés szabályait, azért azonnali büntetést kapnak a játékosok. Viszont ha dezertálás után ismét egymásfelé nyitnak, akkor megbocsájtás és  jutalom a részük együttműködésükért.  Mivel semmi sem fekete-fehér, a kezdeti modell finomítására a tudósok később a   közlegelők dillemáját is felvetették. Mi van akkor, ha az egyenlően rendelkezésre álló javakból mindenki egyenlően jutnak haszonhoz, viszont valaki vérszemet kap a többlethaszontól, fütyülve a korábbi megállapodásra a dezertőr saját malmára kezdi hajtani a vizet? Nem vezet-e oda, hogy lassan mindenki elkezdi saját pecsenyéjét sütögetni a közösség elveivel szemben? Hülye lesz osztozkodni, ha az önálló akcióból többlethaszna származik! (ismerős helyzet?)  

De ha a becsület nem eladó, akkor ki vevő rá? És ha nem eladó, akkor mégis miképp mérik az árát egy párbajnak vagy egy becsületsértési pernek?

Ausztriában két kutatást végeztek egy becsületkasszás módszerrel is terjesztett bulvárlap vásárolóiról, amelyekből kiderült, hogy sokan egyáltalán nem fizetnek, mások fizetnek ugyan, de kevesebbet, mint amennyi az újság ára, a legkevesebbet pedig azok, akik vallásosnak nevezték magukat.

A két kutatásra Ausztria Vorarlberg tartományában került sor. Az első kutatás során azt vizsgálták, hogy a becsületkasszára helyezett feliratok mennyiben befolyásolják a lap iránt érdeklődők fizetési hajlandóságát. Az egyik felirat csupán annyit közölt, hogy „A lap ára 60 cent”, a második „A lap ára 60 cent. Újságot lopni bűncselekmény”, a harmadik pedig „A lap ára 60 cent. Köszönjük, hogy becsületesen fizetett”. A kutatók megállapították, hogy a felirat megfogalmazásától függetlenül a „vásárlók” kétharmada egyáltalán nem fizet; harmada pedig a lap áránál kevesebbet (mivel az újság elsősorban hirdetésekből él, a nagyobb „eladott” példányszám miatt így is megérni nekik).

A bedobott összegre nézve a bűncselekményre való utalás nincsen hatással, amit a kutatók annak tulajdonítanak, hogy a vásárló ezzel amúgy is tisztában van. A becsületre való apellálás azonban valamelyest növelte a kifizetett összeget, amely azonban így is a tényleges ár alatt maradt.

A második kutatásban a vásárlókról a vásárlás után felmérést végeztek úgy, hogy a vásárlókat nem világosították fel a felmérés céljáról, illetve az újságvásárlással való összefüggésről. Alig találtak összefüggést a vásárló demográfiai mutatói és aközött, hogy a lapért fizettek-e vagy sem, és ha igen, mennyit; az összefüggések nagyjából fedik az eddig ismert adatokat: a férfiak kevesebbet fizettek, a nők, azok, akik önkéntes munkát végeznek, civil szervezeteknek adományozni szoktak, illetve bíznak a jogrendszerben, többet fizettek. A legnagyobb korreláció azonban a templombajárás és a keveset fizetés között mutatkozott: azok, akik azt állították magukról, rendszeresen templomba járnak, 22 centtel kevesebbet fizettek a lapért.

Egy Kőszeg környéki bank, feltuningolta a regionálisan élő hagyományt és Budapestre hozta azt. Itt tesztelve a becsületkassza létjogosultságát a 21. században. A próbaidőszak alatt a fizetők és nem fizetők aránya csúnyán megcsúszott. A vízvásárlók 38% fizetett csak. A többiek vettek, ittak és nem fizettek. Nem tudni azonban, hogy a fizetőket mi motiválta a jótékonyság vagy pedig a saját becsületük.

A világban sok helyen, Berlinben, Prágában és Budapesten is indultak olyan kezdeményezések, többnyire az un. foglalt házakban, ahol a lakók bevételeik rendszeresítésére vendéglátóhelyeket tartanak fenn, és ahol saját belátása alapján fizethet a betérő vásárló. A kezdeti eufórai után azonban be kellett állni az árlistás értékesítésre, mert kevesebben fizettek, mint ahányan fogyasztottak. Egy  nagy hipermarket 4 kasszát üzemeltet egyéni fizetésre szakosodva Magyarországon, úgy hogy a vásárló sorbaáll, lemér, kasszázik kártyával fizet és elégedetten elmegy. Elégedett vevő, mert úgy érezte kontrollálhatta a vásárlását. A marketing kisördögeivel, amelyek a polcok részleteiben rejlenek itt most ne foglalkozzunk.

A business coachingban is felmerül párszor, hogy van-e az olyan etikai kérdésnek létjogosultsága vállalaton belül? Kell-e arról beszélni , hogy mi is a becsület/becsületesség egy munkahelyen? Kell-e az oda és mire használható?

Ahhoz, hogy az érvek eladhassák magukat, érdemes közösségben, közös célokban gondolkodni. Az egyén racionalitásának abszolutóriuma ugyanis közösségben csődöt mond. Az egyéni érdekek kizárólagos érvényesítése kevesebb nyereményhez juttatják a döntéshozókat hosszútávon.  Ha világosak a vállalat főbb stratégiai pontjai, ha menedzsment működése hiteles, ha vannak ellenőrzési pontok és a kontrollnak, szankcióknak és jutalmaknak súlya van, ott világosan és érthetően kikristályosodnak ki a közösségi hovatartozás értékei. A lojalitás kiépítése hitelességen alapszik, a legjobb vállalat brandjéhez való tartozás büszkesége sokszor többet jelent a hatékonyságban, mint az egyéni karrier. Amíg a munka csak egyéni felelősség dolga, az a hovatartozás és  integrálás hiányában teljesen elértéktelenődik. És akkor a cég duplán veszít hosszútávon, nemcsak mert meglopják /ellógják a munkaidőt dolgozói, de oda lesz a mundér becsülete is.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

A válságok hallgatnak

Egy, a Fb oldalamon  publikált, elveszett bárányról szóló kínai meséből kibontakozott beszélgetés során,  tanult kollégáim igazán rátapintottak a lényegre. Fecseg a felszín, hallgat a mély. Körbejárjuk a lehetőségeket, bevonunk mindenkit, panaszkodunk, megvígasztaltatjuk magunkat azzal, hogy másnak sem jobb, aztán szépen hazamegyünk, anékül, hogy érdemben segítettünk volna magunkon.

A coaching során az a legelemibb kérdés, hogy hogyan találjuk meg a coachee-ba zárt bárányt? Észrevesszük-e a coaching során, hogy melyek azok a tényezők, amelyekkel mindezidáig  nem is számoltak a keresők, de a birtokukban vannak?  Be tudják-e azonosítani a keresők saját lehetőségeiket jelenlegi ismereteikkel, tudásukkal, eszközeikkel?  Esetleg be merik-e vallani maguknak, hogy mindezekről a kérdésekről fogalmunk sincs? Megoldható-e egy probléma ugyanazon a szinten, amelyen létrejött?


Ha egy vállalkozás a piaci kínálat, a fogyasztói szokások, a kereslet és a verseny elemeire koncentrálódik, úgy méltán elgondolkodhatunk azon, hogy a klasszikus üzleti  problémamegoldások kivezetheti-e a tulajdonost/ vállalkozót különböző helyzetek által felvetett problémából vagy kérdéskörből?

A vendéglátás - mint az ételek és élelmiszerek általában - túlmutatnak eredeti primer, fizikai szükségletet kielégítő jelentésükön.  A választék, a minőség, a fogyasztás helye és ideje mindig is  társadalmi szimbólum volt és az is marad. Az vagy, amit megeszel, mondják, amelyhez aztán magunkban szépen hozzátesszük a pozíciót és a státuszt. Amíg a fogyasztók elérése egyre problémásabbá válik a hagyományos csatornákon keresztül, addig, a vendéglátás iparosai egyre inkább ragaszkodnak a hagyományos jól bevált eszközeikhez, vagy ez csak a látszat?  Várnak és remélnek vagy merik és teszik?

Úgy tünik pedig, szívesebben költünk többet  arra, hogy hosszúranyúló  életkorunkat tartalmasan éljük meg. Ebbe beletartozik, az is hogy életünk végéig tanulunk, képezzük magunkat,  minőségibb ételeket eszünk,  más városban dolgozunk, költözünk így a  megnövekedik az utazásra, sportolásra eltöltött idő, míg a családdal, barátokkal szórakozás  olyan pillanatokká válnak, amelyet érdemes emlékezetessé tenni.

A Funky Business-ben  már a gyorsuló időről beszélünk, a rohanó idő helyett. A gyorsuló időben   fogyasztóknak, termelőknek, eladóknak együtt kell mozdulni,  ahhoz, ha fenn akarnak maradni. Már nem évek, évtizedek alatt fejlesztenek ki új  technológiát és alapanyagot,  hanem akár óráról órára, percről percre is másolhatunk, termelhetünk újat mások ötletei alapján. Egyszerre és többszereplősen  vagyunk jelen térben és időben egyaránt, ennek függvényében pedig  a kínálatnak is  ehhez kell(ene) igazodnia.

Mára a kereslet – kínálat aranyszabályát túlfeszíti a kereslet csökkenése és túlkínálat. És ez az amit a piac  láthatólag nehezen fogad el. A szükség és szűkösség helyett az itt és most jelöli ki a kereslet optimumát. Egy  piaci szegmens  bővülési  lehetőségei ilyen a helyzetben az lehetne,  ha  a vásárlók számának  növelése helyett az egy főre jutó  vásárlási értéket (tálcaértéket) növelné. Ehhez a  kínálatbővítéshez és túltermelés elkerüléséhez, az ágazat minden résztvevőjének együtt kell változtatnia:

·         A vendéggel történő kommunikációban

·         A termékről történő kommunikációban

·         Az áru  gyártójának/előállítójának hitelességében

·         A szállítók kiválasztásában,

·         A szállítási idő lerövidítésében

·         A just in time értékesítési koncepció kidolgozásában

Ha a Funky  Business  vendéglátását akarjuk adoptálni, akkor azt  a leginkább kézenfekvő változást kell  megragadni, ami  a túlkínálat mellet  az idő szűkössége alatt születő vásárlói a döntési motívációban rejlik.   

Az  itt-és-most pozíció a kell- és- akarom attitüddel párosul, amelyek azt eredményezik, hogy a jól áron értékesíteni kívánt árunak :

·     mindig központban kell lenni,

·     mindig  gyorsan és egyszerűen és könnyen elérhetőnek  kell lenni,

·     mindezt úgy, hogy ne zavarja  meg vásárló saját magáról kialakított  image-ét. 

Ahhoz viszont , hogy az étel egyedi és igazodó lifestyle legyen, nemcsak mint szolgáltatást kell kínálni, hanem mint életérzést is el kell   tudni  adni. Ehhez viszont már  egy teljesen új kommunikációt kell kialakítani a piaci résztvevők minden tagja számára. A  hozzáadott értékek alapján kell az egyre önállóbb személyiségű fogyasztót elérni, hasonlóan a kozmetikumok, az autók és a mobiltelefonok piacához, az áruhoz kapcsolódó mítoszt teremtő életérzést kell az áru koncepciójához  csatolni és értékesítésekor ezt kiemelni és hangsúlyozni

Az alkalmak , úgy is mint a mindennapokból elcsenő  alkalmi tolvaj is, akár hivatalos vagy érzelmi töltetűek,  egyaránt bírhatnak önálló, csakúgy mint  társas jelleggel. A lényeg, hogy ezeknek az alkalmaknak  mindig meghatározóaknak kell lennie, olyannak, amely megadják a pillanat varázsát, kiszabadítanak elrepítenek a hétköznapokból, és megszólaltatják a bennünklakó, látszani és  tobzódni akaró (fekete) bárányt.

A befőzés öröme- üvegbe zárt flow

 „Érett birsalmákat kell venni, vízzel feltenni és addig főzni míg a birsalma megpuhul” kezdi sajt receptjét Katóka szakácskönyve a századfordulón. Mára, akik nem elégszenek meg az üzemi ízekkel és elég affinitást éreznek magukban a befőzéshez, azok  most élhetneknek igazán.

Izzíthatják a fazekat, moshatják az üvegeket, válogathatnak halomban. Befőzni lehet muszájból de lehet kreatívan is. Lehet keverni és kavarni, dunsztolni, címkét tervezni és polcot barkácsolni hozzá. 

Akinek dunsztja sincs mindezekhez, annak lehet trendin gasztokonyhán, főzőklubbokban sertepertélni. Aki tud az a nagymama mellett a kiskonyhában lesi a fortélyt, de a panelban a 10. emeleten is lehet kincseskamrát találni. Mindenesetre a befőzés társas dolog. Lehet blogokat olvasni, könyvesboltban könyvtárakban szakácskönyveket lapozgatni, cipősdobozból kockás füzetlapokat keresni, órákat telefonálni és intuícót lesni, kérni kofáktól és utolsó mentsvár lehet  az Anyuuu segíts is!

Az sem mindegy mit, hogyan és kinek főzünk, mert jókedvünk dele  kihat a környezetünkre. Család, barátok, ételek, ezeket kombináljuk a nap minden percében,és úgy tünik  mindenkinek saját, tuti receptje van. Az étel üzemanyag az élethez.  A kolostorokban régen nem engedték azokat a szerzeteseket főzni, akiknek nem volt jókedvük. A lelki vezető nem engedhette meg, hogy a rosszkedv, a levertség másokat is megmérgezzen.

Nem kell azoknak sem megijedni, akik nyáron  tücsök módjára hegedülnek.  Az őszi szüret után nemcsak befőtt és lekvár, de a tél beköszöntével jóízű bor és pálinka készülhet  a nyár ízeiből. Földrajzi sajátosságunk miatt az év 12 hónapjából csupán 5 hónap alkalmas a természet adta helyi viszonyunkon a kultúrnövények betakarítására, a fennmaradó időszakot csak előrelátó tárolással és feldolgozással lehet ellátni.

De hol vannak azok az idők, amikor még kubai narancsot és grépfuitot grepfruitot is reklámoztak? Míg a modern táplálkozástudomány a rendszeres és változatos zöldség és gyümölcsfogyasztásra alapozza doktrínáit, addig a valóság az, hogy a hazai éves gyümölcs és zöldségvásárlás alulmarad a kutatók által elvárt mennyiségtől. A KSH adatai alapján 1880-1884 között az egy főre jutó éves zöldség és gyümölcs fogyasztás átlagosan 131 kg volt, 110 év alatt   2007-re ez a mennyiség csupán 194 kg –ra emelkedett. Hogy minek köszönhető a háztáji termelések sajnálatos és drasztikus visszaesése? A zöldség és gyümölcsfogyasztás alapvetően függ a mezőgazdasági ágazat helyzetétől, az időjárástól, az import alakulásától és természetesen a rendelkezésre álló jövedelemtől is.  Sokszor és sok fórumon elhangzott már, hogy a magyar mennyire árérzékeny nép, itthon a friss gyümölcs fogyasztását az árak határozzák meg leginkább.

A KSH fogyasztási és költési tagozódás alapján végzett vizsgálata alapján a jövedelmek tekintetében figyelhető meg leginkább az alsó és a felső jövedelmi csoportok szétválása a gyümölcs fogyasztási szokásokban is megtapasztalható. A kutatók megállapították továbbá, hogy az emberek a válságra az élelmiszer vásárlások visszafogásával próbálják a bizonytalan helyzetüket kezelni, hiszen egyre szűkebb forrásból kell gazdálkodniuk, ennek ellenére a gyermektelen háztartások gyümölcs és zöldség kiadásai 1,7 szer magasabbak, mint a gyermekeseké.

A vásárlói magatartás egyre inkább a begubózás és az önellátás felé fordul,de tudunk-e figyelni egymásra?  Megnőtt a magyar gyümölcsök iránti igény, illetve a vágy hogy önmaguk állítsunk elő élelmiszereket (kenyérsütés, befőttek és lekvárok, joghurtok és sajtok készítés) ahelyett, hogy megvásárolnánk azokat. Míg külföldre sokáig  büszkén vittük a kalocsai paprikát, a makói hagymát, vagy a szabolcsi szilvapálinkát, addig azzal kell szembesülnünk a piacokon, hogy már nem írják ki az áru eredetét.  

Az import lengyel burgonya, a kínai fokhagyma, a spanyol paradicsom és a görög szőlő szállítás, tárolás és nagykereskedői haszonkulccsal történő továbbértékesítése  után is olcsóbbak, mint a magyar termékek, ami sokakat megalkuvásra késztetnek. 

Egy-egy régió korábbi hírnevét figyelmes és érzékeny, lokálpatrióták helyi összefogással próbálják megmenteni. Az őszi betakarítások után megrendezésre kerülő vendégváró lekvárfőzések, lecsófesztiválok és tök napok országosan  is jól hangzó  brandek-ké állnak össze. A noszvajiak szilvalekvárfőzése,a  penyigeiek Lekváriuma, az etyeki Kezes-lábas, az országosan felbukkanó  szüreti napok békéscsabai Lecsófesztivál, őrségi Tök- napok vagy Geszetenyefesztivál, mind olyan egyedi hangulatú rendezvények, amelyek nem csak az odalátogatókat, hanem az ottélőket is energiával tölti fel a hosszú téli napok előtt. Ezek a fesztiválok nem csak a felesleg feldolgozására hatnak ösztönzőleg, hanem a helyiek számára is motiváló tényező. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kézi munka, a hagyományos értékek fontosak, értékük van.  

A külföldi utazások visszaesésével egyidőben a hazai programok támogatása révén nagyszerű lehetőség  több generáció együttes bemutatkozásának. Annak, hogy hogyan kapcsolódnak be saját környezetük jövőépítésébe, azzal hogy megmutatják hol terem a gyöngyösi málna, a panyolai somlekvár vagy kecskeméti barack, ismerté és elismerté teszik életüket, munkájukat. A fiatalok ilyen édes ismeretszerzés mellett később, felnőttkorban is  keresni és vásárolni fogja azokat a termékeket, amelyekhez kellemes emlék kötődik. Adjunk élményt egymásnak, tegyünk  napfényt be  a szánkba.

És Te hogyan készülsz a télre?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

 

Egy malomban Velem





Indulás Kőszegről



 Velem történt Velemben.



Nem könnyű észrevenni

 

Egy kis patak, mindig rohan
Mese a sédi malomról



Aztán mégis munkára fogják



Tágas udvar nagy szekereknek, tavasszal gólyahírrel



Árukapcsolás házon belül: nem hajtják más malmára a szomjas várakozókat, a borkimérés bevétele a  molnárné jövedelme





És a derczét  tudod-e? Szereted-e?

Szákok és zsákok, ki-ki a magáét vitte a malomba

Moha és páfrány



S.O.S - Segítség Oltári Sérülékeny

Egy középvezető, aki sikeresen irányít egy üzletet, napi szinten egyre több problémával találkozik az adminisztrációjában. A nyilvántartási rendszerében a gyenge internet kapcsolat mellett megszakításokkal tud csak dolgozni, ami megkétszerezi az arra fordítható idejét. Kéri az illetékest és az IT osztályt ugyan erősítsék már meg az informatikai rendszerét, hogy ne a homokóra nézésével teljenek napjai. Kéri háromszor, négyszer, de nem történik semmi. Közben jönnek a szabadságok ideje és a munkatársak pótlása és a rendszerrel való egyedüli vívódása kiborítja, mert késnek az adatok. A számonkérés során hivatkozni kényszerül a halmozódó felesleges problémákra. A HR vezető azt tanácsolja menjen pszichológushoz, ha nem tudja kezelni a kihívásokat. A munkatárs ezzel a frappáns válasszal be is zárul. A megmértetés előtt álló eddig bezzeg csapat pedig leáll. A vezetőség nem érti, hogy miért nem jönnek a számok.

A túlélésben a harcolj vagy menekülj reakciók mellett, a kérj segítséget evolúciós parancs is az erősebbeket segíti a túlélésben. De mint látjuk nem mindegy, hogy mikor és kitől kér segítséget az ember! Kérni ugyanis ciki több, mint kínos. Végül még kiderülnek sebezhető pontjaink. Ha feltárulkozunk és megnyilatkozunk, félelmet vált ki bennünk, mert a gyöngeség kinyilvánítása társadalmilag káros és lesajnált kategória.

Ahhoz, hogy elkerüljük a humánselejtként történő kategórizálásunkat, nagyon ügyesen és praktikusan becsomagoljuk félelmeinket és szorongásainkat egy jó nagy adag hárításba és puhának látszó habkönnyű hazugsághálóba, amit aztán nyakonöntünk dupla egotrippel, hadd álljon össze! Így aztán, mint aki jól végezte dolgát ki is állhatunk embertársaink elé, hogy mi, a felkészült versenyzők jól megedződtünk, van ám nekünk önvédelmi hálónk, meg baseball ütőnk is. Ha ezek után a sérülékenység legkisebb látszatát is látják rajtunk, akkor a hiba az ő készülékükben van. Tessék dolgozni rajta nekik tovább!

A szervezet számos figyelmeztető jelzést ad le fizikai szinten, ha veszélyben érzi a rendszert: baktériumtámadás esetén lázat produkál, alkoholmérgezésnél, túladagolásnál hányást, kimerülés ellen ájulást, kiszáradás ellen pedig szomjúságot generál. Még a csecsemő is folyamatosan kommunikál a számára szükséges segítőkkel, életbemaradása érdekében. Más kérdés, hogy sokaknál az anyai ösztön nyújtotta segítség folyamatos (ki) provokálása jelenti az egyetlen túlélési esélyt egy életen át. Mesés a természeti kereslet – kínálat egyensúlya, ahol ugye van szado ott van mazo is. Viselkedésünket ugyanis folyamatosan a környezetünkhöz való alkalmazkodás határozza meg akkor is, ha kórós és akkor is ha egészséges érzelmi életet élünk, vagy legalábbis törekszünk rá.

 A fizikai fenyegetettség ideje elméletileg lejárt, helyette a pszichés terhelések korát éljük. Érzelmi reakcióinkat ennek ellenére nem rugalmassá fejlesztjük, hanem redukáljuk. Persze két vese helyett lehet élni eggyel is, ha elmegy a párunk nem baj van másik. Aztán már csak a csonka család, a betegség és a szövődmény látszódik az elfojtásainkból De ki mondja, hogy ezzel együtt kell élni?

Az érzelmi élet kiteljesedésének elutasítása és segítségkérés elutasítása egyet jelent a túlélésért folytatott küzdelemben való alulmaradásban. A figyelmeztető jelek után tényleg megjelenik a farkas, a szorongás, az elhízás, a magas vérnyomás képében.

 A határozott nő, a kiváló családapa, a csúcsvezető olyan társadalmilag nevesített kategóriák, amelyek a megdönthetetlenség és tökéletesség nimbuszához kötődnek azoknak, akik szinte egyedül jutottak el sikereik csúcsára. Eddig igaz, de azok a vezetők maradnak meg hosszútávon a sikerben, akik képesek széleskörű kapcsolataik révén, segítséggel dolgozni.

A családon belüli elutasítástól (szeretetmegvonástól) való félelem helyett tisztába kerülnek saját érzéseikkel. Ha tudják, merik megfogalmazni, értelmezni, tudatosan kimondani, leírni a különböző helyzetekben feltörő reakciókat, akkor tisztázni is tudják azokat. Ezáltal ugyan teljesen más perspektívák is felvázolódhatnak. De egyáltalán nem baj ha  végiggondolják kik lehetnek partnereik további lehetőségek megvitatásában.

Azok az igazán sikeresek, akár egyedülállóak vagy párkapcsolatban élők, akár vezetők vagy az élet dolgait intézők, akik az őszinte, együttműködő, kiterjesztett kapcsolat erejével élnek. És tudnak segítséget kérni elakadáskor munkájukban, magánéletükben. Régen varázslónak, javasasszonynak, papnak, csodarabbinak, gyóntatóatyának hívták ezeket a támogatókat. Megvolt a helyük a faluban, a világban. Mára eltűntek ugyan ezek az intézmények, de születtek helyettük újak. Családsegítő, tanácsadó pszichológus, coach mind olyan személyek, aki segítenek az univerzális utazásban.

A közlekedési szakemberek, akik közlekedési balesetek statisztikáit vizsgálják, kíváncsiak lettek a melyik autótípusok vezetői okozzák a évente a legtöbb halálos kimenetelű balesetet. A régi, buherált gépjárművek vagy a legújabb mindennel felszerelt modellek vezetői azok, akik a legtöbb autópálya baleset okozzák?

A tanulmány eredménye meglepte a kutatókat is. Azok a vezetők ugyanis, akik a legújabb sorozatokkal száguldanak az utakon, a sebességhatárt nem ismerik, vezetői képességeiket a fék csalhatatlanságába vetik. Agyuk, hasonlóan a mindent tudó kocsijukhoz automata üzemmódban dolgozik. A veszélyt nem érzékeli a szervezetük, mert a veszélyt jelző csak az autóba van beszerelve, a vezetőben nincs.

 A régebbi autók vezetői viszont, akik ismerik az járgányuk előnyét és hibáit is, az önkontroll vezérli. A veszélyre való állandó figyelem is jelen van a vezetés során. A koncentráltabb figyelem a gyengeségükre, eképp segíti a balesetek elkerülését a régi autótulajdonosoknál.

Veszély esetén előbb reagál a vezető, ha észleli környezetét, ha  ráhangolódik arra. Úgy tűnik megelőző, felismerő magatartással tovább él az, aki egyaránt ismeri önmaga és autója gyenge pontjait.

És Ön, tud segítséget kérni?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

Nem értem mit mond!

Egy nagyvállalat angol, csoportos nyelvtanfolyamra kötelezte munkatársait, írja az újság. Az angol, mint üzleti nyelv korában ez egyáltalán nem meglepő kívánság egy munkáltatótól.  A cikk azért érdekes, mert mindez az Egyesült Királyságban történt. Angolt tanítanak angol angoloknak, gyönyörű! Mindenki, aki eddig frusztrációt érzett egy idegen nyelv elsajátítása iránt most újraértelmezheti kétségeit! Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. A munkahelyi tanfolyamon ugyanis nemcsak a nyelvtanra és nyelvhelyességi szabályokra kell figyelni, hanem a szavakon túl, mindenkinek  önmagát kell megértetni miközben  kollégáira is figyelnie kell.  

Számtalan alkalommal mondtuk már, hogy valakivel félszavakból is megértjük egymást, viszont vannak, akikkel  nem vergődünk zöldágra, pedig egy nyelvet beszélünk. Van, akivel elbeszélünk egymás mellett, de olyan is van, hogy süket fülekre talál mondanivalónk, pedig elméletileg ugyanaz az anyanyelvünk. Nem azt hallja a másik, amit mondok, és mást mond tovább, mint amit mondtam, visszakérdez, de nem figyel a válaszra. És ezek csak a szavak!  Megannyi düh és harag, frusztráció és szorongás melegágya. Határán vagyunk a türelmünknek ilyenkor.

Az emberi kommunikáció 70 százaléka nem szavakra épül. Legjobb esetben gondolatainknak, viszont kevesebb, mint 40 százaléka alapul csak konkrét tényekre! A valóságot elménk egészíti ki azzal, amit talál. Saját kútfőből és hozott anyagból dolgozik.  Elménkben hiedelmeink, félelmeink és ismereteink viaskodnak a szavakon túl: történelem, kultúra, vallás és nyelv. Ősi szimbólumok, rítusok, értékek és hősök mintázatai irányítanak a tudatosság helyett. Azt, hogy a szavaink ablakok lesznek vagy falak, kinyílunk –e a másik megismerésének igényével vagy pedig elutasítóan bezárkózunk a magunk világába azt is jelnelegi, meglévő ismereteink határozzák meg.

A multik olyan cégek, ahol több nemzet lányai és fiai  elvben, közösen felépített cél érdekében dolgoznak. A pénz nyelve állítólag univerzális, mégis úgy tűnik a profithoz vezető útat  másképp értelmezi a német, a japán vagy az amerikai. Ezekszerint bármilyen nemzetiségű cég vállalati kultúrája fejleszthető. Mindenki számára elsajátíthatók az alapok. Legfőképp azoknak, akik nyitottak azokra az értékekre amelyeket a munkaadó képvisel. Aki képes a leírt elvárásokhoz igazodni, és a cég stratégiáját magáénak érzi, annak nem okoz problémát zárt vagy éppen nyitott ajtók mögött  dolgozni. Annak viszont, akinek nem egyezik a hagyományaihoz a nyitottabb, mobilabb életforma, nem szívesen kezdi el karrierjét egy olyan cégcsoportnál, ahol a karrierépítéshez szükséges loyalitást az utcasepréssel kell bizonyítani.

Hogy tudjuk kivel fogjunk kezet, ki mire használja a jobbat és  balt,  és kinek hajoljunk meg, hogy hol hordjunk kalapot és hol vegyük le a cipőnket,  hogy ki eszik sertést és ki nem iszik alkoholt, hogy kinél nincs karácsony és mikor van ramadam, hol van a jobb és hol a balkéz szabály nem születésünktől fakadó ismeretek, hanem egy tanulási folyamat része.  A kollégákkal való kapcsolattartás is hasonlóan működik. Akinek az értékeit hasonlónak érezzük, azt vonzónak és szimpatikusnak tarjuk, aki pedig kirí környezetéből, ahhoz nem is találunk szavakat egykönnyen. Hogyan lehet ezek után együtt dolgozni egy projekten?

A kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika, kezdődik a sokkoló  Borat film. Azok, akik látták Sacha Cohen filmjét és emlékeznek arra, hogy a humorista hogyan leplezi le a két ország kulturális evidenciáit, hogyan és mikép mutatja be a kínosságot súroló az otthoni és a hivatali férfi – nő viszonyt, az eltérő étkezési szokásokat, a homoszexualitást, a vallási különbségeket, azok elmondhatják mit jelent a kulturális különbség. A Monthy Python történetei szintén olyan evidenciaként elfogadott kulturális határokat súrolnak, amelyek megbotránkoztatnak, megnevetettnek de egyben  el is gondolkodtatnak. A humoristák kedvelt és hálás történetei azok a nemzetekről szóló sztereotípiák  és családi helyzetek, amelyek az ellentétekre épülnek.  Gondoljunk csak Colombo láthatatlan feleségére vagy Hofi anyósára. Egyiket sem láttuk, de ismerni ismerjük őket. Nevetünk rajtuk, miközben magunkon nevetünk. 


A munka országa lettünk hivatalosan is a tudásalapú társadalom helyett. Egyre több bedolgozást vállalunk.  Hivatalosan, felülről próbálják integrálni a fogyatékosokat, a csökkent munkaképességüket  és más kultúrkörből érkezőket, mert erre kap támogatást a vállalat. De házon belül óriásira nő a távolság ember és ember között, mert nem értik meg egymást. Hiába csökken le a földrajzi távolság mert már utazni is hajlandóak leszünk egy-egy lemezből épült gyárvilágba, ha félünk a másiktól, mert más. Hiába tanuljuk meg a nemzeti ételüket és a munkamódszerüket, és ha feljebb akarunk lépni napi dolgokról is tudni kell beszélgetni a vezetőnkkel.Nagy szakadék ez a jövőkép előtt!

Az üzleti coachingban számos hasonló nehzen kommunikálható helyzet feldolgozásásra adódik lehetőség. A coach ilyenkor nemcsak  szinkorntolmács, hanem nyelvtanárként  is segít a helyzetek értelmezésében, eligazodásban. Ha kell szókincsbővítés, ha kell kultúrális ismeretek kerülnek előtérbe. Egy HR vezető és projektvezető számára egyaránt  fontos mit közvetít a dolgozók és az alvállalkozók, valamint a tulajdonosok felé.

Fontos, hogy az általuk felügyelt  tárgyalás előkészítése ne akadozzon, az üzleti öltözék illően pontos legyen és az ebéd is jó hangulatú legyen. Van amikor,  ha egy helyzet úgy kívánja,  az alapoktól kell   együttdolgozni a csapatnak ahhoz, hogy a csapat túllépjen a nehézségeken.

Úgy tünik mindig akad olyan terület, amiben kezdők vagyunk, amit fejlesztenünk kell. Megnyugtató, viszont, hogy akár  az olaszt , akár az eszperantót választjuk a másik ember megismeréséhez,  jobban motiváltakká válunk a beilleszkedésben, ha tudjuk mit miért teszünk.


Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.