Májusi eső aranyat ér mondják a filmesek (is), amikor hatásos zenével összekevernek napsütést, ködöt, esőt ezzel is megalapozva a film karakterét és hangulatát. Egyszerű séma de, mint az Elfújta a szél, a Casablanca vagy az Ének esőben is bizonyítják, hogy az időjárási elemek aktív részesei a kasszasikernek. Sokáig nem úgy gondoltam az esőre, mint életem nagy rendezőjére, amely a siker felé vezet el, de miután idén kétszer is beáztam, kiderült, hogy saját filmemben az eső révén kell megtanulom egy-két életreszóló leckét.
Az éves beázási menetrendem ezidáig mindig adott volt: az első rozsdás foltok egy hosszú, de belátható tortúra jeleit vetítették előre, amelyben a közösképviselő, a biztosító, a bádogos és a festő próbálják a helyzetet orvosolni több- kevesebb sikerrel. A biztosító mindig túlterhelt, a honlapon a bejelentő funkció karbantartás (beázás?!) miatt nem üzemel. A bádogos nem ér rá, mert mások és máshol is beáztak, festő pedig nem jön mert még nem száradt ki a fal. Viszont én mindenkinek időben hazaérek és mindenkinek mosolyogva ajtót nyitok: a furcsahumorú kárfelmérőnek, a hümmögő bádogosnak, de még a szörnyülködő és kíváncsi szomszédoknak is. Mindezek ellenére a festőszakember folyton csak a jövő hetet találja megfelelőnek a kezdéshez, mert a konyha, wc, előszoba és a hálószoba plafonja megfelelő szárazságot kíván. Idén azonban nem kalkuláltam bele a történetembe, hogy az eső két nap múlva ismét, még nagyobb robajjal leszakad. Ezzel együtt egy héten belül majdnem minden kezdődött elölről...De csak majdnem, mert a festő az újbóli kiszáradásig nem jöhet, a bádogos időközben szabadságra ment és a biztosító pedig meg már felmért egy kisebb összegű kárt. Milyen kár!
Miközben az egyre terebélyesedő penészfoltokból próbáltam a jövőmet kiolvasni, feladtam a türelmes álláspontomat. Elkezdtem honlapokat nézegetni, hogy mit írnak a beázás után festésről. Csodálatos és színes dolog ez, derült ki számomra! Mindent elhittem a DekorTv -nek ,a barkácsboltok honlapjainak és a blogokon bemutatott praktikáknak is. Látványos technikákkal, könnyedén 1 perc alatt vakolatot kapartak, 3 perc alatt simává gletteltek és a festéket 5 perc alatt felvitték. Nagyszerű lesz gondoltam, megcsinálom én ezt magamnak, létra, spakli és diszperzit és egy hétvége kell, a többi meg csak technika kérdése, amit meg már úgyis ellestem a netről.
Azt, hogy hogyan kell glettet keverni- mint a pudingot írják egy blogban -, és időben felvinni - gyorsan - csak azt tudja, aki csinálta már. Ezt én viszont már csak akkor tudtam meg, amikor többadagnyi megkötött anyagot meg dobtam ki vödröstűl egy közbejött telefon miatt. Az sem derült ki a jólmegvágott oktatófilmekből, hogy a glettelés nem egy leányálom. A siralmaimra adott férfisóhajokból viszont világos lett, hogy a férfi is ember, és végre kiderült ők sem mindig tökéletesek- még glettelésben sem!
Az első próba és többzsáknyi sitt után már izgatottam vártam a praktikák által javasolt következő fázist: a csiszolást. Aki már nyelt sivatagi homokot, vagy már csiszolt plafont az tudja csak milyen az apró szemeket nyelni, köpni és nem látni sem a portól, sem a tehetetlenségtől. A 2. nap végére kiderült, hogy ez a hétvége még csak az alapozás ahhoz, ami még hátra van. Még nem is festettem!
A munkafázisok nyomait ugyan a lakás minden pontján ott hagytam már: a kilincseken, a konyhai edényeken és a ruhákon is, de a festés még láthatáron sincs. Apró porszemek fedik a lakást, de a portól nem valahogy mégsem látom a végét. Pedig a festésre vágytam mióta belekezdtem! Vártam a játékot a színekkel és végre valami hatékonyabb, látványosabb munkát. És így jött el a harmadik hétvége is.
A kétségbeesést és türelmetlenséget a barátok gyógysörrel és gyógypalcsintával orvosolták és némi festéssel, mire lassan tényleg megszáradt a második réteg is és felszedhető lett a mindent belepő takarófólia is, belefáradtam. Azt mondják, nem a vihar elmúlására kell várni, hanem meg kell tanulni az esőben táncolni. Na ez az, ami egyáltalán nem könnyű, mert normál ésszel mindenki eresz alatt várná a napsütést, viszont az emberek többsége nem az ésszerűségük miatt tartanak ott, ahol.
Be kell látni, hogy ez a fajta mókuskodás is egy hivatás, amit rendszeresen kell gyakorolni, ismerni kell ennek is a csinját- binját, az újdonságait és a trükköket, kell hozzá alázat még a pornyeléshez is. Most már látom, hogy ha minden kötél szakad, ezt is meg lehet csinálni, saját kezem munkájával, nőként is.
A hard time-on egy 2 hetes mormota alvással vagyok túl , azt hogy spóroltam volna nem tudom, de most már tudom, hogy az esőben táncolni is lehet, és eső után nem kell a köpönyeg sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése