Kinek? Minek?

„Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” mondják, vésik épületekre és íratják be iskolakezdéskor ezredszerre is a füzetekbe a régmúltból ittmaradt sokattudó felettes Énjeink. 

Aki mindezek után - kezeket a magasba ki az, aki nem?-  felmentve érzi magát az összes iskolai kötelezettsége alól, annak azonnal be is mutatják bölcseink a nagyágyúként számon tartott szakemberüket: Életet. 

Az Élet a legnagyobb tanítómester ebben a játékban. Kevés újat lehet neki mutatni, de értékeli a tehetséget. Az iskolájában megszerzett tudásra sokáig emlékszik az, aki megkapta már a magáét tőle. De, hogy a megszerzett tudás mellett a jóedesanyja, az Ismétlés is ott bábáskodott, azt mindig szégyenlősen utoljára hagyják a történetben, a szerencsét meg  el is hallgatják. Repetitio est mater studiorum: Practice, practice, practice.

Változik a világ alakul az élet, az is több lábon áll már. Megtartva iskolai dobogós helyét forgatókönyvíróként és rendezőként is egyre többet debütál. Írta és rendezte az Élet, mondják büszkén azok, akik a filmjeiben játszanak. Az előre megírt párbeszédekkel, jól-rosszul kiforrott karakterekkel és szedett-vedett, olykor csodás díszletekkel háttérként olyannyira magukénak érzik a történetet a szereplők, hogy nem tudnak megválni a sorozattól.

Azt, pedig hogy ki lesz főszereplő és ki csak statiszta az Élet filmjében azt a helyzet dönti el. Van, aki felkészülten érkezik a válogatásra, de van olyan is az aki nincs még kész a szerepre. Nem teltkarcsú és sovány, szőke és barna közt zajlik a rivalizálás. A felkészültek tudatossága és a tapasztalatlanok nyugalma csap össze nap, mint nap. A sorozat  biztonsága, a kényelmes munka, a hírnév és a pompa, a szerelem és egyéb gyarlóságok csábítanak a bennmaradásra.

Van, aki oly sikeres a közönség szemében, hogy a szerepét, párbeszédeit ő maga írja, a rendező már nem ad különösebb  instrukciókat az egyes jeleneteknél. Ritkán akad kiugrási lehetőség, más ajánlat, más rendezőtől sorozatszereplőknek. Vannak bátrak, akik  a szerencsével koketálnak, és vannak olyanok is, akik saját kezükbe veszik az irányítást  saját filmjük elkészítéséhez, elegendőnek tartva megszerzett tapasztalatukat.

A coachingban is megjelenik a forgatókönyv, de csakis olyan előre rögzített tervekkel, amelyek megvalósításához nem kell különösebb kreativitás, nagyvonalúság és lazaság.  Az automatizmus rutinja ellen azonban szükség van több jövőképre. A legjobbra és a legrosszabbra. A coachingban a szcenáriók azok a szárnyalások, lehetőségek és képek, amelyek együtt készülnek és épülnek a tervezővel, íróval, rendezővel. A vázlat sikere nem magányos bozótharcból bújik elő. A siker a szcenáriókban rejlő ötletek megtalálásával, azok kibontásának munkájával jár.

A sok éve jól működő hárítási technikák azok, amelyek a felmerülő ötletekkel szemben állnak. A sikert az a szenvedély ébreszti fel, amelyet egy-egy kiválasztott terület fejlesztésére fókuszálva, gyakorlással  (az ismétlés a tudás anyja) szerez meg a fejlődni vágyó. A szégyenlősség és feltörő kétségek természetes velejáróik a munkának, de a rendszeresség segítségével túlélhetőek. Persze vannak, akik ingadoznak az átmeneti időszakban. Eltűnnek a  biztos fogódzók, több a támadás, kevés a siker. A nézők követelik vissza a megismert, elfogadott szereplőiket, nem tudnak az új frizurával mit kezdeni. Fanyalognak és büntetnek. Akár gyors a siker vagy lassú az átmenet, az idő halad, nehéz visszafordítani már, és azt vesszük észre a karaván sokszor lemarad.

G.B Shaw, aki korának is sikeres drámaírója volt,  számos regény és színdarab született tollából, azt,mondta nem hisz a körülmények hatalmában. “Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.”

Sarah Jessica Parker, Rober Redfort, George Cloney néhány színész, aki túllépett sikeres sorozatszerepein, és producerként, rendezőként, fesztiváligazgatóként teljesedett ki.

És Neked ki a kedvenc rendeződ?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

 

Esőben táncolni

Májusi eső aranyat ér mondják a filmesek (is),  amikor hatásos zenével összekevernek napsütést, ködöt, esőt ezzel is megalapozva a film karakterét és  hangulatát. Egyszerű séma de, mint az Elfújta a szél, a Casablanca vagy az Ének esőben is bizonyítják, hogy az  időjárási elemek  aktív részesei a kasszasikernek. Sokáig nem úgy gondoltam az esőre, mint életem nagy rendezőjére, amely a siker felé vezet el, de miután idén kétszer is beáztam, kiderült, hogy saját filmemben az eső  révén kell  megtanulom egy-két életreszóló  leckét.

Az éves beázási  menetrendem ezidáig mindig adott volt: az első rozsdás foltok egy hosszú, de belátható tortúra jeleit vetítették előre, amelyben a közösképviselő, a biztosító, a bádogos és a festő próbálják a  helyzetet orvosolni több- kevesebb sikerrel. A biztosító mindig túlterhelt, a honlapon a bejelentő funkció karbantartás (beázás?!) miatt nem üzemel. A bádogos nem ér rá, mert mások és máshol is beáztak, festő pedig nem jön mert még nem száradt ki a fal. Viszont én mindenkinek időben hazaérek és mindenkinek mosolyogva ajtót nyitok: a furcsahumorú kárfelmérőnek, a  hümmögő bádogosnak, de még a szörnyülködő és kíváncsi  szomszédoknak  is. Mindezek  ellenére a festőszakember folyton csak a jövő hetet találja megfelelőnek a kezdéshez, mert a konyha,  wc, előszoba és a hálószoba  plafonja megfelelő szárazságot kíván. Idén azonban nem kalkuláltam bele a történetembe, hogy az eső   két nap múlva ismét, még nagyobb robajjal leszakad. Ezzel együtt egy héten belül majdnem minden kezdődött elölről...De csak majdnem, mert a festő az újbóli kiszáradásig  nem jöhet, a bádogos  időközben szabadságra ment és a biztosító pedig meg már felmért egy kisebb összegű kárt. Milyen kár!

Miközben az egyre terebélyesedő penészfoltokból próbáltam a jövőmet kiolvasni, feladtam a türelmes álláspontomat. Elkezdtem honlapokat nézegetni, hogy mit írnak a beázás után festésről. Csodálatos és színes dolog ez, derült ki számomra! Mindent elhittem a DekorTv -nek ,a barkácsboltok honlapjainak és a blogokon  bemutatott praktikáknak is.  Látványos  technikákkal, könnyedén 1 perc alatt vakolatot kapartak, 3 perc alatt simává gletteltek és a festéket 5 perc alatt felvitték. Nagyszerű lesz gondoltam, megcsinálom én ezt magamnak, létra, spakli és diszperzit és egy hétvége kell, a többi meg csak technika kérdése, amit meg már úgyis ellestem a netről.

Azt, hogy hogyan kell glettet keverni- mint a pudingot írják egy blogban -, és időben felvinni - gyorsan - csak azt tudja, aki csinálta már. Ezt én viszont már csak akkor tudtam meg, amikor többadagnyi megkötött anyagot meg dobtam ki vödröstűl egy közbejött telefon miatt. Az sem derült ki a jólmegvágott oktatófilmekből, hogy a glettelés nem egy leányálom. A siralmaimra adott férfisóhajokból viszont világos lett, hogy a férfi is ember, és végre kiderült  ők sem mindig tökéletesek-  még glettelésben sem!

Az első próba és többzsáknyi sitt után már izgatottam vártam a praktikák által javasolt következő fázist: a csiszolást. Aki már nyelt sivatagi homokot, vagy már csiszolt plafont az tudja csak milyen az apró szemeket nyelni, köpni  és nem látni sem a portól, sem a tehetetlenségtől. A 2. nap végére kiderült, hogy ez a hétvége  még csak az alapozás ahhoz,  ami még hátra van. Még nem is festettem!

A munkafázisok nyomait ugyan a lakás minden pontján ott hagytam már: a kilincseken, a konyhai edényeken és a ruhákon is, de a festés még láthatáron sincs. Apró porszemek fedik a lakást, de a portól nem valahogy mégsem látom a végét. Pedig a festésre vágytam mióta belekezdtem! Vártam a játékot a színekkel és végre valami hatékonyabb, látványosabb munkát. És így jött el a harmadik hétvége is.

A kétségbeesést és türelmetlenséget a barátok gyógysörrel és gyógypalcsintával orvosolták és némi festéssel, mire lassan tényleg megszáradt a második réteg is és felszedhető lett a mindent belepő takarófólia is,  belefáradtam. Azt mondják, nem a vihar elmúlására kell várni, hanem meg kell tanulni az esőben táncolni. Na ez az, ami egyáltalán nem könnyű, mert normál ésszel mindenki eresz alatt várná a napsütést, viszont  az emberek többsége  nem az ésszerűségük miatt tartanak ott, ahol.

Be kell látni, hogy ez a fajta mókuskodás is egy hivatás, amit rendszeresen kell gyakorolni, ismerni kell ennek is a csinját- binját, az újdonságait és a trükköket, kell hozzá alázat  még a pornyeléshez is.  Most már látom, hogy ha minden kötél szakad, ezt is meg lehet csinálni, saját kezem munkájával, nőként is.

A hard time-on egy 2 hetes mormota alvással vagyok túl , azt hogy spóroltam volna nem tudom, de  most már tudom, hogy az esőben táncolni is lehet, és eső után nem kell a köpönyeg sem.