Hamupipőke története azért biztató igazán, mert a jó tündér, mostani terminusban coach, szövetségével és segítsége révén hinni kezd önmagában. A reménytelenség és magány érzete feloszlik és a még soha nem látott, de megálmodott távoli királyfi is valósággá válik számára. A tündér egészen a nagy eseményig támogatja és erősíti Hamupipőkét, akiben találkozásaik során ébreszti fel a küzdést és a versenyszellemet. Így Hamupipőke, lassan meglátja és felismeri a körülötte élőkben a tökéletes segítőket, akik a kihívásokban végig mellette állnak, jóban -rosszban.
A hamu alatt szendergő jókislányból tűzrőlpattant felkészült versenyző lesz. Mert az, aki elmegy a bálba, annak a főnyereményre is nagyobb esélye van. Az éjféli limit még a tündértől való, a coachingban is az időkeretbe szűkített tervezés ad biztonságot a tervek kivitelezéséhez. De a főpróba sikerült, és a többit majd az idő meghozza! Kicsit sem sajnáljuk a mostoha és lányainak pofáraesését. Mert az igazság az, arra várunk, hogy valaki végre rámutasson hibáikra, tanuljanak ők is valamit! Olyan nincs, hogy csak egy valaki változik, a többi meg nézi. Mindenki hatással van a másikra, a báli tánc már csak ilyen.
Ha arra gondolunk, hogy munkáséletünket is hasonlóan kisinasként, utolsó lóti-futiként kezdjük, - legtöbb esetben szülői ház és barátok nélkül- nem okoz nagyobb nehézséget a munkahelyre is ráhúzni ezt a régi mesét, és azonosulni a cselédsorba jutó, élő Hamupipőkével. Álláshirdetések és fejvadászok sora keresi a tökéletes jelölteket az álom állásra. Interjúkon ígérik és a tesztek végén csillogó szemmel és adják az üvegcipőt.
A munkahelyi szabályzatok és munkaköri leírások viszont unalmassá és lelketlenné teszik a napi feladatokat. Kollégák között is mindig akad, aki rossz lábbal kelt, aki másképp látja és olyan is aki csak számonkér dicséretek helyett. A fizetés elmegy, a fénymásoló működik és van internet is, csak eltelik az a 10 óra valahogy. És valljuk be van akit a GYES ment meg. Sokan észre sem veszik és eltelik az 5-10 év miközben arra várnak, hogy felfedezzék a bennünk lévő szuper munkaerőt, a szuperteljesítőt, amiért aztán további céges elismerés, személyreszabottabb bónusz és extra cafitéria is jár. És ha nem? Biztos, hogy a lábán van még a kezdéskor kapott üvegcipő? Fényes is? Naponta tisztítja? Meg van még a párja? Vagy az asztal alatt titokban kibújik belőle, mert a régi cipő már nem ugyanaz, amire most vágyik. Talán divatjamúlt? Talán. Egyáltalán észre vette volna, ha ellopták volna? Van-e segítsége eligazodni a cipődivat útvesztőiben?Túlbillenteni a holtponton, kilépni a cselédsor árnyékából? Őszinte-e annyira önmagához, hogy bevallja a merev üvegcipő, amit annyira szeretne a lábára húzni csupán erőltetés, időhúzás. A hólyagok, a bicegés, a feszült arc, újabb ráncok érnek –e egy új pár üvegcipőt vagy őszintén, szívesebben húzna már puha bőrcipőt? Ha nem sikerült eddig változtatni, hogyan fog Ön szerint mindez magától megoldódni? Megváltozni? Mi az, ami vonzza, mi az ami taszítja jelenlegi munkájában? Biztos, hogy a keretek megváltoztathatatlanok?
Mint minden mesében Hamupipőke segítői révén elnyeri jutalmát, megtalálja a számára ideális párt. Sóhaj és taps! A mai napig sokan álmodoznak és szeretnének egy cipőben járni vele. Viszont vannak álmodozók, akik nem veszik észre, hogy a sokéves hamutól már nem látszik a még mindig divatos üvegcipőjük a lábukon.
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése