2011. augusztus 15., hétfő

Ágytól asztaltól

Heston Blumenthal válik. A Fat Duck királya Mr.Tökéletesség elköltözött otthonról és immár nyilvánosan randizik. Blumenthal halott? Megköszöni szakmai sikerét, font millióit feleségének és most mindent borít?  Bár más brit celeb séffel is megesett, hogy a hajtást, a sikert és a hírnevet nem viselte el a kapcsolata: Marco Pierre White, Rick Stein, Keith Floyd is elvált sikerei csúcsán, Blumethal-tól eddig távol állt média pletykarovata. Az, hogy egy házasság nemcsak 2 ember magánügye nem újdonság. Családi drámák, színpadi tragédiák sora épül évszázadok óta egy-egy félresikerült, nem jól értelmezett helyzetre, kapcsolatra, a pletykalapok növekvő számáról és bevételéről már nem is beszélve, mennyire érdekli mások házasélete az embereket.

Ezért nem meglepő, hogy a házasságközvetítés talán a második legősibb szakma, az elsőnek nevezett után. A házasság profin megszervezett business, hosszútávra, visszatérülő befektetésre alapozott élet ígérte. Azért kötnek házassági szerződést ott, ahol kötnek, mert a tanuk előtt kimondott jóban rosszban nem elég ígéret, nem elég biztosíték a nagybetűs élethez. Tudják a bölcsek, hogy kellenek a lábjegyzetben megírt apróbetűs részek is, hátha...

Pfujjognak is eleget a racionalitásban felvilágosult nyugati népek, és számítónak tartják azt, aki ilyenben hisz. Sokan kérdezik viszolyogva, hogy vajon az ilyen házasságoknak a szeretet és hit-e az alapja, vagy kizárólag az (anyagi) biztonságra való törekvés mozgatja a házasulókat?  Talán nehezen érthető, de egyik sem zárja ki egymást. A szerződésben megfogalmazott kérések és vágyak egyensúlya a közös világban az anyagiakon kívül a közös hiten és az egymás tiszteletén alapuló érzelemben is megnyilvánulhat. Azért idegenek nekünk, mert ezekről a témákról a 21. század elején sem beszélünk. Nálunk nem illik kérdezni  róla, mert tabu.  Leírni és eszerint élni pedig egyenesen szentségtörés.

Pedig azt, hogy a hálószobában nem 2 ember osztja meg ágyát, bár újkori megfogalmazásnak számít Freud óta, de valahogy zsigerből mindenki tudta korábbról. Az emberek ugyanis jóhiszeműen apait-anyait beleadnak egy működőképes kapcsolatba már az elején. Viszik magukkal hozományként családjuk múltját, ünnepeit, ízeit és félelmeit, történeteit és persze a rokonokat. De azért anya főztje marad a finomabb és apa karja a legerősebb,  a szerelminek nevezett házasság után is ez a hit mozgat mindent. Az, hogy úgy menjenek a dolgok tovább, ahogy azt az eredeti családunkban megtanultuk. Elég rossz kiindulópont már kezdésnek, ugyanis  saját döntésünk révén mi már nem tartozunk abba a családba! Újat akartunk, tehát elhagyjuk apánk házát, de akkor építsünk is újat!

Furcsa szerv az emberi agy, mindig struktúrát keres a jelenségek mögött, aztán a maga által képzelt struktúrák szerint értelmezi a további tényeket, jelenségeket, s hajlamos csak azokat elfogadni valósnak, amelyek beleillenek az általa  elképzelt szerkezetbe. Egykori őseink a növényzet zaja mögé odaképzelték a vadállatot, akkor is, ha csak a szél zörgette meg a harasztot: ettől maradtak fenn.  Megvan tehát bennünk a „hiszem, ha látom”-elv ellenkezője is: „azt látom meg, amit elhiszek”. 

Azt hiszem el, amit ismerek. Biztos pontok ezek, olyan játszmák, amelyek óramű pontossággal lépnek életbe, ha az elfojtások és a nem kommunikált vágyak teret kapnak szavak helyett. Eleinte személyhez, térhez vagy időhöz kötve mederben folydogálnak, de ha nincsenek tudatosítva vagy szabályozva lassan elmosódnak a határok akkor mindent elönt az indulat, a harag rossz esetben az agresszió. A szerelem helyett az utálat. A napi együttműködés helyett a helyzetekből való menekülés. Pedig ott vannak a gyerekek, a lakás és  talán egy közös kassza benne üzlettel, bankszámlával, hitellel és befizetett nyaralással.

Ki és hogyan oldja meg a napi rutinhoz szükséges feladatokat ott ahol, senki nem szeret otthon lenni? Ki, hol  és hogyan vállal felelősséget ha úgy érzi, többet húz mint a másik és az is lázadni kezd, aki eddig tűrt? Ki az áldozat ott ahol mindenki vétkes? Leginkább a gyerek és a kutya.

Azt, hogy kinek mit jelent saját házassága és tartósabb kapcsolata szerencsés helyzetben  már legelején megfogalmazódott, szóban vagy írásban. De, ami elromolhat el is romlik. Murphy szerint is vannak kivételek és abszurditások is. Azok viszont, akik kizárólag az idő uraira bízták kapcsolatukat, hogy majd az idő megoldja helyettük, szolgák lettek saját életükben.  Rabigát vonónak érzik magukat, akiket a szabadulás vágya hajt, lottó ötös főnyeremény reménye és egy új, lángoló szerelemre vágynak, ami kivezető  őket a szolgaság földjéről.

A szabadság nagy dolog, de nagy felelősség is. Idő és tudatosság kérdése. Mózes 40 évig vezette népét a pusztában azért, hogy egy rövid 10 pontban összefoglalt útmutató alapján tanítsa, befogadóvá és együttműködésre képessé tegye  további, hosszútávú feladatok elvégzésére népét.
Ahhoz, hogy a párok emberi méltóságukat megtartsák  nem kell a másik teljes leigázásáig eljutni. Mediáció vagy coach segítségével a párok közösen rögzithetnek olyan együttműködési pontokat amelyek megtartása nem gördít egyik fél részére sem akadályt a további együttműködésben. Mert a múltat megváltoztatni nem tudják, de  amit tudnak az az, hogy   együtt írják és fogadják el jövőjüket közösen vagy külön. Az olyen kérdések, mint mi történik a lakással és jövőbeli lakhatással, a gyerekek heti vagy havi láthatása és iskolai támogatása, korábbi közös projektek és gyűjtemények megosztása, a nyaraló és a nagyszülőkkel való találkozás helye ideje. Bár banálisnak tünnek mégis fontos dolgok, a keresztbeszervezés, aláásás csak rontja az amúgy sem rózsás helyzetet. Gordon Ramsay-t az ördögtől való bunkónak tartják, és  ugyan neki is megfeneklett a házassága, de feleségével megerősítették  házasságuk pilléreit.

A közös múlt helyett szép múlt várhat azokra a párokra, akik a mediáció során elfogadott pontokban együttműködni akarnak és tudnak. Nagy lépést tesznek akár a közös akár az önálló  jövőjük felépítésére, nem elhanyagolva és nem magára hagyva korábbi családjukat, csak rendbe teszik az asztal és az ágy körüli dolgaikat.
Az új út megtalálása és azon való elindulás mindenki  számára fontosabb, mint sötét állóvízben még mindig a csodára várni.A coaching és a mediáció is segíthet. Van  már  coacha  hozzá?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése