Első látásra

 

Szerelem első látásra? Sokan kételkednek benne pedig az első négy perc, azt mondják, ez határozza meg  személyes benyomásainkat és kapcsolataink sorsát. Ebben a mindent eldöntő négy percben kimondott szó, megjelenés és összhatás alapján alkotunk véleményt és hozunk döntést sokszor egy életre: randevún, állásinterjún és csak úgy döntéseinknél általában. Ennek ellenére sokan nem mérik fel az első lehetőség adta felelőséget, mert azt hiszik másodszor majd könnyebb lesz. Pedig ritkán és keveseknek  adatik meg az a  második esély.

Mégis mire elegendő ez az átlagos négy perc? Mik azok a paraméterek, amelyekkel  egy potenciális partnernek készülnie kell a jól összeállított ajánlata mellé? Mik azok a szükségeses pluszok, amelyek összesítése alapján négy perc alatt elköteleződésre bírja, a magát racionális gazdasági szereplőnek tartó döntéshozót? Vajon a döntés  minden szereplője tisztában van azzal, hogy a kölcsönös  elköteleződés milyen kényesen húzódik meg a szimpátia és a bizalom határvonala mentén és ezek vajon  miért lesznek  apróbetűs lábjegyzetek közé rejtve  a szerződésekben?

Tudják-e ,  hogy a kemény munkával felépített és működtetett vállalkozásunkra, szolgáltatásunkra  minden hangosan reklamáló ügyfél, barát mögött további  24 néma, csendesen fortyogó de szintén elégedetlen vendég, haver  áll, aki ha  nem is panaszkodik nekünk , de kb másik 8 emberrel osztja meg negatív tapasztalatát rólunk.

És ha a fortyogók tudják, képesek–e, akarnak-e  visszajelezni nekünk,  dolgoznak –e azon, hogy nekünk velünk együtt adjanak választ a felmerült  problémákra, arra hogy a közös  piacunkról minden egyes  némán kikullogó,   elégedetlen ügyfelünk mihamarabb visszatérjen hozzánk.  És ha igen sikerül-e a közös stratégiaépítés mellett együtt  „legendás„ szolgáltatóvá válniuk? Van-e árunk, önértékünk, amit nem csak rombolni lehet, de felépíteni is?

 

Mindanynian piacokról élünk. A húspiactól, a lakás, autó és házasság piacán egyaránt  szolgáltatások sorát vesszük igénybe és kínáljuk. A szolgáltatás nem egy krumpli. A szolgáltatás, az önérték  egy láthatatlan és komplex termék. Ahogy egy megbízható tudással megkomponált   ételsor, a tiszta teríték az életet is széppé teszi és visszavonzza  a vendéget, úgy kell művészien szépíteni saját életünket is.  

Azt hiszik felesleges beruházás? Túl drága?
Piackutatók azt találták, hogy az emberek általában  négyszer gyakrabban váltanak szolgáltatót nem a megfelelő szolgáltatás minősége miatt az emberek, mintsem  a szolgáltatás ára miatt.  Akkor mire várnak?

A piacokon nem csak hogy sokan vannak, de már azok is  szép számmal sorakoznak, akik tudják  kitől és mit akarnak letenni az asztalra 120%-ban. Vajon a már meglévő kritikus tömeg , miért nem kommunikálja kellő hatékonysággal  elvárásait?  Hogy a kereslet és a kínálat egyaránt elmozduljon   a „muszáj- piactól  a lehetséges” piacokon fellelhető  igények felé.

A ma embere már rég  nem a hiánygazdaságra alapozza elvárásait, minőségi és választékos  szolgáltatást  akar, gyors és  figyelmes kiszolgálást, azonnali vissazjelzéseket vár el on line. Aktívabb a neten, mint a való életben.
 

 

Kiszélesített, tanulással  megszerzett ismereteinket a régi  utakat könnyebbé tehetik és a felszabaduló energiát érdemes újra befektetni, semmint veszni hagyni. Ugyanis ha a szabadon maradt kapacitásunkat engedjük  új kihívások felé kacsingatni, akkor ne lepődjünk meg magunkon.  

Mert lehet, hogy a régóta ismert hely, egy régi ötlet, közeli személy kerül  új megvilágításba, mert adtunk esélyt arra, hogy  új oldaláról ismerjük meg.

Estek már szerelembe első látásra? És másodikra?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.