Mindenki játszik valamit, mondja Jeopardy, mert hát az emberi kultúra a játékban kezdődik kontrázik rá Huizinga. Játszó az ember, egy homo ludens, nem csupán homo econimucus.
A mesékből születő ötletekből, a játszó ember teremt. A
teremtő ugye előbb saját képére alkot meg mindent maga körül, majd egyszer csak
az elétoppanó problémán nagyszerűen felülemelkedik. A játszó ember ugyanis lehetőséget teremt. Valóságtól elrugaszkodót, merészet. Könnyedén, elegánsan, néhol durván
vagy meghökkentően, mert a teremtésben lehet
repülni, úszni, lőni és eltűnni. Szabad kitűnni, szabad kooperálni, segítséget
kérni sőt szabotálni is. Ezért akár csúnya büntetés is járhat, de megéri a
kockázatot. A hatalomból való kizárás, a törés-zúzás és egy kis hiszti belefér
a játékba, itt nem eredendő bűn, hanem játék. A játék elmélet. De ahogy az aikido mester mondja:
„Nyolc féle erő működteti a világot:
Mozgás és nyugalom,
Megszilárdulás és folyékonyság,
Kiterjedés és összehúzódás,
Egyesülés és szétbomlás.”
Mozgás és nyugalom,
Megszilárdulás és folyékonyság,
Kiterjedés és összehúzódás,
Egyesülés és szétbomlás.”
A játék reflektív tevékenység. Tükör. Azt játszuk el,
amit látunk, de nem tudjuk megfogalmazni. Eljátszuk a papás-mamást, a Tom és
Jerryt és Starsky és Hutch-ot is. Paneleink behatároltak legyenek akár 4, 6 vagy 8 lyukúak, akkor is építkezhetünk belőlük, lebonthatjuk, rápakolhatunk
fát, kerítést, lovakat. Hogy éppen az
aktuális kockáinkból felépített paneleink gerendák lesznek vagy dísze a műnek,
attól függ... ki kell próbálni. Hankiss szerint a
játék világában ösztönösen szabadulunk ki az eredendő bűn világából. Nincs bűn
és bűnhődés. Egymásba gabalyodva tudattalanul dolgozik mindaz, amit a
felügyelőszervek másutt kontrollálni akarnak.
Játszani kell. Ha leborul, ha összedől, ha elvész nem baj, mert van másik! Pótolható Egy másik űrhajóból is lehet egy nem teljesen eredeti Big Ben. De az eredeti már úgyis ott áll, másolni pedig nem mindenki tud csak úgy. Figyelni kell, ellesni a formákat, hogy is van az ebben modellben? Mitől új, de miben ugyanaz? A játék egy mástípusú találkozás. Olyan találkozás, amiben a folyamatok megfordíthatóak, ha tetszik visszafordíthatóak. Nincs baj. Problémakezelés van. Megnyugvás van.
A Lego építőkockái már az 1932-es kezdetektől megtervezésüktől
fogva magukban hordozták az oktatási segédeszközként történő felhasználásukat. Az összerakásukhoz és szétszedésükhöz
szükséges erőpontosan meghatározott, maguktól nem eshetnek szét az összerakott
darabok. Ha túl könnyű lenne szétszedni őket, az alkotások nem lennének elég
stabilak. A Lego kocka azért csalóka, mert nagyon egyszerűnek tűnik, mert úgy tervezték , hogy használata magától
értetődő legyen.
A
fejlődéspszichológia szerint a kulturális tanulás formáit utánzás, tanítás alapján és együttműködés
alapján sajátítják el: a gyerekek. Ez a neveléspszichológia alapja is úgy 0-99
éves korig számol, mert életkorban számol, lineárisan ott ahol a kétszer kettő négy és öt
után jön a hat. Nem számol élethelyzetben sem életkörülményekben. Mert ugye mi van
akkor, ha valakinek nem adatott meg gyerekkorban az Iphone használatának elsajátítása,
de tud kígyót bűvölni? Vagy éppen mosógép helyett a mosómedvék életét ismeri
jobban? Hogyan illeszkedik kulturálisan az, akinek hiányos a képessége az
együttműködési stratégiák elsajátításában? Mert mondjuk például nem legozott, se
nem babilonozott, de bárányokat legeltetett?
Azt mondják,
hogy a kulturális tanulási forma mindegyikét az teszi lehetővé, hogy az
ember fajtársait olyannak látja, mint önmagát. Ha a másik személy mentális
helyébe tudjuk magunkat képzelni, akkor a másikon keresztül tudunk tanulni. Mi
történik egy multikulti környezetben otthon, munkahelyen? Nem vagyunk-e mi
magunk is tanulók egy ismeretlen szervezetben?
Mi van akkor, ha az öregedő fiataljaink generációjának
visszafordulási kérdések vetődnek fel félúton? Mi van akkor, ha egy 30-40-50 éves
elakadást jelez saját életében? Ha azt mondja, eddig így csináltam,
felépítettem ezerszer a saját űrhajómat,
de most már unom, most már érzem, hogy nem
így kell csinálni. Mert hiányoznak a készleteiből az új elemek.
Tudja-e ugyanazokat a paneleket tudja-e máshol máshogyan felhasználni? Tud-e
felülemelkedni, ha időközben tériszonya
lett? Leküzdhető-e más építési technikákkal? Túl egyszerűnek tűnnek a kérdések?
Tanulás terén és mellett az érzelmekkel is csehül állunk. A koopeáció játékos tanulása pl. Legon kersztül,nem hiányozhatnak a szintén tanulandó viselkedési formák, amelyek révén érzelmileg közelíthetnek a játékosok egymáshoz . Úgy felebarátilag vagy egészen úgy. Az alapérzelmek közül az öröm, a düh, az undor, a félelem és a szomorúság azonnal kifejezést nyer mozdulatainkban, rá van írva az arcunkra. De ha szeretünk valakit az már kevésbe fellelhető az egyes agresszív viselkedések mögött. Hiába húzzák a copfomat, mert szeretnek, ha egyszer az fáj. Hiába mondja, hogy szeret, ha minden héten ver. Szóval vagy tettel.
A játék és a szeretet tanulható folyamat Olyan coaching révén elsajátítható folyamat, amelyek révén többek leszünk az állatoktól.
Amit szeretnek flowban mérni az emberek. De, hogy mi van a legos üveghegyen túl, csak az tudja meg, aki elindul felépíteni a saját birodalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése