A szerető, a coach és az elveszett hét év

Egy nap a nő felkelt és azt mondta elég volt! Felkelt és elkezdte az elmúlt hét évét keresni és amikor meglátta mivé lettek, önmagával a vitára már nem maradt ereje. Az eltelt idő súlya mázsás kőként húzta vissza a mindennapokba.

Aztán csak összeszedte  magát. Ha az első évben a barátainak panaszkodott, harmadik évben jósnőhöz ment, az ötödikben pszichológushoz, akkor most az elérkezett a hetedikben valami más módszert kell találnia. "Nem akarom a prímszámok magányát élni". Az üres szavakban nem hisz, a műkönnyek nem hatják meg, hiszti az egész! "Úgyis mindig a feleségéhez megy és mindig  talál egy frissebb húst búfelejtőnek." mondja, csak mondja, és hét évnyi hallgatás, hét év titka ömlik belőle. A hallgató hallgat, de a beszélő fél. 

A félelem az ész árnyéka, miközben a józan ész  folyamatosan önvédelemre játszik. Az ész szereti felvértezni magát a félelem ellen.  Pedig a félelem a magánytól, félelem a haláltól mindig ott kering mindenki körül. A megcsalás, az árulás, elhagyás tagadása a legnagyobb ellentmondások egyike. Csakis az ész számít hangoztatja az, aki fél! Tehát egyre többet gondolkodik saját félelméről. A szabadjára engedett csapongó képzelőerő pedig a félelemmel indul el kéz a kézben saját útjára egyre távolabb a valóságtól. Hogyan lehet ezt a nyomasztó gondolati csapdát feloldani? Úgy hogy beszélünk róla, beszélünk a félelemről. A félelem ugyanis, ha már szóban kifejezést nyert elveszíti uralmát a pánikjellegű cselekvések felett és játékká szelidül. A megkönnyebbülés ereje szárnyakat ad, mind Bóbiták lehetünk és mégépítkezhetünk is.

"Hogy mi jellemezte leginkább a kapcsolatunkat?" Lamentál, aztán azt mondja, hogy ő szeretőnek tartotta magát leginkább érző, húsvér nőnek, akinek érzelmei vannak még mindig. A pasi pedig őt barátjának tartja. De lehet-e férfi és nő között barátság?! "Nekem nem ezt jelenti a barátság! Abban is a végletekig odaadó vagyok, nem tudok félvállról venni dolgokat."  Hogy milyen lenne szerinte egy ideális férfi–nő kapcsolat? „Hát milyen? Nem tudom” mondja ő. „Nem tudom mi a normális, eddig azt hittem ez a mi kereteink között normális, de pasi egyszer azt mondta, ha mindig erre a kapcsolatra lenne szüksége, akkor mindig itt lenne. De nincs mindig itt. Én egy sziget vagyok neki. Az ő szarainak a szigete, ezt ő mondta.  Egy guáno–sziget, ahova kiköthet ha akar, amúgy meg magasról leszarja hogy mi van a szigeten.” „Gyönyörű!” mondja a coach. „Szóval egy sziget, amit szarból építettek, de úgy tűnik mégis van élet rajta. Legalábbis az Ön életet csiszolt bele, életet, ami ide köti, fel is virágoztatta egy remélt világgá, most ebből táplálkozik. Elég stabilnak tünik ez a sziget. Ismer másvalakit is, aki szigeten élt, aki szintén tudja milyen azon élni?”

„Sziget? Olyan, aki szigeten élt? Hajótöröttre gondol?” „Én nem gondolok semmire” válaszol a coach. „ Akkor talán a Robinson meg az Aranyember, az is egy szar ember volt” vágja rá dühösen.” Élte a ficsúr kis életét egy szar házasságban, aztán eljárt a névtelen szigetre szórakázni Noémihez, akinek  gyereke is lett tőle. Bár Tímár úr volt  olyan karakán és otthagyta a feleségét és odaköltözött a szigetre, mert nem akart hazugságban élni.”

„Igen”, ért egyet a coach „talán ezért is lett happy end és bestseller, azóta is a legolvasottabb magyar könyvek egyike az Aranyember, mert olyan vége van, amiben minden jóra fordul, mint a mesékben. De talán írhatott volna Jókai egy másik regényt, akár más szereplők szemszögéből is. Az akkor teljesen más történet lenne, nem gondolja?„ "Igen talán leírhatta volna a felesége szemszögéből, hogy milyen csalt asszonynak lenni" "De van más nő is ebben a történtben" emlékeztet a coach. "Igen, igen Noémi története" helyesel az asszony. Az ő története milyen lenne? Hogyan írná meg Ön Noémi történetét Jókai helyett? Tudja, hogy Noémi név az örömöt jelent? Milyen lenne egy életvidám nő története, aki egy lakatlan szigeten él?

„Ott kezdődnek, hogy egyáltalán nem élne lakatlan szigeten, elegem van a sziget történetekből, a kirekesztet magányból és az elzártságból! „ ellenkezik az asszony. „Jó, de most egy szigeten él, innen indul a sztori, azzal, hogy már eltervezte, hogy el akar  jönni. Nem ártana egy tervet összeállítani hozzá, nem gondolja? Hogyan tervezi az átjutást a szárazföldre, van hozzá segítsége?  Mi lesz, ha elhagyja a szigetet, ahol eddig élt? Ismeri azok szokásait akikhez tart?  Tudja már, hogy ki viszi át a szerelmet a túlsó partra?” „Hú mennyi kérdés!” neveti el magát végre. „Robinsonnak is volt segítsége, Péntek. Talán lehetne Ön az én Péntekem addig, míg coacholunk vagy ácsolunk együtt egy bárkát nekem. A többit meg közben kitaláljuk."

A történetben szereplők valós személyek, a valósággal való bármilyen hasonlóság nem a véletlen műve. Az életet sok mindenért lehet okolni, de sorsunkért mi magunk is felelősek vagyunk.

Na de, kinek van hozzá Péntekje?

Hanyas vagy?

"Le tudnám élni
veled az életed, de
az enyémet nem."

Hanyas vagy? Mit mondasz erre elsőként a telefonszámod vagy a korod? Itthon a "Hanyas vagy?" Nagy Bandó  kabaré hívta fel  a figyelmet  először arra, hogy vannak, akik félszavakból is megértik egymást, ugyanakkor születtek, ők  tudnak csak sírni és nevetni egyszerre igazán. Tudják mi a menő és mi a ciki, képben vannak, de leginkább csak egymás közt.
Mióta világ a világ generációk élnek egymás mellett, de mostanában már az a kérdés,  hogy generációs különbségeket emlegetünk vagy a generációs szakadék széléről méregetjük egymást?

Az amerikai társadalomtudósok, ahol egyenletesebben múlnak az évek, visszamenőleg is összegyűjtötték és kiszámolták, hogy az elmúlt időben kik és mivel azonosultak gazdaságilag, politikailag és kulturálisan. El is nevezték a kategórizálásukat  generációs kutatásnak és az egyes évjáratokat betűkkel jelölték meg. A mostani időszakot  X, az Y és Z betűkkel, akár egy három ismeretlenes egyenletet. Manapság mi és ők élünk  együtt, mi és ők alakítjuk együtt a rendszert. Kik is ezek az ismeretlen ismerősök?

A második világháborút követően a magyar származású  Robert Capa nevezte el az 1950. után születetteket  identitás és jövőkép nélküli fiataloknak, akik számára teljességgel ismeretlenek, mgeközelíthetetlenek voltak, vagyis X-ek. Ez a generációs elnevezés  a 60-80 években felnövő hippi mozgalomban teljesedett ki  igazán. Az X generáció szemtanúja volt Vietnámnak és együtt élt a hidegháború játszmáival, lázadó és konform életet él egyszerre. Nekik volt elsőként otthoni computerük és ők alapozták meg a dot.com ipart. Az MTV- n felnövő  X-ek nem csak a Jóbarátok  lelkes hívei, de az ő generációját érinti a történelemben elsőként a drog, a válás, a hajléktalanság és az AIDS társadalmilag begyűrűződő problémája. Az X generáció tagjai  fontosnak tartják a közösségi életet és lelkes támogatói a magánvállalkozásoknak. Az X férfiak már relatív kevesebb jövedelemmel bírnak, mint apáiknak jutott és ezért az X nők  már tömegesen állnak munkába ezzel is kiegészítve a háztartási bevételeket. Na és persze ne felejtsük az emancipációt!

1982-2000 között születtek az Y generáció tagjai, a  Spice Girls Pepsi reflénje  alapján  a Generation Next elnevezést is kiérdemelnék (ünneplés, vibrálás, motíváció, uralom, kikapcsolódás, őrület) . Bár ennek a generációnak a legalacsonyabb születési rátája, mégis náluk  legmagasabb az főiskolai/egyetemi végzettségűek száma. A kis és olykor csonka családokban nevelkedő fiatalokat a szülők, iskolán kívüli elfoglaltságokkal terhelik, hogy a tananyagon túli különórákkal is erősítsék a társadalmi hovatartozásukat. Az egyenlőtlenségek, a felnőttkori pedigreek igazából jólcsengő márkákon alapulnak.  Az Y generációt Peter Pan generációnak is nevezik (Jacko szomorúhírű vidámparkjára ugye még emlékszünk?). A felnőttkor feladatai elől  Mama Hotelekbe visszahúzódó,  hosszított (torzított)  gyerekkor jellemzi ezeket a fiatalokat. Csak még egy diplomát, mami! Az Y generáció az, aki az életet még kényelmesebbé tevő cikkekért és szolgáltatásokért lelkesen küzd, márkákat halmoz egymásra és egymás mellé.  Legfőbb vágya, hogy a kényelmes munkahelyek teljes egészében igazodjanak az elvárásaihoz. Nem jellemző rájuk, hogy a szervezeti formákhoz és a kultúrákhoz mindenáron  igazodni kívánna. A társadalmi igazságosság részükről a környezettudatosságban  és a közös, de távoli  jövőért való aktívitásban nyilvánul meg leginkább.

Magyarországon kicsit árnyaltabb a helyzet. Az X és az Y generáció típusai  később kezdtek  el hazánkban körvonalazódni, valahogy úgy a rendszerváltás környékétől. Azóta viszont rapid gyorsasággal hoztuk be kultúrális lemaradásunkat. A magyar X generáció tagjai elsőgenerációsok a városi életben, és  mostanában kezdenek elfáradani és szembesülni, hogy mivégre is szólt eddigi életük. A magyar X kiégett, fáradt és jó esetben most kezdi  keresni önmagát. Az anyagi dolgok helyett a spiritualitás és a kapcsolatok hálóját keresik maguk körül.

A Z generáció tagjai, amelyet csak az új csendes generációként hívnak, 2000 után  születtek.  Nevüket az angol  'zappers', azaz 'kapcsolgató, ugráló' kifejezésből kapták. Erős szociális érzékenységgel és zavarba ejtő technológiai ismeretekkel bírnak. Számukra a virtuális világ is már abszolút elérhető és élhető élettér. Rendszeresen váltanak internetes csatornákra, ahol saját fórumokon, közös nyelven chatelnek. A Facebook még az ő  világuk, de az is csak addig amíg ők akarják. Egyáltalán nem loyálisak, bármit könnyedén lecserélnek és váltanak, van másik, kell a jobb, a legújabb. Ők a kétjövedelmű és unisex családok utódai, ahol a nemi egyenjogúság zászlaja alatt osztanak le házimunkákat a többnyire otthonról dolgozó vagy otthon lévő  szülők.  Jópáran vannak közöttük már olyanok is, akiket azonos nemű párok nevelnek, legálisan. Z generáció tagjai igazi luxusfogyasztók, de a brandek és márkák köré fonódott gyorsan változó virtuálisan élt világukba keveseknek engednek bepillantást.

De az idő múlik nem áll meg,  az idén októbertől születő gyerekek immár az Alpha generáció elnevezést kapták a keresztségben.

Hanyas vagy? Számít?!

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.

Anyukám világa

Anyukám ma 60, félúton  a bis hundertundzwanzig felé. Igazi mérleg. Töretlenül és mindig a családi egyensúlyra gyúr, ezért persze szíves. A motor próbája az élet. Az a nagybetűs.

Anyukám világa nem egy távoli világ, mégis néha messze van. Nem beszél róla, benne él. Tesz–vesz, ápol, betakar, kertészkedik, néha temet és közben, akivel találkozik ad.  Úton-útfélen azoknak, akik kérnek és azoknak is, akik nem. Türelme, jóindulata, bölcsessége már-már nem evilági, de az idő, mindig őt igazolja.

Azok kevesek közé tartozik, aki pszichodráma nélkül is tud felejteni és eredendően megbocsájtó. Olykor dühítően is. Számtalanszor akadtam ki, hogy miért kell nekem mindig mindenkinek előre köszönni, ha úgysem köszön vissza. Miért kell nekem nagyvonalúan megbocsájtani, miért nem gyűlölhetem, haragudhatok arra, aki bántott, hiszen fáj? Aztán csak annyit mond, nem számít, majd elmúlik. És tényleg.

Mi lett volna …ha nem lett volna szebb, mint az anyja? Akkor nagyanyám nem lenne örök féltékeny rá? Ha a rajongva szeretett kisvárosban marad tündérkirálylánynak? Ha nem aratni járt volna szünidőben, hanem rajzolt volna tovább álmodó szépeket? Ha nem egy-két házasságba menekül, hanem az érettségire kapott Volga gázpedáljába taposva maga mögött hagy mindent? Akkor most mi lenne?

Amikor leülök, felhívom elmondani, hogy mi van, olyankor meghallgat, aztán mond valami biztatót, amit nagy emberek mondtak, írtak egyszer lélekemelőnek vagy búfelejtőnek. Aztán van, amikor nagy csendben azt mondja, te is ugyanabba estél, mint én. Ilyenkor visszapörgetve az időt már látom a jeleit, visszamenőleg bekerül a puzzle darab a képbe. Mi lett volna, ha ezt előre tudom, időben elmondja, akkor is ugyanabba a cipőben járnék? Mi és miért ismétlődik még? Nézd meg az anyját!

Annyiféle komplexus van. De ezt az anya-lány viszonyt valahogy nem boncolgatják nyilvánosan. Vannak édes mostohák és vannak gonosz mostohák, vannak anyák szerelmetes fiaikról szóló epizódok, apakomplexusok, testvérféltékenységről írások, de ez viszony valahogy kimaradt a nagy történetírók leírásából. Miért csak a Gilmore Girls történetei maradnak az anyák és lányuk kapcsolatának fejtegetéshez?  Mindenesetre utólag is köszönjük Disney!

Ennyi idő után is, saját magunk kutatójaként csendben figyeljük tovább anyukánk világát. Néha ámulunk, hogy álmodunk, megdöbbenünk és igen hangosan kiakadunk. Elesünk, felállunk, törünk-zúzunk lázadunk, aztán visszaülünk tűzéhez  melegedni, elengedni. Mert meghallva a családi tűz mellett saját mesénkben az övét és másokét is, szőni kezdjük a tőle elesett mozdulatokkal a magunkét az ismeretlen sötétség fonalából, bízva abban, hogy elég erős lesz és elér örökkön-örökké.
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték

Must vagy soha

Csípősek,  füstösek már a reggelek. Most múlik a nyár, most múlik csendesen. A szüret után a mustnak is eljött az ideje.  Most válnak el az ízek, a színek, a cukor és sav. A mustban most karcosodik az évjárat. Ahogy a must cukor foka megmutatja, hogy mivé forr ki a bor, úgy tervezik, igazítják  a javítás lehetőségét a gazdák: kóstolják  a savasságát,  nézik a színe változtatását, de nagy csodák már nincsenek. A must a szőlő jelene. Múltja a szőlőtőke. A tőke, ami helyhez kötött, termését meghatározza a talaj, a klíma, a gondoskodás és az idő amit  ráfordítottak. A must híd a szőlő lehető legszebb jövője felé. A mustban dől el, hogy hol lesz a helye a bornak a polcon , az asztalon.

Az embernek is van tőkéje, de az a szőlővel ellentétben nem röghöz kötött. Életét nem a múltja szabja meg  és nem  a jövője határozza meg, hanem a jelene.  Az indítja el jövője felé, amiket a mostani élethelyzetében kigondol, megérez, megcsinál.  

Az ember érzelmi és szellemi tőkéje jó esetben nem függ környezetétől, az időjárástól.Mobilis, szabad lény, aki változtatni tud helyzetén. Ha akarja kilép, belép, összejön, elválik, megvesz, elad, felvesz , átad, felmér, kalkulál, tanul. Ha úgy dönt panaszkodik, mereng, álmodozik és marad.

A most kigondolt, a most-ban elindult folyamatok azok, amelyek segítségünkre lesznek a jövőbeli  énünkhöz megtalálni az utat. Sokan elbagatelizálják a most jelentőségét. Fókuszálnak a jövőre, siratják  múltjukat, de elfelejtik megélni a most perceit. Milyen íze van a jelennek? Túl savanyú? Édes? Talán keserű? 

Ahogy a gazdák óvva vigyázzák ebben a rövid időszakban a must változását, úgy kellene a saját formálódásainkat jó gazda módjára figyelemmel követni, az érkező jeleket helyesen kódolni.

A Mitől félek? Mi a félelmem alapja? Mi inspirál? Mi repít? Kérdések választ adnak az elinduláshoz, de az alakulási, változási  a folyamat idejét kihagyni, lerövidíteni, mondhatni megúszni nem lehet. Mert a csendes időszak változásai alatt  forrja ki magát a lényegünk.

Személyes tapasztalataink, emlékezetes perceink mind olyan helyzetekből adódnak össze, amelyeket egyszer vagy többször megéltünk, átéltünk már. Ezekhez viszonyítjuk döntéseinket. A kiforrott gondolatok és formák mögött mindig tudatos, letisztult érzések  vannak.

Savanyú a szőlő, mondják, arra aki irigy. Pedig mindannyian vágyunk egy finom falatra, egy könnyen leszakítható édes szőlőszemre. A nagyobb célok felé vezető útat a vágyak dédelgetése tölti ki. Figyeljünk a vágyainkra, mert mint a must, az is most múlik, de aminek mennie kell, engedjük hadd menjen.

Te milyen bor lennél? 

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték

Kuponvilág

Kuponos akciókban jó vagyok. Persze vannak, akik sokkal jobban nyomják a kedvezményes lehetőségekre való vadászást, legyen szó illatszerbolt parfümajánlatáról, divathét akcióiról, konyhabútor ajánlatról, extra és nagy szendvicsekről a gyorsbüfében, olajos masszázsról, kozmetikai kezelésről, mellplasztikáról, last minutenak látszó utazási ajánlatról, fogfehérítésről vagy rúdtáncról. Vegyetek, legyetek amik akartok!-mondják az erre szakosodott marketingesek. Vagy nem is tudjátok, hogy mit akartok? Még jobb! Ugye, hogy van az a pénz, amiért kipróbálod a hegyibiciklizést, a hajbeültetést, az éjszakai vonatozást és az állatkertlátogatást egy zsúfolt hétvégén?

A kuponos piacot elemzők szerint a recesszió mindent elsöprő gyorsasággal élesztette fel ezt az új sportágat, amiben „mindenki  fut a pénze után ” című játékot játszanak a résztvevők, hirdetők és vásárlók egyaránt. Egy év alatt 14 %-kal nőtt kuponfelhasználók köre az Egyesült Államokban, 2006-hoz képest, pedig az arány 47 %-kal emelkedett 2011-re. A kuponokkal való spórolás leginkább az élelmiszereket és háztartási cikkeket érinti Amerikában. A kuponokra szakosodók figyelmét a napilapokban elhelyezett utalványok izgatják leginkább, a felhasználók közel 88 % újságból vagdos. Az üzletekben kiosztott bonok iránt csak a felhasználók 5 % érdeklődik.  Itthon kicsit más a helyzet. Az online ügynökségek e- kuponjai, a boltokban beváltható hűségpontok azok, amelyek leginkább hevítik a harciszellemet és tartják ébren a gyűjtőszenvedélyt. Vannak, akik csak néhány termékcsoportra specializálódnak, de vannak, akik a játék miatt szereznek be 20 akciós takarót és 30 kedvezményes barackbefőttet. Elgondolkodtató, hogy ha fél és harmadáron is megéri a terméket eladni, miért vegyük meg ugyanazt duplán vagy éppen triplán? Ki a nyerő, akinek céljai vannak a vásárlással vagy az, aki csak a hecc kedvéért gyűjt?

Egy 1979-es Harvard egyetemi tanulmány a célok megfogalmazásról készített felmérést  Mark McCormack vezetésével a végzős egyetemisták körében. „Megfogalmazott-e világosan, írott formában, Önmagára vonatkozó, saját jövőjére vonatkozó célokat, amelyeket a közeli vagy a távoli  jövőben tervez megvalósítani?„ szólt a kérdés. A végzős válaszadók 3 %  -a azt válaszolta, hogy vannak leírt, megfogalmazott céljai és tervei saját  jövőjére vonatkozólag. 13 %  azt válaszolta, hogy vannak ugyan céljai, de nincsenek leírva, 84 %-kuk pedig azt válaszolta, hogy egyáltalán nincsenek specifikus céljai az életben. 10 évvel később, a kutatást vezető újra felkereste a már végzett hallgatókat és életútinterjút készített velük. Azok, akik 10 évvel korábban, azt mondták, hogy vannak céljaik, de nincsenek leírva azok kétszer többet kerestek, mint a 84%-ba tartozók, akik céllal nem rendelkeztek az egyetemi interjú idején. Azok pedig, akik a határozott célokkal és tervekkel indultak neki az egyetemi évek után az életnek, azok átlagosan tízszer többet kerestek, mint a  végzettek 97%- a összesen.

A kérdés persze az, hogy saját magunknak vannak-e céljaink, nyomtatott vagy virtuális, írott vagy íratlan szabályokkal? És ha vannak miképp állunk hozzájuk? Nagy lépésekben akarunk eljutni hozzájuk, vagy  kis lépésekben akár akciós kuponfüzetekkel? Ki vevő ránk? Mi magunk mennyit szánunk céljaink eléréséhez? Mennyit engedünk az árunkból? Na és meddig érvényesek ajánlataink. Mi van ha már lejárt az idő?


A kuponvilágban a beváltható bonok folyamatosan megújulnak, rendszeresen frissülnek, egyesek visszatérnek, mert népszerűbbek, mások kikopnak, mert nem volt sikerük. Érdemes  néha lejjebb adni magunkból is, többször elérhetőbbek lenni azoknak, akiknek eddig nem voltunk azok. Írjuk össze vonzó ajánlatainkat, jutalomként adjunk át egy -egy anyanapot, közös teázást nagyival, fröccsözést barátainknak. Előnyösebb tartósan alacsony ár helyett egy kibővített, frissülő választékban gondolkodni.  A bónuszok jobban mutatnak  a portfóliónkban, amik révén vonzóbbak és egyedibbek leszünk. Van, amit nem lehet megunni, és ez a játék.

Van egy jó ajánlata valakinek?

Támogatta a Seniagroup.