Must vagy soha

Csípősek,  füstösek már a reggelek. Most múlik a nyár, most múlik csendesen. A szüret után a mustnak is eljött az ideje.  Most válnak el az ízek, a színek, a cukor és sav. A mustban most karcosodik az évjárat. Ahogy a must cukor foka megmutatja, hogy mivé forr ki a bor, úgy tervezik, igazítják  a javítás lehetőségét a gazdák: kóstolják  a savasságát,  nézik a színe változtatását, de nagy csodák már nincsenek. A must a szőlő jelene. Múltja a szőlőtőke. A tőke, ami helyhez kötött, termését meghatározza a talaj, a klíma, a gondoskodás és az idő amit  ráfordítottak. A must híd a szőlő lehető legszebb jövője felé. A mustban dől el, hogy hol lesz a helye a bornak a polcon , az asztalon.

Az embernek is van tőkéje, de az a szőlővel ellentétben nem röghöz kötött. Életét nem a múltja szabja meg  és nem  a jövője határozza meg, hanem a jelene.  Az indítja el jövője felé, amiket a mostani élethelyzetében kigondol, megérez, megcsinál.  

Az ember érzelmi és szellemi tőkéje jó esetben nem függ környezetétől, az időjárástól.Mobilis, szabad lény, aki változtatni tud helyzetén. Ha akarja kilép, belép, összejön, elválik, megvesz, elad, felvesz , átad, felmér, kalkulál, tanul. Ha úgy dönt panaszkodik, mereng, álmodozik és marad.

A most kigondolt, a most-ban elindult folyamatok azok, amelyek segítségünkre lesznek a jövőbeli  énünkhöz megtalálni az utat. Sokan elbagatelizálják a most jelentőségét. Fókuszálnak a jövőre, siratják  múltjukat, de elfelejtik megélni a most perceit. Milyen íze van a jelennek? Túl savanyú? Édes? Talán keserű? 

Ahogy a gazdák óvva vigyázzák ebben a rövid időszakban a must változását, úgy kellene a saját formálódásainkat jó gazda módjára figyelemmel követni, az érkező jeleket helyesen kódolni.

A Mitől félek? Mi a félelmem alapja? Mi inspirál? Mi repít? Kérdések választ adnak az elinduláshoz, de az alakulási, változási  a folyamat idejét kihagyni, lerövidíteni, mondhatni megúszni nem lehet. Mert a csendes időszak változásai alatt  forrja ki magát a lényegünk.

Személyes tapasztalataink, emlékezetes perceink mind olyan helyzetekből adódnak össze, amelyeket egyszer vagy többször megéltünk, átéltünk már. Ezekhez viszonyítjuk döntéseinket. A kiforrott gondolatok és formák mögött mindig tudatos, letisztult érzések  vannak.

Savanyú a szőlő, mondják, arra aki irigy. Pedig mindannyian vágyunk egy finom falatra, egy könnyen leszakítható édes szőlőszemre. A nagyobb célok felé vezető útat a vágyak dédelgetése tölti ki. Figyeljünk a vágyainkra, mert mint a must, az is most múlik, de aminek mennie kell, engedjük hadd menjen.

Te milyen bor lennél? 

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték

Kinek? Minek?

„Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” mondják, vésik épületekre és íratják be iskolakezdéskor ezredszerre is a füzetekbe a régmúltból ittmaradt sokattudó felettes Énjeink. 

Aki mindezek után - kezeket a magasba ki az, aki nem?-  felmentve érzi magát az összes iskolai kötelezettsége alól, annak azonnal be is mutatják bölcseink a nagyágyúként számon tartott szakemberüket: Életet. 

Az Élet a legnagyobb tanítómester ebben a játékban. Kevés újat lehet neki mutatni, de értékeli a tehetséget. Az iskolájában megszerzett tudásra sokáig emlékszik az, aki megkapta már a magáét tőle. De, hogy a megszerzett tudás mellett a jóedesanyja, az Ismétlés is ott bábáskodott, azt mindig szégyenlősen utoljára hagyják a történetben, a szerencsét meg  el is hallgatják. Repetitio est mater studiorum: Practice, practice, practice.

Változik a világ alakul az élet, az is több lábon áll már. Megtartva iskolai dobogós helyét forgatókönyvíróként és rendezőként is egyre többet debütál. Írta és rendezte az Élet, mondják büszkén azok, akik a filmjeiben játszanak. Az előre megírt párbeszédekkel, jól-rosszul kiforrott karakterekkel és szedett-vedett, olykor csodás díszletekkel háttérként olyannyira magukénak érzik a történetet a szereplők, hogy nem tudnak megválni a sorozattól.

Azt, pedig hogy ki lesz főszereplő és ki csak statiszta az Élet filmjében azt a helyzet dönti el. Van, aki felkészülten érkezik a válogatásra, de van olyan is az aki nincs még kész a szerepre. Nem teltkarcsú és sovány, szőke és barna közt zajlik a rivalizálás. A felkészültek tudatossága és a tapasztalatlanok nyugalma csap össze nap, mint nap. A sorozat  biztonsága, a kényelmes munka, a hírnév és a pompa, a szerelem és egyéb gyarlóságok csábítanak a bennmaradásra.

Van, aki oly sikeres a közönség szemében, hogy a szerepét, párbeszédeit ő maga írja, a rendező már nem ad különösebb  instrukciókat az egyes jeleneteknél. Ritkán akad kiugrási lehetőség, más ajánlat, más rendezőtől sorozatszereplőknek. Vannak bátrak, akik  a szerencsével koketálnak, és vannak olyanok is, akik saját kezükbe veszik az irányítást  saját filmjük elkészítéséhez, elegendőnek tartva megszerzett tapasztalatukat.

A coachingban is megjelenik a forgatókönyv, de csakis olyan előre rögzített tervekkel, amelyek megvalósításához nem kell különösebb kreativitás, nagyvonalúság és lazaság.  Az automatizmus rutinja ellen azonban szükség van több jövőképre. A legjobbra és a legrosszabbra. A coachingban a szcenáriók azok a szárnyalások, lehetőségek és képek, amelyek együtt készülnek és épülnek a tervezővel, íróval, rendezővel. A vázlat sikere nem magányos bozótharcból bújik elő. A siker a szcenáriókban rejlő ötletek megtalálásával, azok kibontásának munkájával jár.

A sok éve jól működő hárítási technikák azok, amelyek a felmerülő ötletekkel szemben állnak. A sikert az a szenvedély ébreszti fel, amelyet egy-egy kiválasztott terület fejlesztésére fókuszálva, gyakorlással  (az ismétlés a tudás anyja) szerez meg a fejlődni vágyó. A szégyenlősség és feltörő kétségek természetes velejáróik a munkának, de a rendszeresség segítségével túlélhetőek. Persze vannak, akik ingadoznak az átmeneti időszakban. Eltűnnek a  biztos fogódzók, több a támadás, kevés a siker. A nézők követelik vissza a megismert, elfogadott szereplőiket, nem tudnak az új frizurával mit kezdeni. Fanyalognak és büntetnek. Akár gyors a siker vagy lassú az átmenet, az idő halad, nehéz visszafordítani már, és azt vesszük észre a karaván sokszor lemarad.

G.B Shaw, aki korának is sikeres drámaírója volt,  számos regény és színdarab született tollából, azt,mondta nem hisz a körülmények hatalmában. “Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.”

Sarah Jessica Parker, Rober Redfort, George Cloney néhány színész, aki túllépett sikeres sorozatszerepein, és producerként, rendezőként, fesztiváligazgatóként teljesedett ki.

És Neked ki a kedvenc rendeződ?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.