Próbálj meg lazítani

Mosolyogj! Pihenj!Ünnepelj! Felejtsd el! Próbálj meg lazítani!- szólnak az ismerősök, családtagok empatikus(nak vélt) instrukciói, annak ellenére, hogy látják ha megfeszül az ember, akkor sem fog hülyén vigyorogni, elégedetten pihenni és legyintve felejteni. Pláne most. Pláne nem, ha csak  azon a következő feladaton jár agya?! Hogyan lazítson, ha minden idegszálával azon van, hogy megoldódjon az előtte tornyosuló kérdés?!  Ha hajtja a cél, sürgeti az idő?! 

Sokan úgy gondolják, hogy ha gyorsul az iram, akkor érdemes csak felvenni a ritmust, mert aki lemarad az kimarad. A versenyben lévők aztán már minden lehetőséget megragadnak ahhoz, hogy egymást inspirálva, extra erőforrásokat igénybe véve bizonyítsanak- többnyire egymásnak. Isten hozott a versenyszférában! A profik, bármennyire túlhajszoltaknak is érzik magukat, tovább dolgoznak azon, hogy további  tartalékaik növelése mellett még jobbak legyenek. Azt, hogy bírja-e az izom túlterhelést, elviseli-e a szervezet a túlórákat, az  egyáltalán nem kérdés. És egyszer csak jön az ólmos fáradtság,  közbeszól egy apró betegség vagy baleset, jó esetben egy hosszú felépülés.

Aki komolyan veszi a sportot, az tudja, hogy a rendszeres edzés megköveteli a bemelegítést. Sokszor fontosabb munka az izmok megnyújtása és azok folyamatos terhelésének felvezetése, mint a teljesítmény. Bár sokan ezt szeretik kihagyni, átugorni, megrövidíteni.  A hagyományos edzésmódszerek az izmok túlterhelésével, a fizikai képesség végső határáig dolgoztatják az izmokat annak érdekében, hogy a felépülési folyamat aktivizálódjon. A terhelés növelése azonban egyre hosszabb felépülési időt vesz igénybe, mert a szervezet ahogy és ahol tud védekezik, hogy elkerülje az újabb túlterhelést. Az izomláz fájdalma a rádolgozással csökken, de a rosszul végzett feladatok visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, sérüléseket okoznak. Mint mindenben, a szervezetben is, elérkezik az a pont, amikor a hosszabb és a keményebb edzések már nem hoznak eredményt. A túlórában megdolgozott eredmények nem érnek annyit, mint amennyit elvártunk és sőt még a korábbi teljesítmény is látványosan csökken.

Lance Amstrong kerékpáros hatszor nyert Tour de France címet 1990-től folyamatosan, viszont 2004-re az egyre jobban  megnyújtott edzéstervei  egyre kevésbé vitték sikerre teljesítményét. Amstrong  hosszú órákon át megszállottan tekert a hőn áhított díj érdekében. Bár 6 díjjal a háta mögött a kerékpárosok sztárja volt, eredményei ellenére nem bírt kiszállni. Hererákkal kezelték, majd dacolva betegségével továbbra is versenybabérokért szállt nyeregbe, indult maratoni futásokon.

Nem tudta feladni. Volt egy álma, meg akarta szerezni egy újabb maillot jaune-t, egy újabb sárga trikót. Felismerte viszont, hogy betegsége és korábbi életében szerezett tapasztalatai már kevesek az újbóli starthoz, ezért segítségért fordult, hogy segítőjével együttdolgozva teljesen átszabják addigi felkészülési programját.

Chris Carmichael lett Amstrong felkészítője, aki maga is kerékpáros volt, de súlyos balesete után felhagyott a versenyzéssel. Combtöréséből való felépülése alatt egyes edzéstechnikák és elméleti módszerek iránt kezdett érdeklődni: autodidakta módon kezdte kutatni azt, hogy hogyan növelhetők a kerékpárosok felépülésének esélye és azok teljesítménye.  Amstronggal több fronton kezdtek együtt dolgozni. Nemcsak tizedmásodperecek lefaragásán dolgoztak hónapokat, de újra kellett gondolniuk a kerékpáros teljesítmény képletét, amiben az erő a pedálokra ható nyomatékot, a sebesség, pedig a lábak gyorsaságát jelenti. 

A kérdés mindvégig előttük lebegett, lehet-e a kerékpárban  még nagyobb teljesítményt kevesebb erővel elérni? Működik-e az a kerékpárosnál, ami az  aikidoban?


Sok idő elemzése után Carmichael a specifikusság hiányát okolta kudarcaikért.  Ezért az edzéseiket pontosabb célok kitűzésével igyekezett még hatékonyabbá tenni. A program során Amstrongnak a korábbi 6 órás eredményeit, sikerült 4 óra alatt teljesíteni.  Kiderült,  hogy a korábbi 2 órával több edzés csak fáradtságot okoz és hosszabb pihenési időt igényel- vagyis kifejezetten erőpocsékolás a versenyző számára. Carmichael az új stratégiát az abba kell hagyni stratégiának neveztek el, amit egy  Mit Ne! lista összeállításával kezdtek. Azzal, hogy Amstrong edzője (coach-a) javaslatára  több dolgot  abbahagyott, nagyobb teljesítményre volt képes már a  verseny előtt is. Az edzéstervet folytatva végül rekordot döntve  sorozatban hetedszerre is megnyerte a Tour de France-ot, úgy hogy közben betegsége tudatában volt.

A csökkenés elve akkor lehet igazán hatásos a mindennapokban, amikor már-már túlzásokra vagyunk hajlamosak, ha túl sokszor feszülünk meg a vágyott, vagy muszáj  cél elérése érdekében. Minél jobban erőlködünk, annál jobban kapkodunk, de azzal is csak telik az idő és fogy az energia. A Mit Ne! lista összeállításának célja nem a mindenáron történő csökkentés, hanem az optimalizálás. Az egyenletes és kiegyensúlyozott terhelés ugyanis nem okoz megerőltetést a szervezetnek, hanem isnpirál és további lehetőségek felé nyit.


Jó ha megértjük,  nem mindig van szükség drasztikus csökkenésre, a Mit Ne! lista nem arra való, hogy kiiktassuk magunkat eddigi életünkből, terveinkből céljainkból. A Mit Ne! listával csak egy kis időt adunk magunknak a fellélegzéshez. Sokszor elég néhány apró dologban változtatni,  nem baj ha akad egy kis áramszünet, amiben lehetőség van végiggondolni, hogy mit nem szeretne csinálni a jövőben.


Van valami a NEM listádon?


Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.