Csillag születik

Azt mondják, hogy mindannyian egyediek vagyunk. Egy  külön világ. Azt, is mondják, hogy mi emberek vagyunk a világ közepe. A napra lehet nézni, de ránk nem. A holdudvarunkat szeretjük népesen tartani, hogy  galaxisunkban saját, válogatott kis csillagaink ragyogjanak le ránk. A fényévekre lévő állócsillagok tündöklését és a hullócsillagok bukását könnyen felejtjük, de ha a galaxisaink versengésbe kezdenek, na olyankor tör ki igazán a csillagok háborúja. Olyankor a baljós árnyak beborítanak minden, eginkább a józan észt. És amikor csillagpor hull  elénk, már fel sem ismerjük régi szépségét, és ritkaságát, mert ragaszkodunk korábbi fényes képeinkhez. 

„Tehetséges gyerek” mondják arról, aki szorgalmasan dolgozik. „Szerencsés csillagzat alatt született”, vélik arról, aki sikereket ér el szakmájában. „Sokra viheti még, ha van hozzá esze”, tartják a tapasztalt szeműek. Koraérett. Őstehetség.

Szerencse vagy szorgalom? Megfelelő gének, esetleg inspiráló környezet kell ahhoz, hogy tehetséges oldal megfelelő gondozásban részesüljön és időben kiteljesedjen?

Lewis Terman, aki a zsenik kutatására áldozta idejét az első világháborúban, abból a gondolatból indult ki, hogy a megfelelő, 120 feletti IQ-val már egyenes út vezet a társadalmi sikerekhez. Az élet azonban nem igazolta kutatásait. Az általa IQ, testsúly, egészségi állapot szerint kiválogatott fiatalok közül senki nem jutott el a Nobel- díjig. Viszont, azok, akik nem mentek át a kutató által felállított szűrőn, ketten is Nobel –díjat kaptak.

Az elkeseredett Terman arra következtetésre jutott, hogy egyetlen dolog számít a sikernél: a családi háttér. A sikereseknek tartott fiatalok ugyanis többnyire közép és felsőosztálybeliek voltak, akiket a családja arra tanít, hogy csakis a legjobb arcát mutassák a világnak. Az alacsonyabb társadalmi helyzetből származó fiatalok között senki nem tudott szerencsét próbálni, mert esélyük sem volt.  Nem volt, aki kellően felkészítse őket a képmutató világra.

Ki a tehetséges? Lehetséges-e, hogy valaki egyik napról a másikra kimagaslóan teljesítő legyen? És hogy egy életen át?  Életünkbe bárhogy is vágyunk rá, valahogy sehova nem fér bele a hétköznapiság  kategóriája. A „vajon kire ütött ez a gyerek kérdést”, hol szégyenkezve, hol büszkén és többször  teszik  fel azokban a családokban, ahol a gyerek figyelmet kíván. A családok többsége  úgy gondolja, hogy az igazi megoldást keresse meg más, vállalja fel más ennek terhét.  Az egyedi, az elütő gondolkodás és viselkedés kezelését sok család azonnal tanárok és szakemberek kezébe teszi le, mert úgy gondolják, hogy a gyereknek több kell, mint amit nyújtani tudnak.  

Azt mondják, nincs jó vagy  rossz diák, csak rossz tanár van.

Az önmagát beteljesítő jóslat, Robert K.Merton által vált igazolt ténnyé az oktatásban. Azok a pedagógusok, akinek azt mondták, hogy a jövő tehetségeit nevelik, azok sokkal türelmesebbek és segítőkészebbek voltak, mint azok, akik nem kaptak instrukciókat diákjaik jövőjét illetően. Így azok a fiatalok, akik nagyobb támogatást kaptak sokkal inkább voltak sikeresek a későbbiekben, mint azok, akinél hiányzott a támogató légkör.

A zseniség formáit vizsgáló Galenson szerint a fiatalkorban teljességében megnyilvánuló zseni (pl. Picasso) ritkán bocsátkozik nyíltszíni tapasztalásokba és felfedezésekbe. Jellemzően határozott elképzelése van arról, mit akar elérni és azt végre is hajtja. Míg a korán kezdő, de későn érő típus éppen a fordítottja: az ő megközelítése kísérleti jellegű, s hosszú időszakokon át tökéletesíti művészetét.

Galenson gondolatából, hogy a kreativitásnak két típusa van – a konceptuális és a kísérletező típus –, számos fontos következmény következik. Például az, hogy néha minden későn beérő művészre kései kezdőként gondolunk. A hosszasan elhúzódó művészi entrée-nek a művész számára kellemetlenül hangzó tanulsága pedig az, hogy a nagy teljesítményhez vezető úton a későn érő művész a bukott művészre emlékeztet.

Ne próbáld! Tedd! Vagy ne tedd! De ne "próbáld"! mondja  Yoda mester. Ne ad fel, ne kezd el majd csak szilveszterkor, és ne ígérd, hogy majd egyszer újra megpróbálod. Tarts ki szándékaid mellett! A  tehetség és elköteleződés mellett a szorgalom ugyanannyira fontos tényező a sikerhez vezető úton. Daniel Levitin szerint 10 ezer óra gyakorlással bármiben el lehet érni a mesteri szintet, persze nem magára hagyva, önmagára támaszkodva. Kellenek a speciális programok, képzések.

Valaki élete végéig keresi  a megfelelő mestert. Keresi az iskolát önmagához. Persze az élet a legnagyobb tanítómester. Vicces egy ember, aki szeret játszani. Előtűnik Jedi lovag,  Yoda mester, vagy akár egy kungfu szerzetes képében is. De mi hajlamosak vagyunk elsétálni mellettük, miközben igazi iskolára vágyunk és más fényesebb csillagát bámuljuk, mert olyanok akarunk lenni, mint ők.

A tiszta égbolton tisztán ragyognak a fények. Felhős időben nehezebb megtalálni az utat hozzájuk. Gondoljunk a gyerekre, a következő receptre, az új virágos kertre, a következő uticélra. Már csillog is a szem, már mosolyog az arc ugye?

Most van, az amikor a Te  csillagod születik. Ki bábáskodik melletted?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték