Férfi bőrönddel

Ha az apám nem egy kofferral, szó nélkül lépett volna le házasságának első évében, azt mondanám, nem érdekelnek a bőröndök. Nem izgat a színük, formájuk, márkájuk, gyártójuk, szaguk de még a záruk sem. Pedig hát! A családi sztoriban elégszer hangzott el az ominózus "üres a bőrönd helye" délután ahhoz, hogy sokáig egyáltalán ne vegyek utazásaimhoz bőröndöt és ne tároljam csomagjaimat a szekrény tetején. Ágy alatt, gardróbban, kamrában igen- szekrény tetején soha. Ingáztam, utaztam sokat busszal, stoppal, vonattal, repülőn de többnyire hátizsákkal a hátamon.

Két ország között félúton megállni jó dolog, és így volt azon a májuson is. Kora nyár, nyitott ablakkal és őszinte várakozásokkal. Aztán álmodtam, azt álmodtam, hogy  egy férfi áll az ajtómban. Barna, nagy bőrönddel, buta csatokkal összefogva. Annyira ronda volt és annyira életszerű, hogy felébredtem. Bőrönd itt? És ilyen randa! Na ne! Ültem az ágyban és puffogtam, hogy mi dolgom van ilyen nyamvadt, ódivatú táskájú emberrel? Hát hülye vagyok én, hogy beengedek egy ilyen embert az álmomba, és különben is miért keltett fel?

Teltek a napok, múltak a hetek és mások is jöttek, utaztak errefelé. Ismerkedünk, tehát vagyunk. Mire jó a Szimpla, a Szóda? Mire jó a nyár? Megbeszéltük egy idetévedt idegennel, hogy másnap elszökünk az aszfaltból, el egy levendulaillatú szigetre. Kérdezte addig nálam maradhat –e a csomagja? Persze miért ne! Majd kicsit később ott állt az ajtóban egy nagy, csatos, ronda, barna nálánál kétszerannyiéves bőrönddel. Ő kinn állt az ajtóban, bennem meg csak kavarogtak a gondolatok a sorrenden és azon, hogy „mit csináljak mostantól egy férfival, akinek egy ilyen ronda bőröndje van?" Nem illett hozzá, mert nem az övé volt. Nem volt hiteles nekem.

Az élet egy utazás. Na ja, úton lenni boldogság, megérkezni halál.  De az sem mindegy, hogy  mivel utazunk. Mi van a csomagunkban bekészítve, egyáltalán saját csomaggal, örökölttel vagy kölcsönkérttel utazunk. Súlykorláttal vagy túlpakoltan tartunk jövőnk felé.  Van, aki a hitelkártyára esküszik és Rómában, mint a rómaiak elv szerint él. Van, aki komótosan készülődik az utazása előtt, listát ír, ke-be újra csomagol, beszerez, mindenre gondol-biztosít. Van, aki bedobál, kifelejt, duplázik vagy elhagy, de szuvenírokkal és emléktárgyakkal biztosítja a csomagjának stabilitását. Amennyi ki, annyit vissza bele.

Mindenki hoz magával valamit a múltból, mindenkinek van valami elvámolnivalója, csak azt a határátlépést, bibelődést a csomagokkal, azt szeretné megúszni a továbblépésnél. A kérdezősködést, kutatást a használt zoknik, az elcsent térképek és szállodai emlékek  között. Otthon akar lenni a világban, de a kérdések elől még betakargatja magát egy útiplédbe. Hátha betakarva, puhán tud átsikalani egyik világból a másikba, akár falakon át.

Mióta bevezették az utazás kellékeinek maximalizálását lett egy  1,499  x1,194x1,715 méretű, nem szép, nem márkás, csak praktikus gurulósom.  Együtt utazunk,  néha hosszan időzve, nézelődve terminálokban és várótermekben, hogy csatlakazzunk.


Te hány kilós csomaggal utazol?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.