Kivonulók kérik

A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte a készülődés ideje. Ideje az emlékezésnek, ideje az elvonulásnak. Igen, a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte Európában a kivonulás ünnepe is. Hasonló, de más okokból ünneplik Amerikában Hálaadást -ősszel. Emlékezés ideje arra, hogy egyszer mindannyian rabszolgák voltunk. Emlékezés arra, hogy rabszolgák voltunk, de megmenekültünk.

Volt egy hosszú idő, bizonytalan helyzet, ami kibírhatatlan volt. Nehéz munkával teli, sanyarú, de az élet él és élni akar. Bár generációk nőttek fel (rab)szolgaként, lojálisak voltak és vártak. A csodára.  Ugyan keserű a rabszolgaság étke, de édes az ábránd. Nehéz a mindennapi iga, de panasszal könnyebb benne járni. Sós az izzadtság és a könny, de néhány vígasszal mindig felitatható. Mindig volt/van egy másik és még egy újabb érv, amiért biztosan jobb tovább görnyedve maradni, mint fellázadva tiltakozni. Vagy elhagyni azt a keveset holmi bizonytalanért. Kellenek a szörnyű és kegyetlen csapások az életben. Csak úgy, önigazolásképp is. Kell a mindennapi verés, hogy tudjam szeret az élet, így a jó ha fáj. Az újabb balegyenes? De a fene se akar áldozat hozni! Hogy mindent hátrahagyni?! Hogy ennél már minden csak jobb lehet? Ki tudja?! Mi a bizonyíték rá?

Kivonulás,tiltakozás és hűség azok a reakciók, amelyet egy szervezet viselkedésére adhatnak válaszul az érintettek. Hirschman közgazdászként gazdasági folyamatok vizsgálódása közben bukkant olyan szervezeti reakciókra, amelyek őt magát, is meglepték. Olyan reakciókra, amelyek nem éppen a racionális viselkedésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Olyanokra, amelyeket a politikai, kulturális és egyéni, családi közösségekben nem szeretünk viszontlátni, ennek ellenére gyakran élünk velük. Hirschmann szerint egy gazdasági verseny modellben az ember mindig ambivalensen viselkedik. Az ember szereti a többletet, de fél/nem akarja megfizetni a többlet az árát. Nem akarja feladni a haladást, de fél feladni a korlátokat. Azt mondja, hogy ezek vágyakozások. Amik egy olyan pazarló gazdasághoz vezetnek (slack economy), amelyben soha nem éri el a társadalmi optimumot a rendszer, mert a vállalatok, politikai szervezetek, de maguk a tagok is enerváltak. Mindenki abban érdekelt, hogy csupán az elfogadható jóra koncentráljanak, nem a legmagasabb haszonban. Miért nem vagyunk hatékonyabbak?Miért vagyunk önmagunk ellenségei? Mik azok a fékek, kihasználatlan kapacitások, amelyek miatt csak jól teljesítünk? Mik azok a mozgósítható tartalékaink, amelyeket bevetünk annak érdekében, hogy a rendszert minden erővel fenntartsuk?  

Mindig kell valaki, aki hisz, tárgyal, szervez- helyettünk? Aki kivezet, megment, megvált innen? De hova? Az ígéret az ígéret, de az már ugye más kérdés. Ha az egyiptomi kivonulás vagy a húsvét történtét görög drámákban írták volna meg, szereplőik az istenek kegyelméből, haragjától hánykódtak volna tengereken, bolyongtak volna a sivatagban és különös kegyetlenséggel jutottak volna el jól megírt végzetükig. Abban a sztoriban senkinek semmi beleszólása nem lehetett volna. Az egyiptomi kivonulásban szó sincs végzetről, ott döntésekről van szó. Arról, hogy a rabszolgaság nem elég jó, de tiltakozni, lázadni sem érdemes már benne. Elérkezett az idő, mert van cél. A szabadulás itt kezdődik. A kitörési pont erőgyűjtésénél, a szabadság iránti vágy megfogalmazódásánál. A vágy villamosa mindent úgyis elsöpör. A vágy minden folyamatot felgyorsít. Ahogy a tíz csapás a maga nemében értelmetlen áldozatok sorozta lett volna csak. De  a fáraó a saját rendszeréből hiányzó hittel szembesült. Azzal a felhalmozott tudással és erővel, amivel nem tudott mit kezdeni, mert nem vette észre a rendszerben. A sajátjában.

A rabszolgaságról megemlékezni kötelesség, arra emlékezni, hogy van kiút belőle, parancs. Négyszer mondja a Könyv ”meséld el fiaidnak”. És hogy miben különbözik ez az éjszaka az összes többitől? Teszik fel a kérdést az ünnepi vacsorán a legkisebbek. Na erre mit mondasz? Mit tudom én!? Hagyjál már?! Kérdezd anyádat! Én nem volt ott!A történetmesélők azt mondják a négyszer feltett kérdés, négy kérdezőt jelöl, négyféle feladattal és képességgel. Mindegyik fiú máskép látja az életet, a történelmét, családját, hitét és múltját. A tanítás egyben tanulás, másokkal tanulni pedig önmagunk tanítása. Az, hogy hogyan viszonyulunk a körülöttünk lévőkhöz, a környezetünkhöz.  Arról, hogy, a megszerzett tudás önmagában nem érdem. Csakis akkor nyereség, ha az mindenki számára érthető. Mindenkit meg  kell tudni szólítani ahhoz, hogy a szabadság ízét érezze, és képes legyen a megtapasztalására. Mert csak így szabadul ki saját gondolati börtönéből. A tanulással mindenkinek lehetősége van adni és  megismerni  saját magát. Van megoldás, van kiút. Mert neked sikerült egy feladatot megoldani, túllépni saját árnyékodon.

A négy fiú: a bölcs, a gonosz, a naiv és aki kérdezni sem tud. Az ő képességeik szerint kell beszélni. A bölcs fiú számára töviről-hegyire kell elmagyarázni mindent, hogy értse az összefüggéseket. A gonosz fiúnak is türelemmel kell tanítani,mert ő jól felkészült és gyorsan támad. Ő ismeri a törvényt, a hagyományokat, csak éppen nem érzi magáénak. Szolgálatnak, terhes feladatnak érzi az emlékezést, és kivonja magát a közösségből. A harmadik fiút naivnak mondják, akinek kérdése mindössze így hangzik: „mi ez?” Ő az „erős kéz” politikáját tudja megérteni, csak a tekintélyt képes tisztelni, ő az, aki szolgálatra szegődött, de ilyen is kell. A negyedik fiú viszont nem kérdez semmit.  Mert nem tudja, nem látja, nem érti. Nincsenek hozzá szavai. Nem érti, hogy miről beszélsz. Miért lángolsz. Az ilyen gyermek esetében „te nyisd meg őt” szól a parancs. de „úgy gondolod, ráérsz várni, amíg feljön az újhold (míg elérkezik az ideje)? Nem „még aznap”!

Sok minden tűnik elveszettnek a mai világban, de mindenkiben van vágy a tudásra. Szükség van szeretetre és mégis titkoljuk, blokkoljuk. Azért csak, hogy jól legyünk. De nehogy a legjobban, mert az még kiderül!  Az élet itt van Veled, itt és most. Ma. Azért, hogy ne a múlt és a jövő foglyaként éljünk. Amit ma megtehetsz mentorként, anyaként, tanárként, kollégaként a következő generációnak, ne halaszd holnapra. Ha egynek is sikerül átadni máris megértettél valamit, és kiszabadultál előítéleted fogságából. Kis lépés a világnak, de nagy lépés a jövőd felé.

Jövőre, veled- kivel és hol?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték