Mr Darcy magyar hangja

Mr. Darcy sármos, jóképű, egyedülálló ember. Gazdag. Kiváló pozíciója van, rendszeres jövedelemmel. Megbecsült tagja a társadalomnak, mintapéldány. Modorosan nyers, a sznobizmus kétlábon járó megtestesítője. A lányos anyák álma.

Hát valahogy ezzel kezdődik Jane Austen története 200 évvel ezelőtti vidéki Angliában. Ez az a történet, ahol a kedves mama jó időben próbálja becserkészni a társaság legelőkelőbb partiját lánya(i) számára. Azt a nagymenőt, akit mindenhol cinizmussal vádolnak, mert ettől az egész kényelmetlen protokolláris izéből nagyon elege van. Aki, látványosan felül akar kerekedni az elvárásoknak, olyan magasra, ahol már nem kötik rabigába a konvenciók. Titokban segít, de közben elérhetetlen. Küzd harcol, de névtelen marad.

Elizabeth Bennet, Bridget Jones, vagy egy lány valahol, eközben az elérhető, igaz szerelmet keresi, azt a sírig tartót, amikről a nagy könyvekben írnak és amit aztán az önsegítőkönyvekben analizálnak. Mert mindenki megérdemli. Nem kellenek neki sem házasságközvetítők sem házassági ajánlatok, megérzéseiben bízik. „Döbbenetes mennyi pénz és idő takarítható meg a találkák világában, ha gondosan odafigyelünk a részletekre. Itt egy fehér zokni, ott egy piros nadrágtartó, egy szürke papucscipő, egy szvasztika, gyakran ennyiből is tudható, hogy nem érdemes telefonszámokat írogatni és költséges villásreggelik cechjeit állni, mert úgyse lesz belőle befutó.” Büszkeség és balítélet, jaj! Máris kezdődik adráma, sírás és sóvárgás, éles odamondások, majd kínos félreértések. Míg szerencsére végül mégis megtörténik a csoda. A karótnyelt Mr. Darcy bevállalja, hogy beleszeretett a pöffeszkedő családosok, hülye kérdései elől menekülő lányba. Annak a nőnek a lányába, akitől rosszul van. De őt úgy szereti, ahogy van, olyannak amilyen.

De mit tehet az, akit láthatatlan, néma a fogadalmak kötnek? Mit tehet az, akit az önámító elvárások elől való menekülés hajt? Mit tehet az, aki a tagadás korlátai irányatnak. A jaj, csak olyat ne parancs! Mit tehetnek azok, akik bennragadtak a "boldognak látszunk egyedül a 30-40 évesen is" csapdájába? Akik nem akartak azonosulni eleikkel, a családi hagyományokkal? Akik, másképpen akarták élni az életet, de közben üressé váltak a megrajzolt keretek? Mi van akkor, ha ebbe a szépen egynemű vákuumba, a vicc kedvéért, mert hát élet már csak ilyen - mégis bacsap egyszer Ámor nyila?! Mit tesz két, saját csapdájában élő, vergődő ember? Van-e kiút onnan? Vagy mindkét fél saját hiedelemrendszerének csapdájában mereng végérvényesen? Felrúgható-e egyetlen vallomással egy önmagunkkal vívott többéves játszma? Igen? Nem! Hogyan lesz egyből kettő? Hogyan lehet elhinni, hogy az egy meg egy sokszor kettőnél jóval többet ér?

Sz. azt mondta, hogy ő nem akar szerelmes lenni. Nyálas körök és iszonyat unalmas időpocsékolás. Ő csajozni akar punktum. Ebben akar kiteljesedni. Valaki bloggol, számítógépes játékokat játszik, ő csajozni akar. A bibi az, hogy a csajok meg mást akarnak. Ő élni akar bele a nagyvilágba elvégre egészséges, ivarérett ember, miközben a kislányok ráakaszkodnak. Iszonyat unalmasak. Egy kaptafára készül a sminkjük, mindenkin ugyanaz a ruha! Ez bölcsész, ez világutazó, az meg teljesen őrült! Olvasni nem olvasnak, bulikba járnak és metarészegre isszák magukat. „Hol ismerkedik kedves Sz.?” „Hát ott, ahova a magam fajták járnak koktélbárokba, elegáns pubokba, lounge ez a javából.”

Azt mondja elolvasott rengeteg könyvet az udvarlásról, külön irodalmi jegyzéke van, pontról pontra tud már mindent. Járt protokollra, táncórákra és borvacsorákra. Az üzleti etikettet is most tanulja a nagyfőnökétől, aki látta, hogy akar, így bevette a bulizásba. „Jó lesz még a networkinghez”. Ha mosolyog ott a pont, ha előre köszön, minden foga megvan már a telefonszám is megvan. Tud szépeket mondani a bárpultnál, tudja kinek mit rendeljen, melyik a csajozós duma és kinél mennyit ér. Mindig látja, mikor izgul, mikor szégyenlős a lány. És hát tud táncolni –tadám, tádám siker a hálószobáig! Játszani kell velük, mint macska az egérrel. Hiába mondja meg, hogy ennyi volt aranyom, nem hiszik el. Szóval Sz ., mint mondja nem akar rabigát, nem akar kapcsolatot. Mert, ami volt az is dög unalmas volt, egyszerű és szürke. Az elején még szerette a lányt, egy iskolába jártak, de aztán már csak nyűg volt miatta hazajárni. Inkább lekopott. Mindig kifogásokat talált miért nem ment haza a hétvégén. „Nem hülye a lány, vette a dörgést.”

De most itt van L., a táncórás párja, akit eddig észre sem vett, persze jó csaj, mert a külső azért fontos. Gyakorolni kellett vele többet, mint mással, mert nem ment a lánynak. Mindig megakadt egy résznél, a salsánál meg nem jó a merevség. Csakis saját maga miatt kérte, hogy gyakoroljanak órán kívül, mert nem akart leégni mások előtt, mert ő Mr. Perfekt! Aztán amikor tizedszerre is eljárták a lépéseket, megint hibázott és megbotlott a lány, akkor ő megtartotta. A szemébe nézett és ott abban a pillanatban elolvadt. Cserébe még ötször eltáncoltatta a lépéseket. Nem akarta, hogy észrevegye, hogy valami megváltozott benne. A következő órán csak L-ről hallgattam, L. így L. úgy, és hogy L. nem akar kapcsolatot, mert elég rossz volt neki az utolsó. Örül, hogy fent van Pesten és nem kell az anyja elvárásai szerint annak a dagadt disznónak jópofizni, mert azt nézte ki neki az anyja. Mert azok már oviban építettek neki egy kétszintes házat, meg van egy rozzant kocsija, de még most is az anyjával lakik. Hát akkor itt az alkalom, hogy küzdjön valakiért. „Nem fogok” mondta Sz. majd a következő alkalommal újabb hódításaival kezdte a találkozót, ezek csak olyan öntuningok mondta. „Kellenek a visszajelzések”. „Miért L. nem ad visszajelzést?” „L. nem tud semmit erről!” „Gondolja, hogy valóban nem tud semmit? „ L. –lel keményen gyakorolnak, mert a tánctáborban ők tanítják be ezt a számot. Nem éghetnek le. Mondta már L-nek 2 lépés között, hogy szép? Udvarolt neki, ahogy a nagykönyvben meg van írva? „Nem, neki nem, mert félek, hogy visszautasít. L. nem akar kapcsolatot”- mondta. „Ön sem. Mert ugye ezzel indított már az elején. Most mégis itt téblábolunk,ittvan a szerelem, izzad a tenyere.” „Igen, de a haverok is mondták, hogy fél év és mindegyik ugyanolyan lesz, slampos, hisztis és követelőző. Nem értékeli magát, tőlem vár visszajelzést és igazolást az életére.” „Szóval a haverok?” „ De mi a bizonyíték a fentiekre L-nél? Slampos? Hisztis? Követelőzik most is?” „Nem, de nem bízik magában. Mindig hibázik, és téveszt.”

Itt állunk meg. Nem tovább. Dolgozunk a családi mintán, a barátok jónak tartott tanácsain. Azon, hogy Mark Darcy magyar hangja magára találjon. Hogy felismerje mennyi mindent pakolt egy elfelejteni kívánt rossz állapotra, ami végül mindent beárnyékol, aminek  árnyékában lát mindent.

Hiába volt nyerő, mindig vesztes állapotba ringatta magát. Győznie kellett, ezért a legkisebb ellenállás felé haladt mindig, de a nyereményeket nem tartotta meg. Könnyen jött könnyen megy. Sz. elhiszi, hogy a tankönyvek sablonos szövegein , a protokollon kívül is van élet. Mr. Darcy is egy hús vér ember, az intimitás túlélhető és megélhető állapot. Rénszarvasos kötött pulóverben virítani a családi rendezvényeken pedig van amikor kimondottan menő.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.


Idézet: Helen Fielding Bridget Jones naplója Európa Könyvkiadó Budapest 1999. 22. oldal