Lutri az egész?

Egy kedves ismerősöm minden év végén lelkesen  hív, hogy mondjam be -de most azonnal-  „Aszámokat”. Mert most lesz Atuti Főnyeremény, most lesz dupla jackpot  a lottón, most lesz Atelitalálatunk. 90-ből 5 vagy 45-ből 6, mindegy is melyiket játszuk, mert megtesszük mindet, nyerünk és felezünk. Döbbenetes hittel lelkesítő ajánlat! Hihetetlen izgalommal költjük sebesen a képzeletben már megnyert millióinkat. Évről évre nő a tét, egyre nehezebben megy a számok kiválasztása. Miben különbözik a 17 a 89-től? Melyik jobb taktika: születési dátumot játszani vagy a történelem jelesebb napjait megtenni? Ha tavaly csak páros számok voltak, akkor idén legyen mind páratlan? Vagy most legyen egy teljes sorozat?  Mennyi a valószínűsége, hogy bejön az 1,2,3,4,5 vagy egy a logikai feladványokat megszégyenítő számkombináció? Nem mindegy?! De mire is fel ez a cinizmus, ez a kabbalisztikus számmisztika? Mi múlik egy lottószelvényen?

Az élethez, kell egy kis szerencse, mondták már az ókorban is. Nem bízták méltatlanra sem az életet, sem a hatalmat. A véletlenre annál inkább. A döntésekkel járó felelősség felmentésként mindig segítségül hívták a sorsolást. Sorsot vettek mindenhol az Olymposztól Iliászon át, Eszter könyvéigMegtaláljuk a sorsvetést, mint hivatkozást a gyilokra. De legalább esélyt adtak mindenhol mindenkinek.  Voltak ebben a műfajban szerencsések, és olyanok, akik csak szerencsésnek gondolták magukat.

Az ókori Rómában szofisztikáltabban is zajlottak nyereménysorsolások. A gazdag családok minden lakoma alkalmával étkészletet, kulináris csodákat sorsoltak ki a vendégek között egy-egy pompás díszebéd emlékére. Augusztusz császár ezt az elterjedt szokást már pénzre váltotta. A lakomáin való részvételért fizetni kellett, amely összeget Róma újjáépítésre fordította.

A pénzért vásárolt szerencse joga a középkor után az észak-olasz városállamokban terjedt el a reneszánsz idején. A városállamok közül Génua és Velence is 120 majd később 90 tagú szenátusának tagjait cserélte eképp. Évente öt fő kerülhetett be sorsolás útján a városi testületbe. A választásokat mindig nagy csinadrattával  várták, és voltak, akik fogadásokat kötöttek a legesélyesebbekre.  A minimum 2 jelölt nevét eltaláló fogadót nyeremény illette, aki pedig mind az öt jelöltet eltalálta, az vihette el a fogadásokból összegyűlt pénzt. A történelem szerint Benedetto Gentile volt az, aki javaslatot tett a városvezetésnek, hogy a játékos választás hivatalos jelleggel bírjon. Az ebből származó jövedelem pedig szolgálja a városállam céljait. A 90 jelölt neve mellé egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak.  

Ahogy az idők változtak úgy csappant meg az érdeklődés is politikusok iránt. A számok egy ideig még névlistát takartak, amire a városban eladósorba kerülő szegény lányait írták fel, és az ünnepélyesen  kisorsolt 5 szerencsés lány gazdag hozományt kapott a várostól. Így kezdték eladni a leányoknak az álmokat, vagy elérhető ideáként eladni a lányokat. Mert a lányok angyalok, ki tudja?  De az biztos, hogy hozományvadászat emódja valamilyen oknál fogva eltünt a történelem viharában. Viszont a mai napig mondják arra, hogy megütötte  főnyereményt, aki jólházasodik gyarapodik, halad előre élete útján.

A lottó ötös  társadalmi sikernek számít. Megkülönböztetett figyelem és a kiválasztottság érzete, záloga a változásnak. Az emberek szeretik a saját életükben bekövetkező fordulatokat valamilyen külső, leginkább anyagi dologhoz kötni. Mindeközben sorsok mennek tönkre egy-egy váratlanul jött szerencse révén. Nem tudják feldolgozni a sikert, nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött többlettel.

Azt mondják merjünk álmainkra hallgatni. Egyáltalán észrevenni azt, hogy mi van bennünk. Megtenni azt, amit a tudattalanunk üzen, amikor végre lenyogodnak a kedélyek egy húzósabb időszak után. Úgy tűnik mindnekiben vannak nyerőszámok, csak nem mindig húzzák ki azokat. Néha összejön egy kettes, egy hármas vagy egy Lottó-háznyi. Imádkoznak, könyörögnek perelnek a sorssal, de nem tesznek álmaikért semmit. Ahogy az egyszeri szegény ember is rendesen imádkozik Istenhez, miközben mindennap elmondja vágyait:

“Istenem, egész életemet szegénységben töltöttem. Árvaként nőttem fel, aztán rengeteg munkával sikerült felépítenem egy házikót, lett családom is, becsületesen dolgoztam, és felneveltem 5 gyermeket. Bár keményen dolgoztam, egész életemben szegény voltam. Kérlek Istenem, hadd próbáljam ki, milyen a gazdagság. Add, hogy nyerjek a lottón!”
Ezek után a szegényember csak vár és vár, de nem történik semmi. Egy hónap múlva elkezd morgolódni, hogy hiába imádkozott, az Isten nem hallgatta meg. Két hónap múlva már hangosan zúgolódik, hogy egész életében egyetlen kérése volt, mégsem hallgattatott meg. A harmadik hónapban már nagyon dühös az egész világra, és egyszer hangosan kifakad “Ez az egy kérésem volt, hogy hogy nem teljesül?” Erre hatalmas szél támad, és mennydörgés közepette bosszankodva leszól az Úristen:
“A könyörgöm, legalább egy lottó szelvényt vegyél, fiam!!!”

Te ismered legalább 5 jó tulajdonságodat, főbb erősségeidet?Megtetted már rájuk egyszer is tétjeidet?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték