Ajtók

"Ird fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra"Mózes V. k. 6., 4-9

Igazából mindig is ki akartam cserélni a bejárati ajtómat. Igazából mindig meggyőztem magamat arról, hogy tudom én másra is költeni azt a pénzt, mint amibe egy jóravaló bejárati ajtó kerül. És különben is, kinek kell egy időigényes árajánlatkéréssel, alkudozással és bontással járó, piszkos kis procedúra? Világos lakás ablakos ajtóval elég jó dolog. Ugyan mindenki mondta, luxus a rács nélküli, napfényes élet manapság, pláne a Nyóckerben, de nem hallgattam az ijesztgetőkre. Zsigerből utasítottam el a rácsot, zsigerből nem akartam ablaktalan börtönajtót dafke sem. Mindennek, ugyanaz az erőssége, ami a gyengesége is. Az ablak pedig egy gyenge pont valljuk be. A leggyengébb láncszem a védelemben. Hiába a heveder és három másik zár, ha ablak van felette, mellette vagy alatta. Így hát igen egyszerűen oldottam meg a kérdést úgy két éve, felfüggesztettem a gyenge pontokról való diskurzust, ezáltal a probléma meg is oldódott-szerintem- úgy kb.a betörésig.

Egy ajtó nem magánügy, pláne nem egy lakóközösségben. A háznak múltja van, lakóinak meg érdekei. Nem lehet nagyon egyénieskedni. Igazodni kell színben, méretben, formában eleinkhez. Ezt hívják műemlékvédelemnek, igényesebben kulturális örökségnek.  Persze ez az elv. A valóság pedig kacagva megmutatja, hogy ki vagy.(Erős, decensen bátor, merész- nyerész vagy  naiv,  gyenge, félős és pláne kispénzű kivagyi.)

Újrakezdtem hát néhányszor felhagyott programomat és ismételten ajánlatokat kértem be színre, méretre és formára, amelyeket ár, tartalom és stílus alapján csoportosítottam. De minél közelebb voltam a betörés napjához annál nagyobb volt a nyomás a mesterek részéről az azonnali döntésen. És még mondják, hogy a férfiak nem foglalkoznak pszichológiával! Ilyenkor működik csak igazán az félelemre apelláló érzelmi zsarolás! Úgy látszik ez volt az én üzenetem feléjük.

Masszív férfiemberek jöttek hümmögve, mérőszalaggal, Iphone-nal, kockásfüzettel, autóstáskával vagy csak úgy semmi nélkül. Mindegyik meg tudott győzni arról, hogy a világítóablakot azonnal be kell falazni, az ajtón az ablakot végleg meg kell szüntetni, sőt a biztonsági ajtó elé még egy vasrácsot is fel kell szerelni. Osztottak szoroztak azonnal. 78 ezertől 350 ezerig minden szám előfordult már nettóban, pedig a lényeg még hátravan. Az, hogy mit is hasonlítsak össze és mivel. Ugye mindenki azt akarja eladni, amije van. Mindenki azzal dolgozik, amiből tud. Nem mondanak konkrétumokat, saját szakzsargonjaikkal csűrik csavarják kérésemet, majd valami bizarr végeredménnyel előrukkolva tálalják szakmai tudáskészletük legjavát. Ez az ő üzenetük felém.

Mint kiderült a biztonság ritka és drága mulatság manapság. A biztonsági ajtó pedig monopólium, méghozzá állami. Ajtókat importálni csak keveseknek lehet, de nekik aztán nagyban. Egy Made in China  termék 20 dollár/ db konténerrel leszállítva. Probléma nincs vele, enni nem kér a leghosszabb hajóúton sem. A három színt ugyan nem Kieslowski ízlése szerint keverték ki. A fehér, mahagóni és fa a közízlést próbálja lefedni, a gyártók legalábbis azt hiszik. A vizuális környezetvédőknek biztos más a véleményük. Egy ilyen világot látott ajtót könnyen feltörnek, mert a neten számos  oktató film kering róluk. A gyorstalpaló alapján viszont tűnik mindig szükség lesz utánpótlásra. Kis pénz, kis biztonság- nagy piaccal.

Azok, akik még itthon dolgoznak, egyedi mértre hegesztenek, marnak, úgy vagdalóznak a Mabisz minősítéssel, mint egyszeri vendéglátós a HACCP–vel. Utána olvasva viszont egyáltalán nem érdem az ellenőrzött cím, hanem kötelező (lenne) a szakmában. Olyan is van, akinek visszautasíthatatlan ajánlata van, de cége nincs. Számlát nem ad, utalni nem lehet, csak készpénzt kér és kész meló, holnapra. Egy év garanciát vállal. Mire? 50 vagy 75 fejszecsapás ez itt a kérdés. Ugyanis a minősítések erre szólnak, 3 perc alatt vagy 30 perc alatt szeretném, hogy szétverjék az általam is kiszemelt ajtót. Vajon az, aki elkezd falat bontani, feladja-e 50 fejszecsapánál szándékát-önként? Egy jó biztonsági ajtó is kihívás ám a javából. Ha elhiszik, hogy megéri betörni, megéri a kockázat. Ez egy ajtó üzenete mások felé.

Igen–igen biztonságot akarok én is, kvázi zárható ajtót akarok, de nem bármi áron. A lakásban járva-kelve megint ráeszméltem, hogy azért ezt a lakást vettem meg, mert világos, mert napfürdőzni lehet benne. Amikor ezt újragondoltam, akkor már végleg eldőlt, hogy nem akarok vasajtó mögött, befalazva élni. Nem akarok pancserek által építészetileg lebutított, elsötétített lakásban élni azért, hogy  veremsötétben kucorogva szökkenjen szárba újra az ősbizalmam.

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat… kérleli a leányzót virágnyelven a nótás kedvű udvarló, bízva abban, hogy jól célzott üzenetét hamarosan tettek is követik és váron belül lehet (vagy valami ilyesmi). Montágh Imre az mondta, hogy a szavak fegyverek és vannak, akik fegyvertelenek. A szavak kemények, könnyen sértenek. Jó hír, hogy a fegyverforgatás is megtanulható, akár sportként, akár önvédelemből kezdi el tanulni az ember.  

Az erőszakmentes kommunikációban érthető fair play szabályokat tanítanak az érdeklődőknek. Olyan verbális és nonverbális eszközök használatára, amelyek elsajátításával az „én üzenetek” hatásosan jutnak el „mások” felé, a megértés felé. Két ember között probléma valódi okainak feltárásához elsősorban az üzeneteket kell kódolni, mert a mondanivaló lényege sokszor egy félórás veszekedés után sem teljesen világos, és homályban marad minden érintett számára. Ha évek óta a fogkrém nyomáson  veszekszünk egymással, akkor én két dolgot tehetek. Vagy nem veszek tudomást arról, hogy mi zavar a másikban és elkönyvelem, hogy a reggeli fogkrém mindennapi játszmáink aktív részét képezi közös életünk végéig. De ha megunom és teszek egy lépést afelé, hogy kifejezzem azt, hogy én mit szeretnék a jövőben.  Pl egyedül lenni 5 percet a fürdőszobában, akkor máskép alakul a fogkrémről szóló szócsata, mert rólam szól.

Azt mondják, külső kapcsolataink tükröt mutatnak önmagunkról. Arról szólnak, hogy  hogyan látjuk saját magunkat, milyen a belső világunk. Mindig átvágnak, becsapnak, átvernek, kirekesztenek, félreértik? Nem biztos, hogy másokkal van a baj. Lehet, hogy nem tudják értelmezni az én üzeneteimet. A kimondott szavak módja, stílusa, az elhallgatott sérelmek olyan falakat építenek az emberek közé, amiből hiányzik a gondolati átjárhatóság, ajtó a másik világára.

Kevesen vannak, akik gondolatolvasók. Nem is biztos, hogy szerencsés lenne, ha mindenki olvasni tudna kusza gondolatainkban. Éppen ezért senki nem fogja helyből kitalálni, hogy mit szeretnék, mennyiből és mikorra, ha nem mondom ki.

De ha én egy piros ajtót szeretnék, és végre eldöntöttem, hogy egy piros ajtót szeretnék nagy ablakkal, akkor két év után elérkezett az idő, hogy arra kérjek ajánlatokat. És még jószándékkal se húzzam az időmet és magamat olyanokkal egyezkedve, akinek eleve csak három színük van: fehér, mahagóni és barna.

Ez már egy igazán fair árajánlatkérés nem igaz?

Támogatta a Seniagroup.