Mese a Múltdobozról

Egy napon a padlás egy eldugott zugában, ismeretlen dobozok között találta magát Macóka.  A dobozok porosak voltak, de szépek. Sárgultan, gyűrötten, megfakult pompájukban  árválkodtak a sötét sarokban. Csakis a csodának köszönhette, hogy  észrevette őket. Őszinte érdeklődéssel és hatalmas kíváncsisággal indult el feléjük. Udvariasságát minden gond nélkül győzték le kezei. Egyszerűen gyorsabbak voltak nála. Lábujjhegyen állva kétkézzel emelte meg  a felső doboz tetejét, de még le sem tette a földre,  máris egy kistündér röpködte körbe-körbe,  izgatottan, apró szárnyaival sebesen illegette magát a kismackó előtt.

-        Ki vagy te? - kérdezte ocsúdva a döbbenettől Macóka.

-        Molly vagyok,  molylepke, - mutatkozott be az ismeretlen tüstént.

-        Molylepke?! Mit kerestél te ebben a  dobozban?-  érdeklődött      nagy    szemekkel Macóka.

-        Bezártak, a múlttal együtt. Azt gondolták, ha becsomagolnak egy színes dobozba, levendulavirágot tesznek mellém és a padlás legsötétebb sarkába állítanak,  akkor nem lesz múltjuk többé. Tényleg nagyon sokáig voltam odabent. Unalmas, sötét és szűk volt már  az a hely  nekem. Nagyon hálás vagyok, amiért kiengedtél.

-        De én csak ...

-        Ó,  nem kell szabadkoznod kismackó - felelte Molly- Soha sem találtam  volna ki onnan egyedül. Neked kellett erre jönnöd, hogy kiszabadíts a Múltdoboz fogságából.

-        De miért mondod, hogy kellemetlen ez a csodaszép doboz? Hiszen te olyan apró vagy és ez a doboz még nekem is hatalmas! - ámult Macóka.

-        Eleinte az volt: kényelmes. Elég sokáig  röpködtem sarokról sarokra, hogy megtaláljam benne a helyem, próbáltam elfelejteni, hogy be vagyok zárva. De ahogy telt a múlt, úgy ismertem meg minden zugát a doboznak és úgy nőtt körbe engem a sok emlék. Egyszerre lett szűk, unalmas és kényelmetlen. Észrevétlenül lettem ennek a levegőtlen Múltdoboznak a foglya.

-        Múltdoboz -  ismételte meg Macóka -  Milyen furcsa szó! És azt mondod, hogy más emlékeiben éltél? Akkor nekem is van Múltdobozom?

-        Mindenkinek van Múltdoboza! Vannak, akik gondosan ügyelnek rá. Mások viszont úgy dugják el, hogy soha ne is lássák. És még jó ha elzárják.... Pedig, ha jó helyen van a Múltdoboz, akkor nagyon jó dolog elővenni,  kincseket halászni ki belőle.  A Múltdoboz mindig arra emlékeztet, hogy ki vagy és kik vannak körülötted. Kik pakolják ki és be a dobozodat. Én ugyan rengeteg Múltdobozt láttam már belülről, de azok a dobozok a leggyönyörűebbek, amelyeket  gyakran emlegetnek, sokszor veszik kézbe.  A múltdoboz kincsei olyankor ragyognak a legszebben, ha  többen emlékeznek rá.

-        Molly! - sóhajtott Macóka izgatottan - eddig soha nem értettem Macóanyu féltveőrzött dobozának titkát a kredenc tetején. Nem értettem, hogy mitől óvja, miért olyan titokzatos az! Mert néha veszi ám csak elő!  Csak olyanakkor, ha a féltveőrzött  sárga papírokból  mézes, fahéjas, diós  korongokat süt. Azt mondja, hogy bár  a nagymami receptjeit fejből is tudja, mindig jólesik neki látni és újraolvasni a nagyi régi kézírását. És ilyenkor tényleg, igazad van,  gyönyörűbben ragyognak a mézes diók a fahéjas korongokon az én kezemben is! Megkérem Macóanyut, hogy ha legközelebb süt, tanítson meg engem is fahéjas sütit sütni a sárga receptlapokból, ahogy tanulta.

-Jól teszed- helyeselt Molly, aki csengő kacagássál, kecsesen továbbszállt Komót- Komódhoz, a porcelánbabák és csipkék, méltó őrzőjéhez.

Te hol tartod a Múltdobozod?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.