'I am a passanger' énekli Iggy Pop és én is az vagyok. Volt idő, amikor sokat utaztam, együtt vagy egyedül, de többet, mint mások, máskép mint mások. Vizsgák után ha untam a Rákóczi expressz monotóniáját Miskolcról Pestre stoppal vezetett az út. Ha Szerbia felé tartottunk, csakis török kamionokban ültük az utat végig Zentáig. Erdélyben télen is Dáciákra vadásztunk, csak hogy néhány lejből megússzuk a terepgyakorlatot. Izraelben majd minden útszélen ültem már Cfáttól Eilatig, Hebrontól Tel-Avivig. Érdekes, hogy Londonban nem űztem ezt a sportot, oda sok csomaggal érkeztem, nem volt könnyű senkinek sem. Viszont, amikor Genfből Budapestre 26 óra alatt tettem meg az utat, akkor megfogadtam, hogy nem stoppolok többet vasárnap.
Az igazság az, hogy jobb úton lenni, mint megérkezni. Kell az adrenalin, az idegen táj, a kapcsolódási pontok. Nemcsak pénz kérdése a kaland az, ami vonzó. A kalandvágy az, ami minden pénzt megér. Barátaim, akik a Budapest-Bamako túrát szervezik és idén is sokadszorra teljesítették távot, ők a megmondhatói annak, hogy az évente jelentkező résztvevők elszántsága és kitartása milyen sok mindent megmozgat versenyen kívül és embereken belül. Kell a biztostól való távolság, kell a messziről való rácsodálkozás, eltávolodás a rutintól, kell a kultúrsokk a felébredéshez. Az utazás és életvezetés kéz a kézben jár. Gyönyörű metafóráink vannak hozzá.
Egész országúti társadalom alakult ki utasokból és stopposokból, kaminonosokból és kurvákból, kocsimosókból és kéregetőkből, úton levőkből és útonállókból. Útszéli motelekkel, kávézókkal, csárdákkal és shopping centerekkel kisstílű Casanovakkal és Robin Hoodokkal, saját farkastörvényekkel.
Vannak, akik készülődnek. Nem találják a helyüket és a nagyvilágba vágynak, azt gondolják könnyebb szerencsét próbálni csak úgy. Van akinek sikerül, van akinek nem. A modern kori utazás is nehézséggel jár, ahol nincsenek igazi segítők. A 21. századi nomádok helyüket keresik a nagyvilágban álruhás pincérek képében, magányosan. Rózsalovagok viszont nem küzdenek már olyan nagy elánnal. Az utazás most is veszteséggel jár nemcsak az otthonhagyottak miatt, hanem az útközben elszenvedhető károk miatt is. De erről nem trendi beszélni.Nem mindenhova vezet el király út, még a szerencse földjére sem, pedig az útonlevésnek komoly írásos hagyományai vannak már az ókortól kezdve. Nem kékharisnyások szóló kaland ez, kalandorok kíméljenek!
Az igazság az, hogy igen kevesen kerekednek fel hosszú időre csupán pihenés céljából, mégsem készülnek fel rá igazán lelkileg. Többnyire élet és halál kérdése az útrakelés, semmint kedvtelés és semmittevés. Kockázat nélkül nincs eredmény se. Sátorfát felszedni önvédelemből, túlélésből kezd az ember. Aztán mikor elcsendesedik újból megáll, letelepedik, aztán háztűznézőbe megy, majd családot alapítani indul el valahova a környékre. Ha van miért és kiért, akkor már szent helyekre is eljár hátralevő életéért imádkozni. Kicsit többre vágyva üzletelni kell. Olykor harcolni és tanulni is kell. Mindig megvoltak az aktuális menő helyek a nagyvilágban, ahova érdemes volt eljutni bármi áron egy misére, egy sárkánynézőbe, de akár meghalni is megérte.
Vannak, akik készülődnek. Nem találják a helyüket és a nagyvilágba vágynak, azt gondolják könnyebb szerencsét próbálni csak úgy. Van akinek sikerül, van akinek nem. A modern kori utazás is nehézséggel jár, ahol nincsenek igazi segítők. A 21. századi nomádok helyüket keresik a nagyvilágban álruhás pincérek képében, magányosan. Rózsalovagok viszont nem küzdenek már olyan nagy elánnal. Az utazás most is veszteséggel jár nemcsak az otthonhagyottak miatt, hanem az útközben elszenvedhető károk miatt is. De erről nem trendi beszélni.Nem mindenhova vezet el király út, még a szerencse földjére sem, pedig az útonlevésnek komoly írásos hagyományai vannak már az ókortól kezdve. Nem kékharisnyások szóló kaland ez, kalandorok kíméljenek!
Az igazság az, hogy igen kevesen kerekednek fel hosszú időre csupán pihenés céljából, mégsem készülnek fel rá igazán lelkileg. Többnyire élet és halál kérdése az útrakelés, semmint kedvtelés és semmittevés. Kockázat nélkül nincs eredmény se. Sátorfát felszedni önvédelemből, túlélésből kezd az ember. Aztán mikor elcsendesedik újból megáll, letelepedik, aztán háztűznézőbe megy, majd családot alapítani indul el valahova a környékre. Ha van miért és kiért, akkor már szent helyekre is eljár hátralevő életéért imádkozni. Kicsit többre vágyva üzletelni kell. Olykor harcolni és tanulni is kell. Mindig megvoltak az aktuális menő helyek a nagyvilágban, ahova érdemes volt eljutni bármi áron egy misére, egy sárkánynézőbe, de akár meghalni is megérte.
Számos törvénykező előírás kapcsolódik, akár hajós, akár karavánnal vándorló őseinkről keresünk az út porában nyomokat. A kutya ugat, a karaván halad- van amikor nagyon lassan. Vadállatok etetése tilos! Az utazás veszélyes kaland.
A talmudi időkben írásos hagyomány készítette fel az utazni vágyókat a világban való tájékozódásra. Igen egyszerűen leírva hogyan utaz hegyektől a tengerig, napkeltétől napnyugtáig. Step by step. Megadják az indulás és megérkezés legkésőbbi dátumait, javasolva azt hogy ne dacoljanak feleslegesen a természeti elemekkel ha nem muszáj. Az atyák tanításai felhívják figyelmét az útrakelőknek arra is, hogy az utazással nem mindenki jár jól. A veszteségeket be kell kalkulálnia annak aki lépni készül. Nemcsak a szervezet legyengülésére, de a vagyon elvesztésére, a család felbomlására és nem először a halálra is felhívják a figyelmet a törvényhozók.
Hogy úton lenni nem életbiztosítás azt azok a dokumentumok bizonyítják, amelyek elrabolt, elsüllyedt karavánokból maradtak fent: válási papírok és a végrendelet tisztasága ugyanolyan fontosak voltak, mint a teve itatása. Tudni kell továbblépni. Meg kell adni az életbemaradottaknak az újrakezdés lehetőségét.
A talmudi időkben írásos hagyomány készítette fel az utazni vágyókat a világban való tájékozódásra. Igen egyszerűen leírva hogyan utaz hegyektől a tengerig, napkeltétől napnyugtáig. Step by step. Megadják az indulás és megérkezés legkésőbbi dátumait, javasolva azt hogy ne dacoljanak feleslegesen a természeti elemekkel ha nem muszáj. Az atyák tanításai felhívják figyelmét az útrakelőknek arra is, hogy az utazással nem mindenki jár jól. A veszteségeket be kell kalkulálnia annak aki lépni készül. Nemcsak a szervezet legyengülésére, de a vagyon elvesztésére, a család felbomlására és nem először a halálra is felhívják a figyelmet a törvényhozók.
Hogy úton lenni nem életbiztosítás azt azok a dokumentumok bizonyítják, amelyek elrabolt, elsüllyedt karavánokból maradtak fent: válási papírok és a végrendelet tisztasága ugyanolyan fontosak voltak, mint a teve itatása. Tudni kell továbblépni. Meg kell adni az életbemaradottaknak az újrakezdés lehetőségét.
Az írások lehetőség szerint olyan emberek társaságát írja elő útitársként, akik mind gondolkodásban, mind gazdagságban hasonlóak, az irigy és buta emberek társaságától óva intenek a hasznos tanácsok talán a similis simil gaudet elv alapján.
Régen hallottam az alábbi történtet, régóta keresem autentikus forrását és azt, hogy kiről is szól igazán. Ha emlékeim nem csalnak a babilóniai időkben játszódik, amikor igazán menő volt arrafelé tanulni mindenkinek, aki számítani akart a későbbiekben. Legyetek beírva! nagy munkával gyűjtötték a szóbeli hagyományt az előrelátók. Már akkor, régen is elég sokáig húzódott el a tanulás annak, aki komolyan vette azt. Egy nap megunva a poros festékszagot, felállt a fiú a padból, összecsomagolta gazdag atyai apanázsát, felszerelte a tevéket, ládákba tette tekercseit, a szolgáknak kimérte a vizet, az olajat és elindult hazafelé, hogy végre otthon folytassa az apai karriert.
A karaván követte a csillagokat, teltek a napok és múlt el sok hideg éjszaka, míg lassan az út vége felé tartva, legyengülve homoktól és délibábtól útonállók vették körbe az elcsigázott csapatot.
Kérték önként az értékeket, kezdték a ládákkal, bontották a nyergeket, fenyegettek halállal. Sírtak az asszonyok, imádkoztak a szolgák, a fiú csak a könyveiért könyörgött adják vissza neki azt amiért éveken át tanult, messze családjától. Magas lóról kacagott le rá a tolvajok fejedelme, ' Mi értelme volt hát annak a sok év tanulásnak, atyád pénzének, ha nem a fejedben van mindaz, ami a lényeg?!' Felkapta zsákmányát, lovasait füttyszóval összegyűjtve elviharzott a vádik mélyére, és drágaköveivel díszes könyveitől kifosztva hagyta maga után a fiút.
Ült a fiú a homokban, üresen és megszégyenülten. Pergette a homokot egyik kezéből a másikba, míg egyszer megunta az önsajnálatot felpattant, hazaküldte a szolgákat apja házába, és majd ő maga elindult visszafelé, Babilóniába, hogy megtanulja azt, aminek fontosságára egy útonálló hívta fel figyelmét.
Csak azt lehet elvenni, ami nem mienk. A kutya ugat, a karaván halad. Tovább.
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.
A karaván követte a csillagokat, teltek a napok és múlt el sok hideg éjszaka, míg lassan az út vége felé tartva, legyengülve homoktól és délibábtól útonállók vették körbe az elcsigázott csapatot.
Kérték önként az értékeket, kezdték a ládákkal, bontották a nyergeket, fenyegettek halállal. Sírtak az asszonyok, imádkoztak a szolgák, a fiú csak a könyveiért könyörgött adják vissza neki azt amiért éveken át tanult, messze családjától. Magas lóról kacagott le rá a tolvajok fejedelme, ' Mi értelme volt hát annak a sok év tanulásnak, atyád pénzének, ha nem a fejedben van mindaz, ami a lényeg?!' Felkapta zsákmányát, lovasait füttyszóval összegyűjtve elviharzott a vádik mélyére, és drágaköveivel díszes könyveitől kifosztva hagyta maga után a fiút.
Ült a fiú a homokban, üresen és megszégyenülten. Pergette a homokot egyik kezéből a másikba, míg egyszer megunta az önsajnálatot felpattant, hazaküldte a szolgákat apja házába, és majd ő maga elindult visszafelé, Babilóniába, hogy megtanulja azt, aminek fontosságára egy útonálló hívta fel figyelmét.
Csak azt lehet elvenni, ami nem mienk. A kutya ugat, a karaván halad. Tovább.
Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése