2012. május 25., péntek

Az élet: vetés vagy aratás?






Soha nem vonzott Sara türelemmel viselt meddőségének története, Rachel ravaszul hosszú jegyessége sem vált ínyemre az írásos történelemben. Ciporáról annyit tudtam meg, hogy fekete volt és mert történetéhez többet nem adott hozzá az írásos hagyomány, fehér folt maradt számomra Mózes életének társa.  Eszter méla szépsége kifejezetten irritál.  Judit gyönyörű, de bátor özvegységét sajnálom, hiábavalónak tartom.

Ruth és Noémi történetében viszont gyönyörűek a szimbólumok és a metafórák.  A szavak és a tettek pedig mindig elgondolkodtatnak. A nők nem dilemmáznak sokat, éhínség idején is élni és hinni akarnak. Idegen asszonyként, Rút kitartása kifejezetten imponál. Szeretem, hogy nem csapong,  hanem kiáll meggyőződéséért: gyásza leteltével éhínség - vajon mi éhezik jobban teste vagy lelke - idején is ottmarad volt férje anyja mellett,  nomen est omen, a Kenyér háza (Betlehem) felé vezető úton. Ruth az egyetlen, aki vele marad a rosszban. Noémi kiszáradt méhhel több fiút szülni nem tud, meddőnek és keserűnek tartja jövőbeli életét és hiábavalónak a lányok ragaszkodását. Az anyós szavai maróak és keserűek, egyáltalán nem kegyesek, nem vonzó ajánlat a jövőt kereső nők számára. Orpa köszöni nem kér tovább belőle, egyszerűbb útat választja: özvegyként tér vissza szülei házába.

Ruth az, aki nem törődik sem a jó sem a rossz ígéretekkel. Éhínség idején temetés után vajon milyen csapás az, ami még megtántoríthat? Hajthatatlanul kitart meggyőződése, döntése és az anyósa  mellett. Szárazság és türelem, anyós és özvegyek, kéz a kézben, szavak nélkül haladnak tovább Betlehem felé.  Végül Ruth lesz az, aki egyedül már csak az útonlevésben hisz, mégis bízik benne, hogy  hazaérkezik egyszer. 
 
A viszontagságok ideje nem ér véget a város kapujában.  A két asszonynak  megélhetés kell méghozzá  tisztességes. Akár várhatnának a csodára és kegyelemre is, de inkább a Tikum Olam szabályai szerint dolgoznak. Elmélet és gyakorlat. Noémi ismeri a törvényeket, tartja a szabályokat. Rómában, mint a rómaiak - mondják évekkel később majd valahol máshol. Noémi nagyon is jól  tudja, miért Boáz földjére küldi  aratáskor markot szedni menyét. Nagyon is  jól tudja, hogy miért óvja idegen tekintetektől menyét, miért nem engedi elaprózni Ruth figyelmét holmi csinoska, nagyhangú béreslegényekre.

Az árpaszedés is csak eszköz, nem pedig cél az életben. Noémi fokozatosan készíti fel fogadott lányát, volt menyét arra, hogy időben legyen jó helyen. A napi próbatételek s a rendszeres munka célt ad a létnek. Noémi tudja, hogy az élet a halál előtt sem áll meg. Lányaként mosdatja, illatosítja Ruth  haját, puhítja tarlón és napon megkeményedett, égett  bőrét olajjal mielőtt elküldi Boázhoz az aratás végén. 

Tisztesség a háznak, tisztesség a házra, semmi sincs ingyen. Hat véka árpát kap azért az éjszakáért cserébe, de ennél is többet visz haza. Ígéretet. Boaz sarut cserél a kapuban, ahol a tizek tanúsítják, hogy Noémi földje és menye megváltatott. Mert te magad veted el a magot, amelyet majd aratni kívánsz.

Ruth lehetőséget kapott és választott. Mehetett volna az apja háza felé vezető úton  visszafelé a múltba, de ehelyett elindult egy teljesen új úton Noémivel. Ruth idegenként lépett be a városba, de előtte elengedte a régit, a gyászát. 
Megnyílt  egy új élet számára. Ruth az életet választotta, és fiút szült Boáznak. Ideje van a vetésnek és ideje az aratásnak, de vajon hol aratják mostanság az árpát?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése