2012. május 25., péntek

Készülj!




Soha nem vonzott Sára türelemmel viselt meddőségének története, Ráhel ravaszul hosszú jegyessége sem vált ínyemre az írásos történelemben. Ciporáról annyit tudtam meg, hogy fekete volt és mert történetéhez többet nem adott hozzá az írásos hagyomány, fehér folt maradt számomra Mózes életének társa.  Eszter méla szépsége kifejezetten irritál.  Judit gyönyörű, de bátor özvegységét sajnálom, hiábavalónak tartom.

Rút és Noémi történetében viszont gyönyörűek a szimbólumok és a metafórák.  A szavak és a tettek pedig mindig elgondolkodtatnak. A nők nem dilemmáznak sokat, éhínség idején is élni és hinni akarnak. Idegen asszonyként, Rút kitartása kifejezetten imponál. Szeretem, hogy nem csapong,  hanem kiáll meggyőződéséért: gyásza leteltével éhínség - vajon mi éhezik jobban teste vagy lelke - idején is ottmarad volt férje anyja mellett,  nomen est omen, a Kenyér háza felé vezető úton. Rút az egyetlen, aki vele marad a rosszban. Noémi kiszáradt méhhel több fiút szülni nem tud, meddőnek és keserűnek tartja jövőbeli életét és hiábavalónak a lányok ragaszkodását. Az anyós szavai maróak és keserűek, egyáltalán nem kegyesek, nem vonzó ajánlat a jövőt kereső nők számára. Orpa köszöni nem kér tovább belőle, egyszerűbb utat választja: özvegyként tér vissza szülei házába.

Rút, aki nem törődik sem a jó sem a rossz ígéretekkel. Éhínség idején temetés után vajon milyen csapás az ami megtántorít? Hajthatatlan, kitart meggyőződése, döntése és az anyósa  mellett. Szárazság és türelem, anyós és özvegy, kéz a kézben, szavak nélkül haladnak tovább Betlehem felé.  Rút, aki egyedül már csak az útonlevésben hisz, egyszer mégiscsak megérkezik. 

A város maga nem cél, talán ezért a viszontagságok ideje sem ér véget az út végén. A két özvegyasszonynak  megélhetés kell méghozzá  tisztességesen. Csak a tücsök hegedül, a nincstelennek viszont lehetőség kell. Nem a csodára és kegyelemre várnak. Tikum olam és a team-szabályok alapján dolgoznak. Elmélet és gyakorlat. Noémi ismeri  a helyi törvényt és dörgést. Tudja a szabályokat és  Rút szó nélkül elfogadja azokat. Rómában, mint a rómaiak - mondják később majd.

Noémi nagyon is jól  tudja, miért Boáz földjére küldi  markot szedni menyét. Nagyon is  jól tudja, hogy miért óvja idegen tekintetektől, nem engedi elaprózni Rút figyelmét holmi csinoska, nagyhangú béreslegényekre.

Az, hogy az árpaszedés csak eszköz, nem pedig cél Rút életében, Noémi törődése erősíti meg benne. Noémi fokozatosan készíti fel a lányt arra, hogy időben legyen a legjobb helyen. Rút hiszi, amit választott anyja mond, és bízik abban hogy míg mezítláb a tarlót járja, alázatos munkájáért  illő fizetség jár. Már nemcsak kenyér kell télre, hanem valami több. Észrevétlen szépül a napi próbatételek s a rendszeres munka során.  Célja van a létnek. 

Noémi tudja, hogy az élet a halál előtt sem áll meg. Lányaként mosdatja, illatosítja haját, puhítja tarlón és napon megkeményedett, égett  bőrét olajjal mielőtt elküldi Boázhoz az aratás végén. Tisztesség a háznak, tisztesség a házra, semmi sincs ingyen. Hat véka árpát kap azért az éjszakáért cserébe, de ennél is többet visz haza. Ígéretet. Boaz sarut cserél a kapuban, ahol a tizek tanúsítják, Noémi földje és menye megváltatott. A győztes mindent visz.

Rút, akihez korábban nem volt kegyes a sors, megérezte, hogy lehetőséget kapott és választania kellett. Vagy az apja háza felé vezető útra lép- visszafelé vagy egy teljesen újra, Noémivel. Új helyek, új szokások vártak rá, ahova idegenként lépett be, de Noémi révén megismerte a helyi szabályokat. Megtanulta a leckét ahhoz, hogy  készen álljon. Elengedte a régit, de előbb belül erősödött meg, túltéve magát előbb gyászán és éhségén. Kívül is kicsinosította magát ahhoz. Óvatosan kezdte, segítséggel, de megnyílt egy új ember és egy új élet számára.

Csúf az élet néha, de Rút az életet választotta, és fiút szült. Ideje van a vetésnek és ideje az aratásnak.  Vajon hol aratják mostanság az árpát?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése