2011. július 28., csütörtök

Csak kétszer élsz?!



Nyáron nyaralunk mondta Micimackó és ez így is van! Mindenki pénztárcájához és vérmérsékletéhez igazítja nyaralási szokásait. Ki stoppal, ki repülővel, ki délre ki, északra utazik, hogy elszakadjon a napi rutintól. És hányan vannak akik csak arra vágynak, hogy egy szigeten legyenek,végre  mindentől elzárva!

Marcel Gleffe is úgy döntött, hogy váláság ide vagy oda, családjával kempingezik egyet a cseppet sem olcsó norvég városban. Végül is csend, jólét és nyugalom van és még  horgászni is lehet.  Mondhatni ideális helyszín annak, aki ilyet szeret. Marcel katona múltú családapa, önként vállalt szolgálattal. A seregben megtanulta a protokollt, a fokozatokat és rendjeleket, a fegyverek nevét és működését és biztos valamelyik fegyvernemben még ki is tüntették. Megtanulta, használni erejét és tudását. Hogy miért, ne firtassuk: lehet, hogy saját örömére, muszájból, hazaszeretetből, vagy mindháromból.

Az indulás előtti kávézás – azért legyen még egy kis kényeztető luxus is ne csak puritán élvezet - közben meghallotta a szemközti szigetről érkező hangokat.  Sokak közül egyedül  ő azonosította be az automata fegyver hangját. Ember feláll, csónak elold és evez. Míg a fegyver szór addig evezés közben menekítő stratégiát tervez és embereket ment. Lehetet volna ő is gyilkos, lehetett volna szemtanú, sőt mártír is, de ő hős lett holmi (tudatos) akaratán kívül. Olyan elzárt tudásszabadult fel nála - talán nyaralásra készülve, talán már korábban nyugdíajzását várva-  , ami energiát mozgósított.  A sokk hatása több áldozat nem hitt a segítő szándéknak. Volt aki sírt, volt aki könyörgött,hogy hagyja békén. Békésen halászni indult, de életeket mentett. Azok akik hittek benne és megfogták a kezét, azokkal egy hajóban evezett  tovább.

A beszűkült tudatállapot mindenkinél bármikor elérheti a túszállapot érzetét nem kell  ahhoz valódi  terrortámadásba keveredni  vagy bandák tűzharcába szorulni. Elég ha naponta  azt gondoljuk, ismételjük

-          „Nincs más választásom!”
-          „Csapdába kerültem!”
-          „Ezt nem bírom tovább!”
-          „Szörnyen érzem magam!”
-          „Utálom!”

Mindezekkel a mérgező szavakkal olyan csapdahelyzetekbe kényszerítjük magunkat, amelyek eleve védekezésre kényszerítnek bennünket és ezáltal  belülről blokkoljuk saját viselkedésünket.  Így válunk saját magunk rabjaivá. Elveszítjük a kontrollt életünk irányítása felett sírunk, siratjuk és cinikusak leszünk és kevés választ el, hogy rezignáltan szembemenjünk  a fallal.

Ian Flaming  007 ügynök utolsó kalandjában a Csak kétszer élszben egy Basho -tól származtatot japán haiku a mantrája:

„Csak kétszer élsz
Egyszer ,amikor megszülettél
És egyszer amikor belenézel a halál arcába.„
 
 
Az esély elméletileg mindenkinél ugyannyi, hogy túsz maradjon vagy ártatlannak tűnő áldozat. De a lehetőség  is, hogy tanulás révén meglássuk  az eddig nem látszódott  útvonalakat, kitapossunk egy új, járható útat a régi helyett, attól függ, hogy bezárkózunk-e magunk félelmeibe vagy szembenézve tanulunk-e elegánsan kilépni a minket mérgező játszmáinkból.

Ha még nincsenek meg eszközeink saját magunk megvédésére,  akkor segítségkéréssel már sok minden megoldható, mert a pöttyös labdák és a háromkívánságok ideje lejárt.

Hőseink bennünk laknak, csak fel kell ébreszteni és ki kell  szabadítani őket, hogy  messzire világítsanak  akár még nyaralás közben is.

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése