Színes szélesvásznú út

Azt mondják forradalom zajlik, méghozzá gasztroforradalom a javából.
 

Ilyen időket élünk. Lázong, forrong a világ, az alapok valahogy mégsem változnak. Toldozzuk foltozzuk a társadalmi réseket, de nem tudunk mindenkit megetetni. A távolságot, mint üveggolyót megkapjuk, de a közelünkben nem ismerünk senkit. A miénk itt a tér, de nem tudjuk, hogy a kutyapiszkon kívül  van -e még ott élet?  Túlzsúfolt bolygónkon színesen logozott álválasztékok bűvöletében élünk, és  világok harcában egymással birkózik az underground és a mainstream, a fastfood és fine dining, a Facbook és a Google, az Apple és a Microsoft. Döntés és elmélet. Ki a jobb? Én. Mi a cél? Én.

Tulajdonképpen miért is használjuk ezt a forradalom szót  a terített asztalra? „Forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető, ahol erőszakot egy egészen új… létrehozásáért alkalmaznak, s ahol az elnyomás alóli felszabadulás legalább célnak tekinti a szabadság elérését.” mondta Hanna Arendt.

Olybá tűnik, mintha kicsiny hazai gasztrovilágunk még mindig ezeréves súlyos terhet cipelne önmagában, és még mindig a Gonosz Ízlésficam elnyomása alatt élne. A szabadság, az Ízlésficam nélküli élet, pedig csak egy szépreményű állomás a lehetséges távoli jövők közül, nem pedig a jelen valósága lenne.  

Vannak, akik a szabadságot akarják elérni, vannak, akik csak újat akarnak és olyanok is akik csak kalandra vágynak ifjontí hévvel, új idők új szeleivel: lázadj és másolj- mondják miközben a megismételhetetlent és az  egyedit hirdetik.

 

De a tornádó  nem időre érkezik, nem megrendelésre repít el Óz birodalmába. Akkor söpör végig a prérin, ha a szembenálló erők készen állnak az összecsapásra. A hideg és a meleg, a tűz és víz, a jó és a rossz, az új és a régi akkor mérik össze erejüket egymással vállvetve, ha megtalálták a módját  kiteljesedésükhöz és szabadnak látják a teret a küzdelemre.

Az igazi jellemek, eredeti karakterek, amelyek tudásukban kiforrottak és érzelmileg intelligensek. Felvállalják a maguk konfliktusait, mert tudják, hogy mit akarnak. Tudják, hogy mit és hol. Nem sunnyognak, nem téblábolnak és nem Totóval sertepertélnek, hátha egy viharocska felkapja őket  és elrepít a magasságokba, hanem villámokban edzenek. Testben, tudásban és lélekben csiszolódnak saját konfliktusaikon keresztül. Mernek írni, kibeszélni és ütközni azokkal, akik szintén a sárga úton haladnak.  Az út mentén álldogálókra csak a küzdelem pora száll. Forma 1 sapkájukkal drukkolva lelkesen.

De azok, akik megállnak, vagy szembe haladnak a sztrádán közízlést forradalmasítanak vagy kockáztatnak?  Lehet-e új játékszabályokat írni  régi elvek alapján vagy  új útakhoz új térképek kellenek? Meg kell-e újra tanulni tanulni?

A tanulás mindig kihívás. A másokhoz és szokásaikhoz vezető  útat is tanulni kell, ismerni kell a játékszabályokat, mert az útak néha gondozatlanok, nem  mindegyik van téglával kirakva. 

 

Készen állnak a kalandra?

Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.