Veszélyességi pótlék

9/11 .Szeptember 11., a terror, a támadás és az emlékezés napja. De lehetne akár a vörösiszap, a földrengés, az árvízkárosultak, az éhező gyerekek, a  háztartási erőszak áldozatainak  napja is. Úgy tetszik veszélyes övezetben élünk. Ki, mit csinált akkor, amikor ezek a nagy dolgok történtek? Emlékszünk még pontosan egyáltalán? Tele voltak  az újságok, traumákkal és drámákkal, mégis éljük tovább a napokat, mert újak jöttek  újabb drámákkal. 

Hallgatom az ismerőseimet. Van, akit lekötöztek és kiraboltak fényes nappal. Van, aki a férje elől menekült, mert verte. Van akinek szilánkosra tört a csuklója, mert egy taxis elgázolta. Továbbhajtottak, elsősegély, segítségnyújtás nélkül. A csillagokon kívül a rendszertáblát sajna már nem látta senki sem. Szerencséje volt, neki "csak" a csuklója, használni tudja még úgy-ahogy. Másnak meg mondjuk az életet jelentette volna, ha éppen zongoraművész vagy operáló orvos az akivel megtörtént. Mennyit ér a lét, ha  csak percekben számolunk? Bár a taxis bűncselekményt követett el, mégsem vonható felelősségre, mert továbbhajtott, szemtanú nem volt, így hát megúszta a  3-5 évig terjedő szabadságvesztést. Bagatell? És mi lesz, ha egyszer vele is megtörténik? Neki fog valaki segíteni?

Ma azt olvasom az újságban, hogy a katasztrófális az első segélynyújtási hajlandóságunk és már mondják is a statisztikát hozzá: a magyar autóvezetők 90%-a nem ajánl fel segítséget a sérültnek baleset esetén, annak akinek a sérüléseit ő okozta. Annak ellenére, hogy a jogosítvány megszerzésének feltétele az elsősegély és egészségügyi vizsga, a vezetők baleset esetén mindössze 2,5 %-ban látják el a mentők kiérkezésig a sérültet. Meglepődünk? Azzal védekeznek a válaszadók közül, akik nem segítettek, hogy segítségnyújtásnál "biztos elájult volna, rosszul lett volna, vagy éppen többet ártott volna, ezért inkább nem csinált semmit." Valóban az a legkönnyebb ha nem csinál semmit? A lelkiismeret és a lebukástól való félelem, az álmatlan éjszakák azok smafúk?

Azért furcsa csúsztatások ezek védekezés gyanánt, valljuk be. Mert vajon nem oltjuk-el az égő lángot egy pohár vízzel csakazért, mert mondjuk elázik a szőnyeg? Vagy ráhagyjuk, égjen porig a ház, iroda, mert nem miénk? De legyünk még személyesebbek, mosunk-e hajat, annak ellenére , hogy csípi a szemünket a szappan? Eszünk-e csípős paprikát, ha kétszer csíp is? Sziszegünk, de csináljuk, legalábbis a jelek azt mutatják.

A sürgősségi ellátások alacsony szintje a tudás bizonytalanságán áll, mondja a szakember, a bizonytalanság viszont erősen visszatartó erő. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, melyik eszköz, milyen sérüléseket okozhatnak. Fontos, hogy ha már megtörtént a baj, akkor időben legyen ellátva kollégánk, a vendég, a tér.

A segítség akár elsősegély, akár lelki segély, akkor is segítség. Az élet védelmén kívül a segítségnyújtásnak egy másik aspektusa is van. Méghozzá az egymásra figyelés. Ha leesik a tálca, kiborul a pohár, ha összetörik a dekoráció a vendég figyelmetlensége, vagy valamilyen külső akadály miatt, érdemes időben kezelni a helyzetet  és gyakorolni az egymásra figyelést. 

Egy felmérés szerint az elsősegélynyújtást tanuló gyerekek is jobb eredményeket mutatnak az iskolában, mint az azt nem tanuló diákok. Az életmentés ösztöne sajnos nem mindig jár sikerrel. Kell hozzá a szaktudás, a pontos ismeret. Soha nem lehet tudni! Bár saját élményből, saját kárán tanul mindenki, de igen könnyen felejt! Ezért nem árt néha a vaklárma sem. A próbariasztás.

A kutatók között nincs egyetértés abban, hogy az egyén számára kiemelkedő fontossággal bíró tények vagy események esetén hogyan alakul a felejtési görbe formája. Egyes kutatók például azt állítják, hogy az olyan megdöbbentő események, mint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás elevenen bevésődnek az emlékezetbe. Mások szerint jelentős különbségek mutatkoztak az eseményeket közvetlenül követő írott visszaemlékezések és a később lejegyzett emlékek között, mivel ez közvetlen kapcsolatban van a szemtanuk vallomásának hitelességével. Más szavakkal az emlékezés 90% többnyire feledésbe vész. A felejtési görbe az emlékezetek fakulásának folyamatát ábrázolja az idő függvényében. Egy kapcsolódó fogalom az emlék erőssége, amely azt fejezik ki, hogy egy emlék milyen tartósan marad meg az agyban. Minél erősebb egy emlék, annál hosszabb ideig képes valaki előhívni. 

Az emberek jellemzően a megtanult tények felét elfelejtik néhány nap vagy hét alatt, kivéve ha tudatosan és folyamatosan gyakorolják a frissen megtanult anyagot. Ne feledjék lehet kicsiben elkezdeni és utána lehet nagyban folytatni.

Biztonságot kereső emberek vagyunk. "A biztonság leginkább csak babona. Nem igazán létezik a természetben, és az ember sem tudja igazán, egészében megtapasztalni. A veszély kerülése semmivel sem biztonságosabb hosszú távon, mint vele való nyílt szembenézés. Az élet vagy egy merész kaland, vagy egy nagy semmi." (Helen Keller)

Ha úgy tetszik a segítségnyújtás  arról szól, hogy ma neked, holnap nekem.  Nem lehet megúszni. A segítségért előre kell fizetni, a bliccelőket, cserbenhagyókat pedig utólag nagyon csúnyán büntetik. Ha már másképp nem megy. A  coaching segít eligazodni a játékszabályokban, fair play -ben és a partner az együttműködésben az élet minden területén.


Coaching és Tanulás. Tréning és Tanfolyam. Saját Tálca. Saját Önérték.